A diadalittas éjszakai elvonulás utáni szerdai másnaposságra nincs általános recept. Bélflórája válogatja, hogy kinek használ a csóré káposztalé, párolgó korhelyleves, kímélő dzsúsz-sorozat… vagy újabb adag szundi, némi fürdőkádbeli ejtőzéssel körítve. Az Újperencián túli aranykort vizionáló team dietetikusának agyával, ha szakmáját akár csöppet is komolyan veszi, most semennyiért sem cserélnék: a kampányfáradtság enyhülő tünetei mellett némi zavarodottság settenkedik elő a pirítós szeletek környékéről, hogy akkor most mégis mitévők legyünk, ha elül az ováció, pezsgőnek cseppje szakad, lekapcsolják a reflektorokat, és ideje elmatatni kicsit ezzel a néjsönál-méretű szörprájzzal…

//Először is van itt egy ígérethalmaz, amit programként csomagoltak a kommunikátorok: nem mázsára, de tonnára mérhető. Még akkor is, ha lefejtjük a kortescicomát, a tribünre szabott jelzőket és fokozatokat. Rangsorolni kéne, míg tart a türelem, „prioritáslista” – ezt mondta az egyik tanácsadó. Igaz, harmadnapra ezt átírják a főszponzorok, pártpotentátok, háttéremberek, akik már órák hosszat az előtérben lebzselnek, látszólag lazán, de egymást szorosan szemmel tartva; mellényzsebeikben pofás kis ellenlajstromok.

Másodjára a kihívókkal le kellene számolni, persze nem en block, csak a krémet kaparjuk le, a derékhadnak legyen esélye átsorolni; minek a totális letámadás, lassan nincs is elég pályánk hozzá. Azért egy-két harsányabb üzenet + akciólátszat elférne most itt melegében: tudatni kell mégiscsak, ki a dzsidzsi a diszkóban!

Harmadjára meg ezt a majordom-félét hóvégén kitesszük a hivatalából, mert igen nagyon okostojás, meg fennforog, sőt fontoskodik – ilyeneket mond, hogy önmérséklet ereje, kimért intézkedés, és hogy sikermenedzsment, meg hogy a hatalom gesztusokat szokott gyakorolni, mert ebből ered a méltósága. De ki a fészkes fene akar itt méltó hatalmat? Mindenre csak én vagyok méltó, a többi meg szót sem érdemel. Vannak elhivatottak, és van a hívatlanul elkötelezett slepp, ezt jól elmagyarázom neki holnap. De addig is, oldja meg, hogy a golfpálya bal oldalán a tavacska mellett nyírják lejjebb a sövényt egy fél tenyérrel: ha arra sétálok, és elmerengenék a távlatba, hogy nemzetem perspektíváit sasoljam, hát nem ott böki ki a szememet a sok rebellis zöldség? … még hogy green deal!!!//