A második világháború után a Pax Americana, illetve az amerikai popkultúra mindent átalakított a világon. A világ tagadhatatlanul funkcionálisabb lett, egyben sokkal szegényebb is. Ahova az amerikaiak egyszer a lábukat beteszik – márpedig mindenhova beteszik – ott nincs több csend, nincs több nyugalom. Az őshonos kultúra visszaszorul, helyét elfoglalja a jenki kommersz.

Ezek persze nemcsak a történelmi valóságot megfogalmazó mondatok, de mára már közhelyek is. Ugyanúgy, ahogy az amerikaiak szabadságvágya és demokrácia iránti fogékonysága is az. A 19. század folyamán hányan menekültek Amerikába nemcsak a nagy éhínségek vagy háborúk és a nyomor miatt, de azért is mert elegük volt a nyomokban még igencsak feudális Európából. Ez Közép-Kelet-Európára nézve hatványozottan volt igaz.

Az amerikai álom: amennyiben szorgalmasan és tehetségesen dolgozol – anyagi sikered lesz. Vagyis jó sorsod kizárólag a saját kezedben van. Rabszolgák vagy jobbágyok inuk szakadásig dolgozhatnak éjjel-nappal, reménytelen helyzetükből semmiképpen nem törhetnek ki. Csakis a szabad polgárok szorgalma és tehetsége fordíthatja kedvezőre sorsukat. Az Amerikai Egyesült Államok sokáig erre volt jó példa.

Ennek most vége van. Az amerikai álom hosszas álmodása után most jön a keserű ébredés. Trump a legamerikaiatlanabb programmal nyerte meg az elnökválasztást. Hatalmas, tízmilliós tömegdeportálási programot ígért egy olyan országban, amelynek polgárai mind bevándorlók utódai. Azt ígérte, hogy leszámol ellenfeleivel egy olyan országban, ahova a történelem megelőző korszakaiban sokan éppen azért menekültek, mert odahaza olyanok uralkodtak, akik le akartak számolni ellenfeleikkel. Protekcionista védővámháborút ígér nemcsak Kína, de a teljes világ ellen egy olyan országban, amely kapitalistáinak a globalizációt „köszönhetjük”. Apropo, a Trump-kampány legtöbb kísérő propaganda anyagát, így az elhíresült MAGA baseballsapkákat is Kínában és más ázsiai országokban gyártották.

Több mint hetvenmillió amerikai elfogadhatónak, sőt kívánatosnak találta Trump Amerika szellemiségét megtagadó ajánlatát. Ha kampánya ígéreteinek jelentős része valóban megvalósul, egy év múlva a választók fele sem fogja már azokat támogatni, elfogadni. Hétköznapi történet lesz: az emberek megbánják választásukat, de be nem vallanák, hogy rosszul választottak. Hallgatag részeseivé válnak a tragikus kimenetelű történelmi hibák elkövetésének.

A kisemberekre nem lehet haragudni. Nincs rálátásuk a dolgok hátterére és abban bizakodnak, hogy végre komolyan veszik őket vezetőik. Ez így van mindenütt a világon. Akikről viszont csak elítélőleg lehet beszélni, azok a mindenkori haszonleső oligarchák. Elon Musk, a zseni, a világ leggazdagabb embere szépen felküzdötte magát erre a polcra: most már nemcsak a világ leggazdagabb, de politikailag az egyik legerősebb embere is lett. Eddigi megnyilvánulásait figyelve, jövőbeli tevékenységére vonatkozólag nem vagyok optimista. Új hatalmát kihasználva sikeresen lerázza magáról a maradék kormányzati ellenőrzést is, és még nagyobb lendülettel és arányban kísérletezik. A rakétáktól az agyba ültetett csipekig, a Mars-utazástól a társadalmi médián keresztül való planetáris manipulációig mindennel ellenőrizetlenül próbálkozhat. Egy ember, akibe szemernyi empátia nem szorult, az emberiség jövőjét alakítja.

Új korszakát éli az emberiség, és sokan egyre inkább úgy érezzük, hogy az elsötétülő félhomályban tapogatózunk fogódzókat keresve. A hagyományos, konzervatív értékek lehetnének ezek, de pontosan Trump és Musk szövetsége bizonyítja, hogy egy állítólagos ultrakonzervatív bármikor a gátlástalan újítóval szövetkezik, ha a hatalom megszerzéséről és gyakorlásáról van szó. Esetük szépen bizonyítja a szélsőséges politikai és a szélsőséges technikai-technológiai hatalom szokatlanul szoros összefonódását. Persze, csak idő kérdése, hogy ez a két ember mikor vesz össze egymással, karakterükbe ez bele van kódolva és a múltban sem voltak egyáltalán jóban. De addig sok kárt okozhatnak. Adja isten, hogy tévedjek, és ne így legyen!