Véres proxiháborúk zajlanak a világon a nagyhatalmak között, de az igazán nagy hatású dolgok csendben, a háttérben történnek. Régi, mára csak részben helyesnek tartott elmélet, hogy a háborúk a gazdasági érdekek összeütközéseinek véres megnyilvánulásai lennének, viszont ez megfordítva is igaz: a hadseregekkel és paramilitáris erőkkel vívott összecsapásokat gazdasági hadviseléssel lehet nagyon hathatósan kiegészíteni.

Sok elemző állítja például, hogy az EU fegyverként használná az eurót. Nemrég az EU az orosz nemzeti bank hatalmas belgiumi letétjével kapcsolatban készült az euró élesítésére, aztán mégis visszalépett, de előbb-utóbb az elképzelés újra előkerül. Ezek az elemzők jól látják az érem egyik oldalát, de nem beszélnek az érem másik oldaláról, márpedig az éremnek két oldala van. Fej vagy írás? Nézzük meg most az érem másik oldalát: vegyük elő a fej(ünk)et.

Sok csúnya dolgot hallhattunk már az EU-ról, de azt mégse állíthatjuk, hogy az EU feltalálta volna a spanyolviaszt. Hát persze, hogy fegyverként használná az eurót! Az USA a dollárral már rég ezt teszi. A dollár, kis túlzással, már Breton Woods óta – amióta a II. világháború nyertes nagyhatalmai eldöntötték, hogy az amerikai devizát a világ tartalékvalutájává teszik – potenciális fegyver, és gyakran valódi gazdasági fegyverként csattog az ellenfél pajzsán, hiszen a nemzetközi gazdasági szankciók és embargók – így vagy úgy – a dollár külpolitikai fegyverként való alkalmazásáról szólnak, mi több, még az első látásra technikai akadályoztatásnak tűnő, az oroszoknak a SWIFT rendszerből való kizárása sem más, mint a dollár fegyverként való használata.

Amióta világ a világ, a háborúban bevett szokás, hogy a felek igyekeznek elvenni egymás földjét, házát, életét és pénzét. Bármennyire szomorúan hangzik ez, nincsen ebben semmi új. Az USA is szívesen rátenné kezét az oroszok pénzének jelentős részére – lásd Trump elnök időközben süllyesztőbe került 28. pontos békejavaslatának egyik kitételét –, de az EU sem elsősorban erkölcsi megfontolásból vagy jogi aggályok miatt késlekedik ezt megtenni, hanem sokkal nagyobb fejfájást okoz neki a globális kapitalizmus kedvezőtlen reakciójának a kockázata, a globális befektetők nem néznék jó szemmel ugyanis, ha bármilyen okból kifolyólag elkoboznák az egyik nemzetközi szereplő több mint kétszáz milliárd dollárnyi tőkéjét, mert a befektetők szemében erre még a több éves véres háború sem elég ok. Megjegyzendő, hogy az orosz pénzügyi alapok hozamának, kamatainak már megtörtént részleges elkobzása érdekes módon nem váltott ki nagy felfordulást, pedig a hozam legalább annyira fontos a kapitalistáknak, mint maga a tőke, úgy látszik ennyi kompromisszumra hajlandóak voltak.

Nemcsak a dollár, de más valuták is lehetnek külpolitikai fegyverek, például a kínai jüan évek óta tartó mesterséges leértékelése kifejezetten hadicselekménynek számít az USA szemében. Az EU sem jobb tehát sem Kínánál, sem az Egyesült Államoknál, éppen csak sokkal lassúbb és többet moralizál, pedig ugyanannyira képmutató, mint amazok. Egyébként ne féltsük az oroszokat, még kevésbé a kapitalistákat, mert amennyiben szükséges, az előbbiek hatalmas nyugati aktívákat és vagyonokat kobozhatnak el Oroszország területén, míg az utóbbiak csak attól függően bánják vagy sem, ha első körben elragadják tőlük a pénzügyi alapokat, amennyiben később sem részesednek valamilyen módon belőlük, például egy háborúban teljesen szétvert ország „önzetlen” újjáépítése által. Ha az EU pusztán azért kobozza el az orosz vagyont, hogy Ukrajna felélje, az nem jó üzlet senkinek, és akkor az EU gazdaságilag „erkölcstelen” eljárásáért biztosan megfizet, ha viszont a nagy pénzt Ukrajna újjáépítésébe fektetnék, és hatalmas üzleteket kínálnának fel a nagybefektetőknek, már egészen más lenne a helyzet. Amennyiben képmutatásáért és megengedhetetlen monetáris „fegyverhasználatért” gyalázzuk az EU-t, szidjuk csak nyugodtan a mostanában annyira jó barátnak kikiáltott Egyesült Államokat is, hiszen az EU olyasmire készül, amit Amerika már rég rutinosan gyakorol, hol itt az újdonság?

Az igazi hír, hogy az éremnek három oldala van: míg pörög az érem, és mi fejről meg írásról elmélkedünk, addig egy újabb, soha nem létezett valuta jöhet létre, amelyre nyugodtan kijelenthetjük, hogy igazi „nukleáris” monetáris fegyver lesz elsősorban a dollár ellenében: a BRICS jó ideje tervezett valutájáról beszélek. Jó lesz a dollárnak, eurónak vigyáznia! Ami késik, nem múlik...

(Nyitókép: media.lombardodier.com)