Készségfejlesztés: A szülők a személyes fejlődést tartják fontosnak, az iskola az ismereteket

Romániában már több mint tíz éve elméletben kompetenciaalapú oktatás van, ám a gyakorlatban az átállás nem történt meg, szögezte le a Maszol megkeresésére Szőcs Levente, a Kovászna Megyei Erőforrás és Nevelési Tanácsadó Központ (MENTK) igazgatója.

Kifejtette, a lecketervben, a dokumentumokban kompetenciát írnak a pedagógusok, de a tanórán továbbra is ismereteket adnak át. Hiába fejlesztenének kompetenciákat, ha a kimeneti vizsgák – a nyolcadikosok képességvizsgáján, az érettségi vizsgán – még mindig az ismereteket kérik számon.

Egy új, az MKOR és a WOW Lab által készített tanulmány szerint a iskolán kívüli oktatás mára szinte általános szabállyá vált Romániában: a gyerekek 83%-a részt vesz valamilyen iskolán kívüli tevékenységen, és 44%-uk magánórákra jár, számol be az Adevărul. A szülők ezzel kapcsolatos anyagi és logisztikai erőfeszítései mögött azonban paradigmaváltás húzódik meg: a siker már nem a jó jegyekben, hanem egy sor életvezetési készségben mérhető.

A szülők a személyes fejlődést tartják fontosnak | Fotó: Pexels

A szülők a személyes fejlődést tartják alapvetőnek

A NextGen Learning – Perspektívák a jövő oktatásáról című jelentés szerint a szülők 91%-a tartja alapvető fontosságúnak a személyes fejlődést és a tanulásban való önállóságot gyermeke jövője szempontjából – ezek fontosabbnak számítanak, mint az általános műveltség (27%) vagy a technikai készségek (16%).

A legkeresettebb készségek közé tartozik a világos és hatékony kommunikáció (38%), a kritikai gondolkodás és a valós problémák megoldása (37%), valamint az érzelmek kezelése (35%).
Ez a rangsor egyértelmű tendenciát jelez: a szülők gyermekeik érzelmi önállóságának és ellenálló képességének fejlesztésébe fektetnek, miközben háttérbe szorítják a digitális és technikai készségeket – pedig éppen ezekre a képességekre van egyre nagyobb szükség a munkaerőpiacon.

„A tanulmány megerősíti azt a valóságot, amelyet már több mint egy évtizede tapasztalunk a terepen: hatalmas igény mutatkozik annak megértésére, hogyan működik a világ. A szülők olyan élményeket keresnek, amelyek felébresztik a kíváncsiságot, nem csupán információt közvetítenek” – magyarázza Anca Tănăsescu, a WOW Lab alapítója.

A felmérést online végezték 400, 5–18 éves gyermeket nevelő szülő körében, országosan reprezentatív mintán, 2025. augusztus 29. és szeptember 2. között. A hibahatár ±4,9%, a megbízhatósági szint 95% volt.

Kompetencialapú oktatás elméletben

Romániában már több mint tíz éve elméletben kompetenciaalapú oktatás van, ám a gyakorlatban az átállás nem történt meg, szögezte le a Szőcs Levente, a Kovászna Megyei Erőforrás és Nevelési Tanácsadó Központ (MENTK). Kifejtette, a lecketervben, a dokumentumokban kompetenciát írnak a pedagógusok, de a tanórán továbbra is ismereteket adnak át.

Hiába fejlesztenének készségeket, ha a vizsgán ismereteket kérnek számon | Fotó: Pexels

Hiába fejlesztenének kompetenciákat, ha a kimeneti vizsgák – a nyolcadikosok képességvizsgáján, az érettségi vizsgán – még mindig az ismereteket kérik számon. Vannak ugyan próbálkozások, a szövegértés, szövegértelmezés valóban kompetencia, de azért továbbra is az ismeretekre kerül a nagyobb hangsúly.

Az iskolában azt is meg kellene tanítani, ami nincs benne a tantervben, például a rendőrség a napokban közölte, hogy az oktatási intézmények felelőssége, hogy a diákok ismerjék a közlekedési szabályokat. Közben a tanterv annyira túlterhelt, hogy sem idő, sem kedv nincs arra, hogy azon felül még egyébbel foglalkozzanak, részletezte a szakértő.

Hozzátette, eleve nálunk a tanári hivatás nem egy különálló szakma, felületes marad a háttere. Az egyetemen leteszik az elméleti vizsgákat – attól függően, milyen szakon van a hallgató: fizika, kémia, matematika –, majd végignéznek néhány tanórát, és ők is tartanak valamennyit, és ennek fejében kapnak egy tanári oklevelet. Ilyen körülmények között nehéz elsajátítani a pedagógiai ismereteket, a módszertant. Ez abból is látszik, hogy óriási a különbség érhető tetten azok között, akik aki pedagógiai főiskolát – tanítóképzőt – végeztek, és azok között, akik valamilyen szakot.

Az egyetemen megtanulják a biológiát, a fizikát, és van egy pedagógiai modul, amit akár utólag, hétvégeken is abszolválhatnak, részletezte Szőcs Levente.

