Felháborította a közvéleményt, hogy Daniel David oktatási miniszter úgy nyilatkozott, ha a diák a tanár engedélye nélkül használja az osztályteremben a mobiltelefont, büntetőszobába kell küldeni, vagy riasztani kell a biztonsági őrt.

A közösségi médiában sokan azzal érveltek, a tanintézmények többségében nincs büntetőszoba, biztonsági őr, a pedagógus pedig tehetetlen, nem tud a tiltásnak érvényt szerezni. Elhangzott: a mostani diákokat már szinte lehetetlen „fegyelmezni”.

Ferencz-Salamon Alpár a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség (RMPSZ) szakmai alelnöke a Maszol megkeresésére leszögezte, ha a mobiltelefonon túlmutató élet van az iskolában, a diákok megfeledkeznek a készülékről és a csínytevésekről is.

Büntetőszobát javasol és biztonsági őrt riasztana a miniszter

A tanár úgy büntetheti meg azt a diákot, aki órákon engedélye nélkül mobiltelefont használ, hogy kiküldi a büntetőszobába, vagy szükség esetén hívja a biztonsági őrt, szögezte le korábban egy interjúban Daniel David oktatási miniszter.

„A mobiltelefonok használata a tanórákon törvény, kormányrendelet és miniszteri rendelet által tiltott. Ha egy diák az órákon használja a telefonját, ezért vannak a biztonsági őrök az iskolában, őket lehet hívni” – mondta Daniel David oktatási és kutatási miniszter szeptember 11-én a Radio Guerrilla rádióban, hangsúlyozva, hogy a probléma nem a szabályok hiánya, hanem az, hogy azokat nem hajtják végre.

„Nyomás nehezedett rám, kritizáltak: »Miniszter úr, nem tesz semmit a telefonok iskolai használata ellen. A gyerekek órákon a telefonjukat nézik, filmezik a tanárt.« Én pedig azt mondtam nekik: tilos a telefonok használata az osztályteremben órákon, kivéve, ha a tanár engedélyezi, mert oktatási célokra használják. A mobiltelefonok használatát az iskolákban törvény, kormányhatározat és miniszteri rendelet tiltja, de végre kell hajtani” – mondta Daniel David.

Arra a kérdésre, hogy milyen szankciókat lehet alkalmazni azokra a diákokra, akik megszegik ezt a szabályt, Daniel David így válaszolt: „Attól függ. Ki lehet őket küldeni az osztályteremből, és el lehet vinni őket a büntetőszobába. Hívhatjuk a szüleiket. Szükség esetén riaszthatjuk a biztonságiakat. A törvényben már előírtakon kívül nincs más intézkedés, ezeket mérlegelni kell és fokozatosan alkalmazni.”

Daniel David miniszter arra a következtetésre jutott, hogy a szabályok elegendőek, de azokat ismerni kell és be kell tartani. Az iskolai oktatás megszervezésére és működésére vonatkozó szabályzat (ROFUIP) csak a tanár engedélyével teszi lehetővé a mobiltelefonok használatát az osztályteremben.

Tiltás helyett nevelés

A magyar oktatási hálózathoz tartozó intézményekben nincs szükség büntetőszobákra vagy biztonsági őrökre ahhoz, hogy kezeljék a mobiltelefonok használatát, osztotta meg tapasztalatait Ferencz-Salamon Alpár, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének szakmai alelnöke.

Kifejtette, ott működik jól a szabályozás, ahol a tanárok, a szülők és a diákok közösen kialakított, következetesen alkalmazott szabályokat fogadnak el, és ahol a nevelés eszközei érvényesülnek a tiltás helyett.

„Ha az iskolában több történik, mint pusztán tanórák sorozata, ha van élet, közösség és program, akkor a gyerekek elfelejtik a telefonjukat és a csínytevéseket is” – hangsúlyozta.
Az alelnök rámutatott: bár egyes fővárosi iskolákban alkalmaznak biztonsági őröket, a magyar oktatási hálózat intézményeiben erre nincs szükség. Az efféle megoldások helyett sokkal fontosabb, hogy az iskolák szervezeti kultúrájába, működési szabályzatába és mindennapi gyakorlatába építsék be a mobiltelefon-használatra vonatkozó közös eljárásokat.

