Amikor 2012-ben David Cameron brit kormányfő megállapodott Alex Salmond skót miniszterelnökkel a függetlenségi referendum kiírásáról, a skót nacionalisták „egy nemzedékben egyszer” (once-in-a-generation) előforduló lehetőségként hivatkoztak a népszavazásra. A kudarc után mindössze néhány évet kellett várni, egészen pontosan a Brexitig, hogy az európai uniós tagságot nagy többséggel támogató skótok ismét napirendre tűzzék az „indyref” problémáját. Boris Johnson akkori brit kormányfő határozottan elutasította a gondolatot, mondván: az önállóságról csak egy újabb nemzedék szavazhat, legkorábban valamikor 2055 környékén.

Mindazonáltal, a 2014-es referendum kudarca után alig 12 évvel ismét terítékre kerülhet Skócia és Anglia uniójának kérdése – legalábbis erre enged következtetni a május 7-én esedékes skóciai választások várható eredménye. A prognózisok szerint az angol koronával 1707-ben egyesült skót királyság önállósodásáért küzdő Skót Nemzeti Párt (SNP) ismét többséget szerezhet az edinburghi parlamentben (Holyrood). A The Telegraph megrendelésére készült felmérés alapján az SNP 67 mandátumot szerezhet a 129 fős skót törvényhozásban.

Az SNP a voksok 35-38 százalékára számíthat, viszont a választási rendszer sajátosságainak köszönhetően többséget szerezhet az edinburghi parlamentben – először 2011 óta. A Munkáspárt (18%) és a Konzervatívok (12%) a legrosszabb eredményüket hozhatják a regionális parlament 1999-es létrejötte óta. A közvélemény-kutatási adatok szerint a Munkáspárt szoros versenyben van a második helyért a – Brexit-népszavazás sikerében elévülhetetlen érdemeket szerzett egykori UKIP-ból létrejött – Reform UK-val.

Egy SNP-s többség azért is rendkívüli lenne, mert a legutóbbi választói megmérettetés alkalmával az SNP enyhén szólva gyengélkedett: nem kevesebb mint 38 képviselői helyet veszített a Westminsterben, a 2010 óta elért legrosszabb választási eredményével. A párt élén egymást érték a pénzügyi botrányok és a vezetőcserék, a lakosság elégedetlensége a kormányzás teljesítményével rekord szintet ért el. A 2024 májusától regnáló John Swinney nem egészen két év alatt a harmadik miniszterelnökcsere révén foglalhatta el hivatalát.

Az SNP ehhez képest meglepő „szárnyalása” a felmérésekben elsősorban a Londonban kormányzó Munkáspárt még szánalmasabb gazdasági és politikai teljesítményével hozható összefüggésbe. Ennek megfelelően a Labour minden idők legrosszabb választási eredményére számíthat egy hét múlva – ami 19 mandátumot jelenthet –, miközben Nigel

Farage Reformjának 17 képviselője lehet a jelenlegi nullához képest. A toryk ennél többet, 18 helyet veszíthetnek, ha hinni lehet az előrejelzéseknek, és 13 törvényhozóval a negyedik helyre szorulhatnak vissza.

A végeredmény jelentősen eltérhet a felmérésektől, ugyanis a skót választók csaknem 40 százaléka bizonytalan, tehát még meggondolhatja magát a voksolás napjáig. Mindazonáltal a függetlenségpárti többség meglehetősen szolidnak ígérkezik. Az SNP az unióellenes Zöldekkel együtt közel 80 helyet, vagyis 60 százalék körüli többséget szerezhet. Ugyanebbe a táborba tartozik még a Skócia Felszabadításáért Szövetség, amely várhatóan nem szerez mandátumot az előrejelzések szerint – ahogy egyébként a másik „egy ügyű” (single-issue) politikai formáció, a melegellenes Skót Család Párt sem.

John Swinney pártelnök, kormányfő értelmezése szerint az SNP választási győzelme felhatalmazná a pártot, hogy nyomást gyakoroljon Londonra egy második függetlenségi referendum kiírása érdekében. Bár a munkáspárti kormány miniszterei kizárták az unióról szóló újabb szavazást, sokan aggódnak, hogy Keir Starmer miniszterelnök túl gyenge ahhoz, hogy szembeszálljon a skót nacionalistákkal. Kemi Badenoch, az ellenzéki Konzervatívok vezetője kijelentette: csak ők lennének képesek megakadályozni John Swinneyt abban, hogy egy újabb „megosztó” referendumot kezdeményezzen.

(Nyitókép forrása: Pixabay)