Az Amerikai Egyesült Államok a napokban nyilvánosságra hozott Nemzetvédelmi Stratégiája hatalmas érzelmi hullámokat vetett világszinten. Sokan sokféleképpen kommentálták, de szerintem a lényeg az elemzésekből kimaradt, nevezetesen, hogy az USA hivatalosan beismerte, hogy kimerült és elfáradt. Atlasz nem hordja tovább a vállán a világot – így írják! – és hazamegy a nyugati féltekére megpihenni, teszem én hozzá. A történelemben kevés hanyatló birodalom dolgozott ki uralma végóráira ilyen áttekinthető programot. Bravó!

A hanyatló birodalmakra jellemző, hogy minden aspektusukban hanyatlanak, nemcsak katonailag vagy gazdaságilag, de szellemileg is. Az USA annak ellenére meggyengült, hogy a világ legerősebb hadseregét bírja, és gazdaságuk is hiába erős, ha összeomlott bennük az önbizalom és a nagyságukba, történeti hivatásukba vetett hit. A fogyasztói társadalom világszinten elhíresült amerikai konzumszokásai végül szép lassan kiöltek az amerikaiak nagy részéből minden nemes gondolatot és ideált, ráadásul a mára már visszafordíthatatlan demográfiai változások pánikot keltenek a fehér felsőbbrendűséggel nyíltan vagy titokban szimpatizáló hatalmi elitben. Most maréknyi „cowboy” előállt ezzel a 33 oldalas nemzetstratégiával, melyre röviden csak azt lehet mondani, hogy az USA bedobta a törölközőt. Nem Trump írta, persze – jó, ha egyáltalán elolvasta – még csak nem is J.D. Vance, és az első Trump-elnökség nagy ideológusának, Steve Banonnak sincs sok köze hozzá. Az amerikai techguruk, az éppen szolgálatos világrengető zsenik bütykölték össze ezt a paradigmaváltó nagystratégiát, azok, akik legjobb példái annak, hogy bárki emberi lény, legyen okos vagy buta, de ha túlságosan nagy hatalmat kap a kezébe, azonnal vissza is él vele.

Trumpot nem érdekli semmiféle stratégia. Ő teljesen esetlegesen improvizál naponta, ez az ő állandó és egyetlen módszere, nem kell neki sem taktikai, sem stratégiai szamárvezető. JD Vance-t már más fából faragták: ez a dokumentum az ő és köre vágyálmairól szól, ebben az emberben csak úgy buzognak az egyelőre kényszerűen elfojtott hatalmi ambíciók! Trumpnak csakugyan jó lesz vele vigyáznia, nehogy a késő római kor császárainak sorsára jusson, mikor az egyik császár időnap előtt lecserélte a másikat! A rá leselkedő veszély egyáltalán nem elhanyagolható, hiszen, ha Trump végigcsinálja elnökségét, olyan mérhetetlen károkat, sőt traumákat okoz az amerikai polgároknak, hogy teljességgel kizárt, hogy azok ismét egy republikánus elnököt válasszanak maguknak, bárki is induljon e párt színeiben, ha viszont valami történne Trumppal menet közben, például megbetegszik, elvégre idős ember, akkor automatikusan Vance kerülne az elnöki székbe, és a hatalmi pozícióból majd sokkal nagyobb eséllyel választathatja meg magát.

A stratégia mögött mindenekelőtt Peter Thiel alakja sejlik fel előttem mint J.D. Vance sok éves mentora. A Frankfurtban született német származású milliárdos Dél-Afrikában nőtt fel, akárcsak a másik zseni, Elon Musk – meglátszik rajtuk, hogy igazi „gated community” srácok ezek, korlátlannak hiszik hatalmukat gazdag korlátoltságukban –, majd Amerikában befektetésekből mérhetetlenül meggazdagodott, ami azért csodálatos, mert nem közgazdaságot, de filozófiát végzett a Stanford egyetemen. Persze a filozofálást soha nem adta fel Thiel, tele az internet interjúival és elméleteivel. A filozófia, ha nem is legnemesebb, de mindenképpen megkerülhetetlen, cinikus ágának a gyakorlója, szereti az apokaliptikus jövőképeket, és szíve az autokratikus társadalmi modellek irányába húzza a demokrácia ellenében. Ez az ember az amerikai alelnök, esetleg a leendő elnök tanácsadója...

Csúnyán elintézték szegény Európánkat az amerikai stratégiában! A civilizációs pusztulás szélén állunk, mondják, a legjobb lenne az EU-t mindenestül felszámolni és mindenki foglalja el helyét nemzeti határai és szuverenitása keretei között újra. Gondolatmenetüket folytatva: kedves európai patrióták, tessék csak nyugodtan visszamenni a 19. századba, mert Amerikának – és az oroszoknak – az lenne igazán jó, ha az európaiak tobzódó nacionalizmusukban ismét egymás torkának esnének. Ne felejtsük, az EU az első perctől kezdve mindenekelőtt kontinentális békeprojektként jött létre, és mint ilyen, a sok ostoba bürokratikus és politikai kisiklása ellenére is kiválóan bizonyított! Megtisztelő, hogy ennyire féltenek minket saját magunktól ezek a korszakalkotó elmék, viszont én visszakérdezek: az EU féltése helyett nem kellene inkább a felfokozódó amerikai szecesszionizmussal foglalkozniuk? Mert, ha a trumpizmusból mégis sok éves vanceizmus lenne, egész biztosan megjósolható például Kalifornia elszakadási kísérlete, mivel a világ negyedik (!) legnagyobb gazdaságaként simán megengedhetné magának. Főjön hát a mi fejünk a teljesen ki nem zárható EU-széteséssel, ők pedig, ha már úgyis visszahúzódnak a nyugati féltekére, törődjenek csak a saját esetleges dezintegrálódásukkal.

Jut eszembe a nyugati félteke: Trump és társai csakugyan komolyan gondolják, hogy csak úgy le lehet porolni az 1823-as Monroe-doktrínát? Hát hol élnek ezek az emberek? Nem tűnt fel nekik, hogy közben eltelt kétszáz év? Hallottak esetleg a BRICS-ről, amely szervezetnek Brazília is oszlopos tagja? Trump nem hisz a nemzetközi szervezetekben, tudjuk, viszont mások nemcsak, hogy hisznek bennük, de nagyon szépen együtt is működnek ezek keretében. Mert, ha Amerika továbbra is ilyen „stratégiákkal” provokálja a világot, a BRICS végül azzal teszi fel a koronát működésére, hogy létrehoz egy új, egységes devizát, és az utóbbi időben kizárólagosságában már amúgy is valamelyest megrendült dollárt egy pénzügyi huszárvágással világszinten lecseréli. Akkor aztán törhetik a fejüket az amcsik! A végső túlélési stratégián...

(Nyitókép: capitalresarch.org)