„Ott működik jól a rendszer, ahol a pedagógusok és a szülők megegyeznek, és a tanulók számára is világossá teszik a szabályokat. Ez sokkal hatékonyabb, mint a büntetés” – tette hozzá.

Jó gyakorlat: reggeli telefonleadás

Ferencz-Salamon Alpár példaként említette saját iskoláját, ahol reggelente minden diák leadja a telefonját egy feliratozott, lezárható dobozba, amit bevisznek a tanáriba. Ha az órán a tanár oktatási célra – például kvízre vagy digitális feladat megoldására – használni szeretné a készülékeket, ki lehet kérni azokat. A szülők pedig előre tudják, milyen eljárás szerint érhetik el gyermeküket, vagy miként veheti fel a gyerek velük a kapcsolatot, ha szükséges.

„Az iskolák többsége ezeket a jó gyakorlatokat már bevezette, és jól tudja működtetni. Ha mégis visszaélés történik, akkor a belső szabályzat alapján járnak el, mindig a gyermek jogainak tiszteletben tartásával” – magyarázta.

Elméletileg van lehetőség büntetőszoba kijelölésére, de a szakértő szerint ez nem valódi megoldás. Ehelyett azt javasolja a pedagógusoknak, hogy a konfliktusokat asszertív módon, a resztoratív konfliktuskezelés eszközeivel oldják meg. Ez a módszer arra épül, hogy a konfliktust helyreállítási és tanulási lehetőségként kezeljék. A vétkes belátást nyer, a sértett pedig megértést, miközben közösen keresik a megoldást. Így a felelősségvállalás és a jóvátétel is megvalósul.

A mai diákok sem „nevelhetetlenek”

Sokan azt állítják, hogy a mai generáció „nevelhetetlen”, ám Ferencz-Salamon Alpár szerint ez nem pontosan így van. „Annak ellenére, hogy ezek a gyerekek beleszülettek a digitális technológia világába, semmiben sem különböznek elődeiktől a tekintetben, hogy a szabályok által megszabott kereteket próbálják feszegetni, esetenként átlépni” – szögezte le.

Felidézte, amikor megjelentek a mobiltelefonok, egyre több gyerek vitte be a gombos készüléket az iskolába, ő már akkor bevezette, hogy le kell azt adják, és előfordult, hogy megpróbálkoztak azzal, átadtak egy működésképtelen telefont, és a megtartották a sajátjukat.

A gyerekek mindig próbálkoznak csínytevésekkel, ám ha az iskola erőfeszítést tesz, hogy elmagyarázza a szabályok fontosságát, miértjét, ha a döntéseket a családokkal közösen hozzák meg, a szülőkkel konszenzusban, a különleges helyzetekre is megoldást találva, akkor a gyerekek nem élnek vissza ezekkel – taglalta a szakmai szervezet alenöke.

Az élet töltse ki a szüneteket, ne a telefon

A szakértő szerint a legfontosabb, hogy az iskola ne hagyja unatkozni a gyerekeket. Ha a szüneteket élettel töltik meg – például sulirádióval, sportbajnokságokkal, tematikus napokkal vagy olyan közösségi terekkel, ahol a gyerekek beszélgethetnek és játszhatnak –, akkor maguktól teszik félre a telefont.

„Ha önfeledten szórakoznak, játszanak vagy kreatív tevékenységet végeznek, eszükbe sem jut titokban böngészni vagy egymást filmezni. Ezek a programok közösségépítő szerepüknél fogva sokkal hatékonyabbak a tiltásnál” – hangsúlyozta. Hozzátette, ezt láthatjuk a fejlett közoktatási rendszert kiépítő országokban is, nemcsak tantermek vannak, a folyosó és a az udvar, hanem kis kreatív sarkokat alakítanak ki, kanapékkal, babzsákokkal, ahova a szünetben el tudnak vonulni a diákok, tudnak beszélgetni, bevisznek labdát, frízbit, az udvaron játszanak.

A szakember szerint az iskola feladata nem elsősorban a tiltás, hanem hanem a nevelés: többek között megtanítsa a gyerekeket a technológia értelmes használatára, miközben megmutatja számukra a telefonon túli világ örömeit is.