Tavaly októberben írtam egy jegyzetet, Viva María Corina! címmel, melyben Maria Corina Machado venezuelai ellenzéki vezető bátorságát, kitartását értékeltem, és igaz örömmel nyugtáztam, hogy ő kapta a 2025-ös Nobel-békedíjat. Másokhoz hasonlóan úgy éreztem én is, hogy jó kezekbe került a díj. Tévedtem! Ma sem vonom kétségbe María Corina Machado asszony Maduro elnök véres diktatúrája elleni harcának hitelességét és személyes bátorságát, de a legújabb események tükrében kénytelen vagyok az ellenzéki vezető bölcsességét és helyes belátását megkérdőjelezni.

Az egész világ tudja, hogy Donald J. Trump amerikai elnök mennyire megszállottan vágyik a Nobel-békedíjra. Trump elnök állandóan azt fújja, hogy nincs még ember a világon, aki nálánál jobban e jeles kitüntetést megérdemelné, pedig Trump eddigi teljesítménye nagyon bizonytalan. Egyetlen dologban van Trumpnak igaza: abban, hogy Obama elnök semmivel nem érdemelte ki a Nobel-békedíjat, amikor valamivel elnöksége megkezdése után megkapta azt. Akkor Barack Obama sem értette mivel érdemelte ki a kitüntetést, de azért elfogadta azt.

Zavarba ejtő Trump követelőzése és a Nobel-díj körüli toporzékolása, de tény, hogy illik a Miss Universe hajdani szervezőjének karakteréhez, aki öreg emberként is azt hiszi, hogy a külcsín minden, semmi más nem érdekes. Trump csak a szokásos formáját hozta, de a hős asszony, María Corina a feje tetejére állította a dolgokat! Már amikor megkapta a Nobel-díjat, sietett kijelenteni, hogy ez Trumpnak jár, és fel is ajánlotta neki a díjat. Az amerikaiak akkor már Venezuela partjainál Nagy Armadájukkal felvonultak, és Maria Corina első perctől kezdve az amerikai katonai intervenció mellett volt. Habár sok venezuelai nem lelkesedik ezért a lehetőségért, meg tudom érteni, hogy Maria Corína minden áron a pokolba kívánta üldözőjét, Nicolás Madurót, és égett a vágytól, hogy átvegye országa irányítását, melynek elnökségét a 2024-es választásokon nem szerezhette meg, ki lévén zárva a versenyből, de a helyette induló és általa támogatott Edmundo Gonzales Urutia megnyerte a választást, melyet aztán Maduróék elcsaltak. Eddig a pontig, ha nem is helyesnek – olyan biztos, hogy az amerikai invázió hozná meg Venezuelában az annyira óhajtott demokráciát? –, de logikusnak tartom Maria Corína viselkedését.

Ami ezután következik már teljesen szürreális. Január harmadikán az amerikai hadsereg betört Venezuelába, és elrabolta a világ egy része által elismert Maduró elnököt. Másnap Trump kijelentette, hogy átveszi Venezuela irányítását, és elveszik az ország olaját, Maria Corínáról, az ellenzék Nobel-békedíjas vezetőjéről pedig azt állította, hogy nincs meg a támogatottsága országa vezetésére, marad tehát a lefejezett Maduró-kormányzat, melynek irányítását ügyvezető elnökként Delcy Rodrígez, addigi alelnök veszi át, aki jól teszi, ha mindenben együttműködik az amerikaiakkal, másként jön az újabb támadás. Trump tiszteletlen, sokakat felháborító kijelentése mögött van azért valamelyes igazság, hiszen elképzelhetetlen, hogy a venezuelai hadsereg, a rendőrség, titkosrendőrség és a Colectivosnak nevezett, rettegett milícia elismerte volna Maria Corína politikai hatalmát, másrészt az is tény, hogy ha megcsonkítva is, de megmaradt a korrupt és tömeggyilkos Maduró-adminisztráció, egy esetleges demokratikus átmenet jövőbeli távolodó lehetőségével. Sokan egyetértenek Trump úgynevezett pragmatizmusával, mely ugyan elvtelen, de első látásra észszerűnek tűnik, viszont még többen jogosan aggódnak amiatt, hogy az amerikai elnök kizárólag Venezuela kőolaját akarja megszerezni, és beéri a maffiózó-kormánnyal való üzleteléssel, esze ágában sincs a demokratikus ellenzéket hatalomra segíteni. A szerencsétlen venezuelaiak vederből cseberbe kerülhetnek, és a belső feszültségek elkerülhetetlen fokozódásával felmerülhet a polgárháború réme. Trump veszélyes játékot űz, de megteheti, mert nem az ő meg az amerikaiak békéjét teszi kockára, persze egy Nobel békedíj-aspiránstól mást várna a világ.

És most jön a hab a tortán! María Corina Machado a napokban meglátogatta Donald Trumpot a Fehér Házban, és szépen bekeretezve átadta neki a Nobel-békeérmet! Magát a díjat, a titulust nem adhatta át, ugyanis a Nobel-bizottság többször felhívta figyelmét arra, hogy a díj nem adható tovább! Trump minden gond nélkül át is vette az érmet, és a közös fotókon nagyon elégedetten mosolyog, pedig a tiszteletlenség, az ízléstelenség és a felelőtlenség csimborasszója ami történt! Számos venezuelai ismerősöm mélységesen fel van háborodva, még a Trump-pártiak is. Trump viselkedésén nem csodálkozik senki, ő mindent azonnal megragad, amit csak megkíván, de mi járhatott a María Corína fejében, hiszen ezzel a gesztussal a világ nagy részének minden tiszteletét elvesztette, de továbbra sem nyerte el Trump támogatását, arra pedig nem is jó gondolni, hogy az amerikai elnök újabb, sokkal kiterjedtebb támadást indíthat Venezuela ellen, a Nobel-békemedállal az irodája falán. Sajnos, a rendíthetetlen szabadságharcos Maria Corínanak a legcsekélyebb érzéke sincs a kialakult helyzet kezelésére, és nem kétséges, hogy egy nem is olyan nagyon távoli napon naiv gesztusát  nagyon meg fogja bánni…

(Nyitóképünk forrása: sbs.com)