Az idősebb korosztálynak nem kell a Szabad Európa Rádiót bemutatni. A vasfüggöny mögött sok évig az egyetlen megbízható információforrásunk volt, még akkor is, ha komolyan bajba kerülhetett, aki hallgatta. Ettől függetlenül állandóan hallgattuk, és én odáig merészkedtem, hogy 1987-ben, határőr katonaként a szerb határon, a Duna mellett, az éjszakai őrség magányában is rendszeresen hallgattam, csak az őrségváltás érkeztére kellett nagyon vigyáznom. Nem tudtam meglenni nélküle.

Aztán ránk köszöntöttek a demokratikus, boldog idők, és Fukuyama professzor bejelentette a jól elvégzett munka, vagyis a történelem végét. 1993-ban megszűnt a Szabad Európa Rádió magyar adása, hiszen már számos magyar nyelvű csatornán keresztül is korrektül lehetett tájékozódni a politika és a közélet dolgairól. Ez a szerencsés állapot sajnos két évtizedig sem tartott, így az amerikai Kongresszus kétpárti támogatásával 2020-ban újraindult a Szabad Európa magyarul, internetes portálként. Fontos, komoly munkát végzett a Szabad Európa új csapata is, nem örült a hatalom. A hatalom természete már csak ilyen, nem örül a kritikának, még kevésbé a leleplezésnek, különösen, ha nem a plurális vélemények elfogadásának és tiszteletének a körülményei között szocializálódott.

Most a Trump-adminisztráció, más külföldi kormányzati rádióadások és internetes felületek mellett, bezáratta a Szabad Európa magyar portálját is, mondván, hogy az amerikai adófizetők pénze nem arra való, hogy szövetségeseinket „destabilizáljuk”. Tiszta beszéd! A szabad sajtó általi „destabilizálás” veszélyének kitett szövetséges hatalom vezetőjének jólneveltséghez pedig nem fér kétség, illendően megköszönte ugyanis az amerikaiaknak a Szabad Európa bezárását. Mélységesen megdöbbent, hogy ide jutottunk! Egyre kevesebb a fórum, ahol őszinte és plurális véleményt lehet megfogalmazni, egyre kevesebb a forrás amelyből megbízhatóan lehet tájékozódni.

Nekünk, erdélyi magyaroknak, különösen sokat jelentett a Szabad Európa Rádió, még akkor is, ha Ceaușescu diktatúráját az amerikai adófizetők pénzén fenntartott adó sajnos nem tudta „destabilizálni”. A sötét pincéből, amelyben éltünk, kis ablakot nyitott a világra, és reménykeltő, friss fuvallatot érezhettünk egy-egy rádiós jegyzet meghallgatása után. A Szabad Európa Rádió műsorainak a hallgatása megérte a kockázatot, mert hitet nyújtott, hogy eljön majd a nap, mikor sorsunk jobbra fordul – és láss csodát, el is jöttek azok a napok!

Aztán el is múltak. Több mint három évtizednyi viszonylagos szabadság és csak félig sikeres demokratikus társadalmi kísérletezés után, térségünkbe visszatértek a rossz álmok, és a hajdan legvidámabb barakkra is, végtelenül szorongó országként, rátelepedett a lidércnyomás. A rémálmok elhessegetésének az egyetlen biztos ellenszere az ébredés! Az ébresztés! Akármilyen hihetetlen, de ideje végre elhinnünk, hogy az Amerikai Egyesült Államok feladta történelmi demokráciaetalon szerepét, és a Szabad Világ magabiztos vezető ereje helyett, a szabadság korlátozásának, visszaszorításának a méltatlan szerepére vállalkozik. Trump elnök és adminisztrációja generációk következetes munkájának eredményeit veszélyezteti Amerikában és világszerte. A szólás- és véleményszabadság, a független sajtó szemükben nem értékek vagy szükségletek, de felszámolandó kényelmetlenségek, sőt bezárandó ellenségek. Amerika ma már nem az amúgy képmutató és reménytelen demokráciaexporttal foglalkozik, de nyíltan rossz példát nyújt a demokráciaellenes erőknek.

Hiú ábránd volt a „történelem végének” bejelentése egy diadalittas röpke pillanatban. Ismét a történelem elején vagyunk, kezdhetünk mindent elölről! Nagy vonalakban ismerjük már ami jöhet. Hamar el is jön, ha nem igyekszünk átírni a történelmi forgatókönyvet, és némán vállaljuk az újra meg újra ránk osztott szánalmas szerepet: a hangját hallatni nem merő, passzív, végül mindenért megfizető aluszékony tömeg. Ugyanabba a folyóba soha nem lehet újra belelépni, igaz, de ugyanabba a poshadt pocsolyába már igen. „Péter aludt, János aludt, Jakab aludt, Máté aludt és mind aludtak…” Olvassuk el Dsida Jenő 1933-ban írt Nagycsütörtök című versét. Hallgassunk már végre egyszer a költőkre is, ne mindig csak a demagógokra!...

(Nyitókép: magyarnemzet.hu)