A kampányban Trump számtalanszor megígérte: ha újraválasztják elnöknek, huszonnégy órán belül békét teremt Ukrajnában. Ígéretének kivitelezési módjáról, annak hátteréről nem sokat beszélt Trump, de mi próbálkozzunk egy geopolitikai-logikai levezetéssel.

Kell néhány premissza. Az első és a legfontosabb – melyre a Trump-hívek különösen büszkék, és melyben vakon bíznak –, hogy Trump üzletember. Pragmatikus, mondják, így bárhogy forduljon is a dolog, mindenképpen nyerni akar az üzleten. Ez idáig mindenkinek stimmel, gondolom. És mi lenne az üzlet? A háború kitörése óta közhelyként folyton azt emlegetik, hogy Amerika rá akarja tenni a kezét a hatalmas ukrajnai termőföldekre, illetve az ország értékes altalajkincseire. Innen a nagy amerikai túlbuzgóság az ukrán demokrácia védelmében, hiszen azt várják, hogy a háborúra szánt amerikai összegek sokszorosan megtérüljenek a jövőben. Ez is stimmel, szerintem is így van.

Akkor viszont logikusan felmerül a kérdés: hogyan fog Trump jó üzletet csinálni, ha egyetlen nap alatt befejezi az ukrán (amerikai) – orosz háborút? Mert egy nap – egy hét, egy hónap, egy év – alatt a háborút befejezni kizárólag csak úgy lehet, ha átengedi a győzelmet és annak jutalmát, Ukrajnát az oroszoknak. Persze, elvileg kompromisszumot lehetne kötni az oroszokkal, akár Ukrajna feje fölött is, és az eddig elhódított területeket nekik meghagyni – Ukrajna 19%-át –, hozzátenni az ígéretet is, hogy Ukrajna soha nem lesz NATO-tag. De hol itt a jó üzlet? Mert azt nehezen hiszem, hogy az oroszok belemenjenek abba, hogy míg ők az ország megszerzett 1/5-ét „kezelik”, addig az amerikaiak a másik 4/5-én megkezdik a háborúnál is sokkal jövedelmezőbb újjáépítést és szépen berendezkednek. Ez teljességgel elképzelhetetlen. Gondolom, mindenki egyetért azzal, hogy Oroszország nem fog Amerikával megosztozni Ukrajnán. Csak akkor, ha legyőznék őket. Ha. Nyilvánvalóan a mindent vagy semmit elve érvényesül majd, és Oroszország hajlandó még sok éven át háborút folytatni azért, hogy neki jusson minden. Nem lesz itt semmiféle újabb észak-dél-koreai típusú rendezés, elvégre ez a háború geopolitikai hatalmi-kapitalista üzlet és nem ideológiai összecsapás.

Trump csak akkor tudná a háborút gyorsan befejezni, ha rossz üzletet kötne. Ez lenne méltó egy emberbarát és békeszerető államférfihoz, természetesen, de Trump üzletember, mint tudjuk. Egy üzletembertől pedig ne várja senki, hogy rossz üzletet kössön. Ráadásul Putyin elnök nem üzletember: több és másabb szempontok irányítják, mint a puszta adok-kapok üzletelés.

Bármennyire is szeretnénk, Trump nem fogja a háborút befejezni. Két okból kifolyólag. Az egyik: nincs olyan ajánlata Putyinnak, amelyet az nem tud visszautasítani. A másik: mivel nincsen, ahogy jó üzletet kössön, ezért inkább nem köt semmiféle üzletet Putyinnal. Találkozhatnak, szépen elcsevegnek, a világ pedig reménykedik. A háború folytatódik.

Kárpótlásul, Trump az európaiakkal köt majd egy a számára kiváló üzletet: ha kontinensetek biztonsága érdekében kordában akarjátok tartani az oroszokat Ukrajna védelmével, csak rajta, de ezentúl kizárólag a saját költségeteken tegyétek! Elvégre a ti biztonságotokról van szó. A fegyvereket azért továbbra is tőlünk vegyétek, ki mástól? Az európaiaknak tett ajánlat pedig, amelyet nem lehet visszautasítani, így hangzik: ha nem tetszenek ezek az üzleti feltételek, az USA kilép a NATO-ból és akkor bizony game over, magyarán, annyi nektek. Amerika tombolni fog örömében, hogy mekkora zseni az elnöke, hiszen az ország éves katonai kiadásának az egy százalékát sem kitevő összeget milyen szépen megspórolta! És állíthatják, hogy a háború beszüntetése sem Trumpon múlott, hiszen tehet ő arról, hogy ezek a paranoiás európaiak, az imperialista oroszok és a vadnacionalista ukránok tovább háborúznak? Amerikai fegyverekkel. Ja, hogy Trump elnökválasztást nyert a háború huszonnégy órás befejezésének lenyűgöző ígéretével? Hát nem hangzott csodálatosan? Mennyire örült volna neki mindenki! Legalább álmodozzunk egy kicsit.

Mi, kisemberek, békét akarunk! Azért, mert minket és gyermekeinket mészárolják le a csatatereken, és minket tesznek tönkre tömegesen a háborúval. Sem a zseni üzletemberek, sem a nemzetmentő nagy vezérek vagy azok fiai, lányai nem állnak hadba semmiféle eszme vagy ügy érdekében. Ők csak a konkrét anyagi, esetleg az elvont, akár történelmi hasznot lesik, semmi mást, mi pedig csak a kárral és a fájdalommal maradunk. Az emberiség nagyon lassan, de tanul – mondta Gabriel García Márquez. Disculpa, bocsánat, Gabriel García: én néha azt hiszem, hogy semmit nem tanul…