Rámutatott, ez azt vonja maga után, hogy a tanár birtokolja az ismereteket, de nincsenek módszerei. Ez a tanári versenyvizsgán is kiderül, sokan azzal veszítenek pontot, hogy az elméletet kiválóan tudják, de az interaktív pedagógiai módszerek terén hiányosságaik vannak.

Még az értékelés fogalmával is gondok vannak, ez visszaköszön az egységes vizsgákon, akár a tanárok versenyvizsgájan, a humán tantárgyaknál több pont eltérés is lehet egy dolgozat esetében a két javítótanár értékelése között, és ez elgondolkodtató.

Szőcs Levente kifejtette, Magyarországon például másként van: aki erős matematikából vagy fizikából, matematikusnak, fizikusnak tanul tovább, és teljesen különálló szak a tanárképző, aki oda megy, eleve tudja, hogy tanár akar lenni.

Egyik reform a másik után – Egyik sincs véglegesítve

A másik probléma, hogy egyik reformból ugrunk a másikra, minden két évben érkezik egy újabb, hívta fel a figyelmet Szőcs Levente. Hozzátette, ezzel ellentétben például a finnek 1968-ban kitalálták, hogy gyökeresen átalakítják az oktatási rendszert, és azt 1975-ben ültették gyakorlatba. Addig minden tanárt köteleztek, hogy részt vegyen a képzéseken, felkészítették őket az új módszerekre. Amikor minden készen állt, a tanárok tudták, hogy mi a feladatuk, elindult a megreformált rendszer gyakorlatban is.

Egyik reform követi a másikat, a pedagógusok csak kapkodják a fejüket | Fotó: Pexels

Náluk a törvényekkel sokan úgy vannak, amikor megjelenik el sem olvassák, várnak még néhány hetet, hátha időközben módosítják, mert általában ez történik. Másrészt megjelenik a törvény, írja benne, hogy hat hónap alatt elkészül az alkalmazási módszertan, és sok esetben az hat év után sem készül el” – taglalta a szakértő.

Mint mondta, a 198-as oktatási törvény esetében is ez történt, tavaly áprilisig több módszertan meg kellett volna jelenjen, ezeknek a fele azóta sincs meg.

„Nálunk erről szól a reform. Ilyen rendszerben nem lehet hosszú távra tervezni, csak kapkodjuk a fejünket. A pedagógusokat is annyira »megedzette« ez a rengeteg változtatás, hogy ha megjelenik egy újítás, már csak legyintenek: hamarosan ez is módosulni fog” – részletezte Szőcs Levente.

A másik probléma, hogy sok esetben a törvények opcionálisak, aki úgy gondolja, betartja, de ha nem, úgy sincsenek szankciók. Például a sajátos nevelési igényű gyerekek esetében a pedagógus kellene adaptálja a tananyagot, de ha nem teszi meg, az nem jár semmilyen következménnyel.

Nincs tapasztalat a készségek fejlesztése terén

A klinikai pszichológus Andreea Ștefiuc arra figyelmeztet: ha a digitális és tudományos kompetenciák integrálása nem történik meg kellő alapossággal, ez az irány könnyen ahhoz vezethet, hogy a jövő generációi nem lesznek felkészültek a gazdaság jelenlegi követelményeire.

Tapasztalat sincs a készségek fejlesztésére | Fotó: AdobeStock

A tanulási autonómia az ösztönös kíváncsiság serkentését és a belső motiváció kialakítását jelenti, hogy a gyermek a nehéz tevékenységeket is kívánatosnak érzékelje – magyarázza a pszichológus.
Ahhoz, hogy ez a folyamat működjön, a szülőknek meg kell tanítaniuk a gyerekeket a frusztráció tűrésére és a jutalom elhalasztására, míg a tanárok feladata, hogy segítsenek nekik megtanulni tanulni, ne csupán információt közvetítsenek.

„A tanulási autonómia nem azt jelenti, hogy félelemből cselekszel, hanem azt, hogy intellektuális kihívásokat keresel, és elfogadod: a frusztráció, a kedvetlenség vagy bizonyos fogalmak meg nem értése mind a folyamat részei” – idézi a pszichológust az Adevărul. Andreea Ștefiuc hangsúlyozta, Romániában azonban a diákok még mindig messze állnak ettől a fajta autonómiától.

A személyes fejlődés kifejezés, amelyet gyakran használnak, lényegében azt a támogatást jelenti, amelyet a gyermek azért kap, hogy kiépítse saját pszichológiai eszköztárát: az érzelmek felismerése, az idegrendszer szabályozása, az impulzusok gátlása, a figyelem kontrollálása, valamint a saját és mások viselkedésének megértése – magyarázza a szakember.

„Ezeket a készségeket ugyanúgy meg kell tanulni és gyakorolni, mint a matematikát vagy a nyelvtant. A probléma az, hogy Romániában sem az iskolában, sem a családban nincs elegendő tapasztalat ezen a téren. Gyakran olyan felnőttektől várjuk el, hogy ezeket a készségeket tanítsák a gyerekeknek, akik maguk sem birtokolják ezeket – így pedig ez lehetetlen” – figyelmeztet a pszichológus.

16/9 vagy 1920x1080
CSAK SAJÁT

Kapcsolódók

Kimaradt?