Retrográd, visszafejlődő világban élünk. Miután Nyugaton az inga a tolerancia és emberi jogok, általában az abszolutizált jogállam irányába kilendült, most elérte végső pontját és máris gyorsulva lendül vissza. Krízis krízist követ és „megoldásaik” egyre agresszívabbá lesznek. Az eddig szélsőségesen progresszív USA visszatért a 19. század konzervatív nagypolitikájához és igyekszik mindenki mást magával ragadni. Micsoda patetikus anakronizmus!

Csak idő kérdése, hogy a felmelegített Monroe-doktrína szellemében Trump megtámadja Venezuelát. James Monroe elnök 1823-ban kinyilvánította, hogy a nyugati félteke az USA kizárólagos érdekeltségi területének számít és annak közvetlen befolyása alá tartozik, ebben a szemléletben pedig Dél-Amerika mindig is az Egyesült Államok hátsó udvaraként szerepelt. Most amerikai kezdeményezésre rezsimváltás és háború készül a térségben a történelmi beidegződések alapján. Az amerikaiak drogoktól való megvédése átlátszó ürügy, a világ legnagyobb kőolajtartalékának megszerzése, illetve az amerikai hegemónia visszanyerése az igazi vonzerő.

Zárul a kör: Putyin elvárja Trumptól, hogy Ukrajna kizárólagos orosz befolyását elismerje, míg Trump Dél-Amerika esetében ugyanazt várja el Putyintól. A feléledő orosz imperializmus, kéz a kézben a soha nem nyugvó, gátlástalan amerikai biznisszel, a világ visszarendezésére készül. Ha Trump háborúba keveredik Venezuelában, az az ukránokra, illetve európai „hátországukra” nézve a legnagyobb csapást jelenti: nem csak az ukránok, de az európaiak is amerikai védelem nélkül maradhatnak. Ezt a trendet igazolja az USA napokban megjelent új nemzetbiztonsági stratégiája.

Kína a helyzet kulcsa. Kína osztja Oroszország hagyományos Ukrajna-szemléletét, nincsenek ambíciói Ukrajnában, viszont a Monroe-doktrínát meghaladottnak tartja, nem veszi azt komolyan. Akárcsak Afrikában, Kína Dél-Amerikában, így Venezuelában is már rég berendezkedett. Az utóbbi évtizedekben nagy számú kínai telepedett le, és kapott venezuelai állampolgárságot és Kínának, ellentétben az oroszokkal, valódi érdekeltségei vannak a karibi-országban. A felemelkedő birodalmak megvédik érdekeltségeiket, biztosak lehetünk abban, hogy Kínának komoly beleszólása lesz egy esetleges amerikai – venezuelai fegyveres összecsapásba. Nicolás Maduro azért nem teljesítette Trump Maduro elnöki hatalmának feladására vonatkozó ultimátumát, mert nincsen egyedül, ráadásul komoly konfliktus esetén nem csak Kínára, de a teljes Bricsre is számíthat. Hiába áll sokszoros katonai túlerő mögötte, Trump nagy hibát követ el, ha Venezuelával háborúba keveredik, mert hasonló ismétlődne meg mint Ukrajna miatt az oroszokkal: Venezuela nem elszigetelődne, hanem szövetségesei számára felértékelődne, ráadásul a kőolaj a Bricsnek is kell, nem hagyják egykönnyen, hogy az USA a világ legnagyobb olajtartalékára rátegye a kezét. Nem kétséges, hogy háború esetén Latin-Amerika Venezuela mögött többé-kevésbé összezár, leszámítva a „láncfűrészes”, Trumpnak mélyen lekötelezett argentin elnököt, Javier Milejt, nem kérnek ugyanis a mindannyiuk számára annyi rossz történelmi tapasztalatot felidéző Monroe-doktrínából.

Nem újrafelosztás, sokkal inkább visszarendeződésre való törekvés zajlik a mai világban. A hatás-ellenhatás törvénye értelmében nincsen ebben semmi meglepő. Az európai szuverenista-patrióták is az EU-t teljesen kiürítve, esetleg teljesen felszámolva, nemzeti határaik mögé vonulnának vissza, hogy aztán onnan lődözzék ismét a 19. század nacionalista nyilait egymásra. A szuverenisták lehet ma még együttműködnek Brüsszel „elfoglalása” érdekében, de nem kétséges, hogy megerősödésükkel akár újabb európai háborúkat kockáztatnánk. Jó példa erre Orbán Viktor sokakat elbizonytalanító-megzavaró tihanyi beszéde, melyben a közös szuverenista platform alapján szuverenista bajtársa, George Simion mellé állt, ennek ellenére az AUR frissen megválasztott vezérkara most mégsem a „szuverenista internacionálé”, de a hagyományos soviniszta nacionalizmus jegyében nyilvánul meg magyar ügyekben. Szuverenizmus ide vagy oda, az ember válogassa meg jobban a barátait!

Orosz imperialista cárizmus, amerikai Monroe-doktrína és európai nacionalizmus. A múlt szörnyei éledeznek és a fejüket emelgetik. Rossz álomnak tűnik az egész, pedig ez a valóság, a kesztyűt fel kell venni. Ismétlem: a helyzet kulcsa Kína. Ha Amerika, a lehanyatló birodalom, cserben hagyja Európát, Európa egyetlen esélye a felemelkedő birodalommal, Kínával kiegyensúlyozott stratégiai kapcsolatokat kiépíteni. Amerika, Trump elnök vezényletével több mint cserben hagyja, de tudatosan tönkreteszi Európát. Elon Musk napokban tett, az EU felszámolására és a szuverén európai nemzetállamok visszaállítására vonatkozó X-bejegyzése nem csak mélységesen felháborító, de nagyon elgondolkodtató is! Ez a dél-afrikai apertheidban szocializálódott figura nyíltan hadat üzent Európának! Jól tette a lengyel külügyminiszter, hogy a Marsra küldte őt! Egy év múlva félidős választások lesznek Amerikában, és minden jel szerint a Kongresszus összetétele, Trump hátrányára, jelentősen megváltozik. Ha a Trump-adminisztráció meggyengül, nem lesz reménytelen a nemzetközi jogra alapuló világrend elleni orvtámadásokat kivédeni, aggasztó viszont, hogy Trump személye nem a betegség maga, csak annak szimptómája és nem ismerjük még teljes mélységében, hogy mennyire beteg Amerika?…

(Fotó: Agerpres/EPA)