Ahogy hajdanán a gyermekek faggatták messzi vásárból hazatért apjukat, mi is türelmetlenül kérdezzük a miniszterelnöktől: mit hoztál Washingtonból? Akiknek szokatlan még, hogy a világ figyel ránk is, magyarokra, különösen felemelő volt Orbán Viktort Donald Trump jobb oldalán üldögélve látni, és valóban szép, hogy a mai megosztott világban ez a két ember milyen jól megérti egymást. Egyébként a világ mindig is figyelt ránk, hogy a „De sagittis hungarorumnál” most másra ne utaljak.

Vannak különbségek is a két jóbarát között. Trump igazi amerikaiként csakis a bizniszben, az üzlet(elés)ben hisz, míg Orbán Viktor az ősi úri magyar hagyományok alapján hisz a kézfogás és a kézcsók misztikus erejében. Évekkel ezelőtt gyakran láthattuk, ahogyan tiszteletteljesen, régivágású eleganciával hajolt Angela Merkel német kancellár keze fölé, ma pedig arról posztol, hogy Trump mire adott neki kezet Washingtonban. Sokan kavarnak a magyar delegáció Washingtonban elért eredményei körül, mindenféle igaz és álhírek keringenek az eredménnyel kapcsolatban, de Orbán Viktornak tökéletesen igaza van, ha az egészet azzal zárja rövidre, hogy a lényeg a lényeg, elég azt tudni, hogy bizonyos dolgokra Trump kezet adott neki.

Jó hír, hogy Trump olyan fontos dolgokat ígért meg Orbánnak, pontosabban adott rá neki kezet, mint Magyarország időkorlát nélküli – na, ezt nem sikerült még rendesen tisztázni, egyet mond a magyar kormány, mást a Fehér Ház sajtóosztálya, ahol csak egy évet emlegetnek – mentesítése az orosz olajra és gázra kivetett amerikai szankciókényszer alól, vagy az amerikai pénzügyi pajzs felállítása, amennyiben spekulációs (!) vagy politikai támadás (?) érné Magyarországot. Rossz hír viszont, hogy Trump sajnálatos módon és köztudottan nem tartja meg az ígéreteit, és Orbánhoz vagy sokadmagunkhoz képest nem hisz a férfias kézfogás mitikus erejében sem. Jó hír, hogy Trump szereti a zsíros üzleteket, így nagyon örülhetett a kis Magyarország gazdasági erejét próbára tevő, amerikai fegyverekre és technológiákra felajánlott 1,4 milliárd dollárnyi adóforintoknak, rossz hír viszont, hogy ez sem lehet semmire garancia. Jó hír az amerikai pénzügyi pajzs, pukkadjon meg Brüsszel, oszt „jó reggelt”, mert ha nem jönnek az EU-s pénzek, jönnek majd az amerikaiak, rossz hír viszont, hogy az amerikai pénzek csakis hitelbe jönnének, éspedig egyelőre teljesen ismeretlen feltételek között, ezzel szemben a brüsszeli pénzek tagországi jogon járnának nekünk, ha valamivel EU-konformabb módon viszonyulnánk a saját szövetségeseinkhez...

Jó hírek ide, rosszak oda, üzlet az egész világ! Most ne kérdezzük, hogy jól van-e ez így, egyszerűen vegyük tudomásul, hogy így van, legalábbis a nagy emberek, a vezetők szintjén. A kisembereket az indulataik vezetik, a félelmeik, a közvetlen kis haszon elérése, azt ne mondjam lesése, esetleg etnikai vagy vallási gyűlöletük kielégítése. A nagyok legtöbbször hideg fejjel kalkulálnak, osztanak-szoroznak, adok-kapokban és nem merev elvekben gondolkodnak. Azért nagyok, mert képesek felülemelkedni a mindennapi normákon és morálon, olyannyira, hogy gyakran már semmilyen erkölcsi korlátjuk nincsen.

Az általuk elért gazdasági haszon saját hatalmukat segíti, illetve annak gyümölcseit maguk és legszűkebb csoportjuk élvezi, ritkán jut népüknek, nemzetüknek is belőle valami. Ha mégis, máris jó királyt vagy legendás elnököt, miniszterelnököt emleget a média és a közbeszéd, kis szerencsével talán a történetírás is. Mindenesetre nagy győzelmeket csak nagy emberektől várhatunk, esetleg okos tollú krónikásoktól, kik saját boldogulásuk útján nem sajnálják tintájukat támogatójuk tetteire bőven pazarolni. Így alakul-alakulgat a történelem...

Hogy mennyi a köze a legtöbb króniká(s)nak az igazsághoz, a valósághoz? Hogyan is történt meg ez vagy az a tárgyalás valójában, és mit mondanak a szemtanúk? Lám csak, mennyire nehéz a történelmi múltat kiókumlálni, ha még a dicső jelen tényeit sem lehet tisztán felsorolni, mert máris ott örvénylik körülöttük a rengeteg ellentmondás. De sebaj, ami késik, nem múlik: utódaink a levéltárakból egyszer majd megtudják, hogy ki mit vitt el, és ki mit hozott haza…

(Nyitókép: Orbán Viktor Facebook oldala)