Nem kerül kiadója, tehát nem lesz kemény kötésű változata, illusztrátort meg végképp nem lel majd a szöveg, ergo: köszönőviszonyban sincs a Móra-féle zengő variánssal. Gond is lenne, ha a mintegy 10 ezer transzilván magyar elsős, kit őszire betűvetésre felsorakoztatnak, ezt a textust skandálná. Kipirult arccal, el-elakadó szuflával…

Apátia
Belterj
Cinkosság
Demográfiai dőlésszög
Dzsemborik a Nagyvárad–Tusványos átlón
Eredet(tudat) – mítoszmártásban, enyhén tájnyelvi fűszerezéssel
Fennköltség-fintorgás
Gúnyhiány
Hun bent – hun kint állapot
Inggatyaszaggató jókedv
Jeremiádos áriák, duettek
Középszer
Lábszaglangy
Lyukacsos (tehát szelektív) kollektív emlékezet
Megmaradási reflex
Nyikorgó struktúrák
Opciódeficit
Óvni és védni: balzsam vagy vitamin?
Provincializmus – peremre szorult panoráma, vagy látkép, legfeljebb látlelet
Régiós regölés – „sajátosch” akusztikai háttér
Svájc, a keleti, bár kantonja, milkája, órája sincsen
Szövet-ség-kezés-minta
Utópia(v)iszony
Újjanicsár-okítás 
Törpepártok tipródása törmelékért
Tyű – erre nincs (még) találó kifejlet  
Valahol, a malaczkurtafarkán is túl
Zárkő – boltívek teherbe ejtésekor távozik a szervezetből 
Zseton – mi mindeneknek vége és bizonyára eredője/alfája: legyen az uniós pályázat, pesti posta, bukaresti bruszt, avagy helyben lelt forrás (melyhez, mint szarvasok, profán medvék, egyéb apróvadak…)   

(Nyitókép forrása: Pexels)