Elvesztette a réven! Ez a pofon bizony nagyot csattant! Mégis csak működik a fékek és ellensúlyok rendszere Amerikában! A Legfelsőbb bíróság 6:3 arányban törvénytelennek mondta ki a Trump elnök által önkényesen bevezetett vámokat, egyértelműen megfogalmazva, hogy a vámpolitika kizárólag a Kongresszus hatásköre, és a gazdasági rendkívüli állapot – melyre hivatkozva egy 1977-es törvény alapján Trump hektikusan jobbra-balra osztogatta vámjait az általa Liberation Day-nek, vagyis a Felszabadulás Napjának nevezett nagy eseményen – egyszerűen nem létezik. Máris megindultak a perek a jogtalanul beszedett vámilletékek amerikai importőröknek való visszafizetésére. Bonyolult és hosszadalmas folyamat lesz a közel 200 milliádrnyi összeget jogos tulajdonosaihoz visszajuttatni, az amerikai közélet és politika sokáig hangos lesz tőle. Trump erős ember nimbusza odalett, a Legfelsőbb Törvényszék rendesen sarokba szorította az elnököt! Bármit is mondjon vagy tegyen az elnök, ezzel az ítélettel megkezdődött Donald J. Trump politikai hatalmának és vezetői hitelének az elkerülhetetlen hanyatlása.

Miután magához tért a szörnyű hír után, Trump kiállt a világ elé és megszokott formáját hozta: durván kikelt a vámjai törvénytelenségét kimondó Legfelsőbb Törvényszék hat bírája ellen, csak éppen az a baj, hogy a három liberális bíró mellett, három konzervatív bíró is ellene döntött, köztük kettő olyan, akiket maga Trump nevesített első elnöki ciklusa folyamán és harmadik konzervatív bíróként a törvényszék elnöke is a döntés mellé állt. Trump hiába átkozódik, hiába illeti alpári szavakkal a bírákat, Amerikában nincs feudalizmus mint egyes európai országokban, ahol az állítólag független bírák a hatalmon levő politikusokat szolgálják, az amerikai bírók nem a lojalitás, hanem a törvényesség szellemében döntöttek. Tény, hogy hónapokig halogatták, míg megrágták ezt a nehéz falatot, de végül tisztességes munkát végeztek. Főhet a Trump-adminisztráció feje, hogyan kezelje a helyzetet, de Trump most sem a méltányosságot keresi, hanem csak azért is az egész világra kivetett egy 10 százalékos adót, melyet másnap 15 százalékra emelt. Tanácsadói találtak ugyanis egy olyan gazdaságszabályozó törvényt, mely az elnöknek lehetővé teszi, hogy legtöbb 150 napra, legtöbb 15 százalékos vámot vessen ki, aztán a Kongressunak kell a folytatásról döntenie. Trump infantilis viselkedése már nevetséges, az elmúlt egy évben megszokott, sok százalékos vámokkal való elnöki handabandázás után a rövid távú 15 százalékra már rá se ránt a világ, nem mintha nem hatna kedvezőtlenül ez a mérsékelt adózás is a gazdaságra, de az üzleti élet már látja a fényt az alagút végén, mert Trump maga alatt vágja a fát, hiszen ez a vám alig valamivel a novemberi félidős választások előtt, augusztusban lejár, és kiváló alkalmat biztosít majd még a Kongresszus republikánus tagjainak is, hogy újraválasztásuk reményében keresztbe tegyenek az elnöknek.

Mindez nem jelenti azt, hogy Trump veszélytelen lenne, novemberig még rengeteg idő áll rendelkezésére hatalmas károkat okozni saját országának és a világnak, van ideje az eddigieknél még észszerűtlenebb döntéseket hozni, még eszeveszettebb akciókat lebonyolítani.

Trump nem ismeri be tévedéseit és nem nyugszik, de a csodálatra, tömjénezésre vágyó narcisztikus elnöknek egyre keserűbb lesz a pohár: népszerűsége alacsonyabb mint valaha, és egyre romlik, és ha egyelőre még bizonytalanul is, de a republikánusok is egyre inkább ellene fordulnak. Ez a folyamat még lassú, de fel fog gyorsulni. Trump második elnöksége alatt volt ugyan néhány jó taktikai húzása, de a teljes elnöki stratégiája csapnivaló. Nem szintetikus elme az biztos, nem képes az ok-okozatokat átlátni, a rendszer egészét befogni, és mivel felkészületlen és tehetségtelen, csupán elvakultan lojális talpnyalókkal vette magát körül, még jó tanácsokat sem kaphat, igaz, ő maga sem hallgat soha semmiféle tanácsra. A mindennapos esetlegességek és primér impulzusok alapján meghozott döntésekkel, még egy nagyobb céget sem lehet tisztességesen elvezetni, hát még a világ legerősebb, legelső államát. Klasszikus történelemkönyvi lecke Donald J. Trump esete, de jó lenne, ha nem csak a következő generációk, de már ma egyik-másik államvezető is tanulna belőle. Ha a jövő generációk egyáltalán valamiből tanulnak még, persze. A vezetőkről nem is beszélve…

(Nyitókép: Agerpres/EPA)