Azt hiszitek, hogy nehéz korban éltek? Azt hiszitek, hogy tudjátok mi vár ránk? Mesélek nektek egy történetet.

Athén és Spárta... – no, de el ne szaladjatok! Nem foglak sem évszámokkal, sem ókori nevekkel vagy mitológiával gyötörni, untatni benneteket, én a máról beszélek! Szóval: valamikor Krisztus urunk előtt pár száz évvel (Kr. e. 405), Spárta elfoglalta Athént. A világ már akkor is blokkosodott, a városállamoknak szövetségeseik voltak, nem harcoltak egyedül, magukra hagyottan, de a lényeg a lényeg: a virágzó athéni demokrácia a monarchikus Spárta által csúfosan legyőzetett. Athén falait lerombolták, és harminc férfiút választott a „tömeg” – hadd igazítsák Athén törvényeit a megváltozott, új feltételekhez, mert más az élet egy önálló városállamban és megint más egy olyanban, melyet éppen elfoglalt az ellenség, és annak megbízásából a belső árulók, rovott előéletűek és az opportunisták átvesznek. Képzelhetjük, milyen pánik lehetett a városban! Ami eleve jogfosztásnak indult, nagyon hamar oligarchikus zsarnokságba torkollott: a harminc zsarnok tisztogatásba kezdett. Előbb a köztörvényes bűnözőket végeztették ki tömegesen és nyilvánosan, mert ezzel a nehéz időkben hallgatólagosan mindenki egyetértett, senki nem tiltakozott, hozzászoktatván ily módon a társadalmat az új módihoz, vagyis az állandó kivégzésekhez, aztán áttértek a nemes demokraták és az athéni gazdagok kivégzésére is. Most már félelemből nem tiltakozott senki. Még a demokrácia-elleneseket sem kímélték, sőt gazdag támogatóikat sem, mert az oligarcháknak nem elveik voltak, de minél több pénz kellett nekik.

Az USA-ban, a modern demokrácia (volt) fellegvárában is szépen összemossák már a dolgokat: előbb az illegális bevándorlók ellen indítottak hajtóvadászatot, a törvényes procedúrák normális menetét is feladva – és ezért szinte senki nem tiltakozik! –, aztán már külföldi diákokat tartóztatnak le azonosítatlan maszkosok fényes nappal a nyílt utcán, mert tudtuk nélkül az amerikai külügyminisztérium a vízumukat visszavonta. Sok ezer diák tanulmányi vízumát vonták vissza, elég volt bizonyos, a kormányzatnak nem tetsző témákban a társadalmi médiában egyet kommentelniük, esetleg valamelyik diáktüntetésen részt venniük. Mindez a szabad véleménynyilvánítás megszentelt földjén történik, éppen ezért szentségtörés, az alkotmányszegés bűnéről nem is beszélve. Két amerikai állampolgár halála kellett ahhoz – Minneapolisban lelőtték őket a bevándorlási ügynökök, mint a kóbor kutyát –, hogy a közvélemény végül annyira felzúduljon, hogy már a Trump-adminisztráció is belátta, eljött az ideje, hogy cseppet visszafogja magát.

A harminc zsarnok a retorika művészetét és a filozófia nemes tudományát is betiltotta. Ugye, hogy nincsen új a nap alatt!? Régen a szónokokat, ma a független médiumokat zaklatják, még a magukat demokratikusnak nevező országokban is. A lényeg az, hogy senki ne merjen ellenkezni, senki ne merje a leplet lerántani a hatalmaskodók viselt dolgairól. Persze, a harmincak nem érték be ennyivel és az ókori Athén arányaihoz viszonyítva a Nagy Francia Forradalom párizsi mészárlásaihoz méltó terrort szerveztek. Minden elszabadult terrornak a jellemzője, hogy már saját kezdeményezőit, kezdeti támogatóit is feláldozza, és ez történt Athénban is. Végül két évnyi káosz és terror után, nagy nehezen visszaállt a demokratikus rend Athénban, mely viszont már soha nem lehetett a régi. A két legszomorúbb tanulsága a harminc zsarnok korának, hogy egyrészt nem a külső ellenség, Spárta okozta Athénban a legnagyobb kárt, öldöklést és pusztítást, hanem a belső ellenség, a hazai oligarchák és az opportunisták, másrészt pedig az, hogy ez a forgatókönyv újra meg újra a történelemben megismétlődik, mintha nem lehetne kivédeni, megtörni ezt a gonosz átkot. Sokáig nem figyelnek oda a polgárok, hagyják magukat az orruknál fogva vezetni, és mire felébrednek, rendszerint már késő, akik pedig időben észreveszik a bajra figyelmeztető biztos előjeleket, vagy bölcsen hallgatnak, vagy reménytelenül tiltakoznak és figyelmeztetnek, míg be nem rekednek, vagy erőszakkal be nem fogják a szájukat. Két megállapítással zárom mondandómat: az igazi hatalom soha nem ott van, ahol éppen látszik, és aki a legtöbbet ígéri, mindig az adja a legkevesebbet. A politikai paletta bármelyik oldalán is álltok, gondolkodjatok el rajta...

(Nyitóképünk forrása: mythologica.ro)