Megtörténik az, amit Volodimir Zelenszkij ukrán elnök hónapok óta követelt: 61 milliárd dollár támogatást kap Kijev. A segély egy része valójában hitel, azaz amerikai biznisz. Ahogy már megszoktuk. A washingtoni képviselőház által már megszavazott törvénycsomag nagy hatótávolságú rakéták átadására is kötelezi Joe Biden elnököt.

Mint azt Bendarzsevszkij Anton, az egyik legismertebb magyar Ukrajna-szakértő megjegyzi, a több mint hatvan milliárd dolláros amerikai „támogatás” nyolcvan százaléka valójában az Egyesült Államokban marad, 23 millió dollár az elmúlt években átadott fegyverek és lőszerek pótlását fogja szolgálni, az amerikai védelmi cégek pedig máris sorban állnak a megrendelésekért. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a kidolgozandó „többéves, Ukrajnát támogató stratégiai koncepció” által hosszú távú amerikai céllá válik Oroszország legyőzése.

Nem a Moszkvával való rivalizálás megnyeréséről beszélnek az amerikaiak, még csak nem is Vlagyimir Putyin hatalmának gyengítéséről. Demokraták és republikánusok kéz a kézben szavaznak a végtelenített háborúra. Donald Trump laza ígérete a harcok huszonnégy órán belüli leállításáról választási győzelme esetén épp olyan ócska választási kampányhúzás, mint az a Biden féle szöveg, hogy Ukrajna a demokráciát védi Európa keleti részén.

Az Egyesült Államok képviselőházában történt döntés után nincs titok, mellébeszélés, ilyen-olyan fenyegetés. Kimondták, megszavazták, rögzítették: Amerika le akarja győzni Oroszországot. Ami számunkra azt jelenti, hogy hosszú háborús évekre kell felkészüljünk itt, Európában. A kontinens keleti felében pedig különösen. Varsó már közölte: kész atomfegyvert fogadni lengyel területen, amennyiben a szövetségesek úgy döntenek. Brüsszelben, Berlinben, Párizsban figyelik a világ vezető hatalmi pozíciójának megtartásáért kaparó Washingtont, szóvivőként adják elő az amerikai érdekeket szolgáló retorikát. Kár, hogy errefelé profit helyett gazdasági veszteséget hoz a háború.

Az európai emberek többsége számára az érvek egy olyan tűzszünet mellett, amely aztán egy akár évtizedekig is elhúzódó egyezkedés kezdetét is jelenthetné – fegyverropogás helyett – érthetők, észszerűek. Ennek ellenére folytatódik a nagy menetelés Washington oldalán. Meddig? Még tíz évig? Húszig? Még tovább? Oroszország legyőzéséig? Aztán – esetleg közben – jöhet Kína? Ezt a jövőképet tárja elénk az európai vezetők többsége?

Harc Ukrajnáért – szól a nóta. Melyik Ukrajnáért? Zelenszkij Ukrajnájáért? Az ukrajnai oligarchák országáért? Vagy az ukrán emberekért? Dunda György ungvári újságíró jegyezte meg a minap keserűen: az, hogy közben Ukrajna tovább pusztul, gazdaságilag degradálódik, a katonatemetők közben gyarapodnak, mindez a politikai eliteket kevésbé érdekli. Nincs hozzáfűzni valóm.

(Léphaft Pál rajza)