Azt ígérték a Győztes csapat tagjai, hogy szeptember 25-én tisztázódik a belpolitikai helyzet, választ kapunk arra, hogy ki fogja kormányozni Romániát a következő hónapokban. Ehhez képest annyi történt, hogy igazolódott a papírforma: Florin Câțu – nem kis, és nem is titkolt államfői segítséggel – lett a Nemzeti Liberális Párt elnöke. A többi továbbra is homály.

Florin Câțut annak ellenére választották elnökké, hogy ellenfelei feltárták múltjának vállalhatónak sem, nemhogy dicsőségesnek nem mondható epizódjait: ittas vezetés és börtön az Egyesült Államokban, vissza nem fizetett bankkölcsön. Az sem számított, hogy gyanítható volt: Florin Câțu miniszterelnöksége alatt semmiképp nem állítható vissza a hármas koalíció. Hacsak az USR-Plus szövetség nem hajlandó harakirit elkövetni.

Florin Câțu, ha miniszterelnök kíván maradni, kénytelen kiszolgáltatni a pártját a szociáldemokratáknak, akik a kisebbségi kormányt támogatva a parlamentből valójában saját politikai programjukat tudják megvalósítani anélkül, hogy a szigorítások, megszorítások ódiumát kellene elviselniük.

A Liberális Párt miközben eljátszotta azt a lehetőséget, hogy az utóbbi másfél évtizedben először négy évig stabilan kormányozhasson, egy lépésre a szakadék szélétől találta magát.

Klaus Iohannis államelnök akarata érvénysült, aki az ő kormánya megkaparintása után ragaszkodott ahhoz, hogy az ő alázatos, noha nagyravágyó szolgája legyen a pártja elnöke is. És a Nemzeti Liberális Párt ezúttal is vakon követte az államfő útmutatásait. Mint előző mandátuma ideje alatt, amikor Alina Gheorghiut választották a párt élére. Az akkori bukástól Ludovic Orban mentette meg az NLP-t.

Orban maga is nagyra tört, államfőjelöltként kezdett szerepelni, s tapasztalt politikusként hangoztatta, hogy Klaus Iohannis elnöknek van szüksége a Liberális Pártra, nem a pártnak az államfőre. Ezt nem tudta megemészteni az államfő. Az alkotmányosság határát sértve, beavatkozott az NLP-elnöki választásba.

Aminek kimenetele – egybehangzó vélemények szerint – egyedül Klaus Iohannisnak jó, s neki is csak rövidtávon. Hacsak nincs ütőkártya a kabátja ujjába. Ez az USR-Plus elnökének megválasztása után kerülhet az asztalra.

Addig is az látszik, hogy Florin Cîțu az elnöktől várja a megoldást az általa okozott kormányzati válságra. Pártjának sincs ötlete a hogyan továbbra.

Klaus Iohannis győzelmét ünnepelve, talán felidézi az ötödikes történelemkönyvben olvasható tanulságos adomát, miszerint Pürrhosz ókori épeiroszi király a rómaiak elleni egyik ütközetét akkora véráldozat árán nyerte meg, hogy utána felkiáltott: „Még egy ilyen győzelem, és egyetlen katonám se marad!” És az is eszébe ötlik – tanultuk tudományos szocializmusból –, hogy a történelem ismétli önmagát. Pürrhosz szerepét éppen ő játszotta el az elmúlt hónapokban.

Eközben  Ludovic Orban eljátsza a nagy demokratát. Elképesztőnek nevezi – és az is! – az elnök közvetlen beavatkozását egy párt belügyeibe. A szombati kongresszust egyenesen pártpuccsnak titulálja. És bánatos hangon kér bocsánatot azoktól, akiket meggyőzött, hogy Klaus Iohannisra szavazzanak.

A politikai válság nem oldódott meg szeptember 25-én. Csak még tovább mélyült. A pártpuccs nyomán befuccsolhat az ország. De úgy látszik, ez nem nyomasztja a Győztes csapat tagjait.