Az ukránok azt állítják, hogy a Barátság kőolajvezeték orosz támadás áldozata lett, csúnyán megsérült, ezért nem jön rajta kőolaj Magyarországra. A magyar kormány azt állítja, hogy az ukránok nem mondanak igazat, technikai lehetőségeik ellenére sem akarják az olajszállítást lehetővé tenni. Az ukránok azt állítják… A magyar kormány azt állítja… Oda-vissza és így tovább! Meddig? Nem áll szándékomban az ukránokat mentegetni, sőt, de a magyarokat őszintén féltem: elsősorban attól, hogy el ne menjen a józan eszünk!

Az egész a kárpátaljai magyarok védelmével kezdődött, már néhány éve, akiket az ukrán nacionalizmus finoman fogalmazva, kisebbségi jogokkal nem kényeztet el, ellenkezőleg, ezért a magyar kormány határozott diplomáciával fellépet az érdekükben. Ez a fellépés tökéletesen illet a már másfél évtizede a Kárpát-medencében megszokott magyar kormányzati reflexekhez, melyekkel nagyon sokan egyet is értettünk, de naivan azt hittük, hogy ez mindig így is marad, mindig így lesz. Aztán megtudtuk a tihanyi beszédből, hogy Simion csak az erdélyi magyarok szemében pária, de Budapesten szalonképes, és Fico a Benes-dekrétumok okán való, felvidéki magyarokkal szembeni újabb bekeményítése Budapestről nem látszik, mert a páneurópa-ellenes rokonlelkek szemét elhomályosító populista-szuverenizmus köde eltakarja. És mit hallhattunk csak néhány napja a már teljes gőzzel zajló választási kampány hevében, és fogjuk még hallani ezentúl is újra meg újra a magyar kormánytól, kormányfőtől? Hogy Ukrajna az ellenségünk! Híveik buzgón bólogatnak, sőt tombolnak, és minden emberi jóérzést áthágva mesterséges intelligencia videókkal véresen riogatnak. Bármennyire is késélre menjen a harc, nem szabadna ennyire alámenni, a mesterséges intelligenciával ma bármit meg lehet csinálni, éppen ezért szedjük már össze a saját emberi intelligenciánkat, magyarán a megmaradt sütnivalónkat, és ne dőljünk be minden rosszindulatú butaságnak!

Ukrajna az ellenségünk! Rendben. Hagyjuk most a bonyolult elemzéseket, nézzünk meg néhány egyszerű kérdést, amire mindenki magában őszintén megfelelhet. Első kérdés: élnek-e (még) magyarok Kárpátalján? Igen, persze a hivatalos kurzus sokat emlegetett „többszázezres” vagy kétszázezres számával szemben, az immáron négy éves háború következtében jó, ha 50-70 ezren maradtak, senki nem tudja pontosan. Egyébként, függetlenül attól, hogy mennyien vannak, a magyar kormánynak felelőssége lenne, amennyire csak lehetséges, helyzetükön enyhíteni vagy legalább ne rontani rajta. Az „Ukrajna az ellenségünk“ kampánybeli kormányzati csatakiáltás pontosan az ellenkezőjét éri el, és akkor joggal hívják az ukránok is a magyarokat ellenségnek, e megjelölés összes veszélyével együtt, erre is kellene gondolni! Az ukránokat úgy állítják be ma Magyarországon, nem mint, akik nagyon nehéz honvédő háborút folytatnak, hanem mint akik kutyafejű tatárként bármire képesek. Ne felejtsük, valamikor ránk is így néztek Nyugaton, és ha így folytatjuk, attól tartok, ismét így fognak...

Második kérdés: mit gondolnak, a magyar kormány kategorikus kijelentése miszerint Ukrajna az ellenségünk, segít vagy sokkal inkább ront a maradék kárpátaljai magyarság sorsán? Tessék szavazni! Képzeljük el, hogy valaki egy szerettünket szorult helyzetében elrabolja és késsel a nyakán ezt vagy azt követel tőlünk. Ahelyett, hogy igyekeznénk az illetőt megnyugtatni, lehetőségeink mértékében vele tárgyalni, mi durván nekiesünk, mindennek lehordjuk, őrültnek vagy bűnözőnek tituláljuk – aztán csodálkozunk, ha elvágja a szerettünk torkát. Normális ember nem tesz ilyet, felelőtlenül nem heveskedik, de tárgyal, így a magyar kormány is nagyon jól tenné, ha gyorsan abbahagyná ezt a geopolitikai helyezkedés, politikai pártérdek és hatalomféltő választási kampány motiválta propagandát. Másként addig mint ismételgeti, hogy Ukrajna az ellenségünk, és ha kell, ha nem addig mint vétózik az EU-Parlamentben, míg végül Ukrajna a maradék magyar kisebbséget ellenségként kiutasítja az országból, rosszabb esetben internálja. Ne felejtsük, hadiállapot van a szomszédos országban, sok minden megtörténhet. Lehet, hogy „magasabb szempontok“ alapján a magyar kormány kénytelen (?) így eljárni, nem tudom, csak éppen azt ne állítsa, hogy amit tesz az a kárpátaljai magyarok létbiztonságát szolgálja, mert ennek az ellenkezője igaz.

Utolsó megállapítás. A háborúnak előbb-utóbb vége lesz, és az oroszok megcsonkíthatják ugyan az országot, de nem lesznek képesek elfoglalni és maguk alá gyűrni az Ukrán államot. Bármit mondjon vagy tegyen Magyarország, Ukrajna számos támogatója révén – kikhez ősztől csatlakozik újra a demokrata többségű amerikai Kongresszus is! – talpra fog állni, megerősödik és keleti határunknál lesz majd egy Magyarországnál sokkal nagyobb, sokkal népesebb és harcedzettebb ország – aki a nyílt ellenségünk! Erre vágyunk? Kell ez nekünk? Gondolkodjunk már el egy kicsit, és ne engedjük meg magunknak ezt az újabb önpusztító történelmi felelőtlenséget!

(Nyitóképünk forrása: magyarnemzet.hu)