Nagy érdeklődés előzte meg Klaus Johannis államelnök szerdai brüsszeli látogatását. Nemcsak azért, mert egy tagállam vezetője nagyon ritkán kap meghívást az „uniós kormány”, a biztosok heti tanácskozására, hanem mert a vizitet enyhén szólva kínos üzengetés előzte meg az Európai Bizottság (EB) elnöke és a bukaresti parlament két házelnöke részéről.

Az „affér” onnan indult, hogy Jean-Claude Juncker EB-elnök és Frans Timmermans első alelnök írásos nyilatkozatban jelezte, hogy az Európai Bizottság aggodalommal figyeli a romániai igazságszolgáltatás függetlenségével kapcsolatos legújabb fejleményeket. Erre Călin Popescu Tăriceanu szenátusi és Liviu Dragnea képviselőházi elnök azt válaszolta, hogy az EB-t –értékelésük szerint – félretájékoztatták a román igazságügyi törvények módosítását illetően. Mármost ilyent akkor sem mond az ember, ha történetesen bizonyítékai vannak. A másik oldalról ugyanis egyetlen válasz érkezhet, éspedig az, ami érkezett is: Brüsszelből visszaüzenték, hogy ők igenis jól tájékozottak. Mivel volt beljebb tehát a két házelnök? Semmivel.

A Johannis–Juncker-találkozót megelőzően az uniós ügyekben jól értesültnek számító EUobserver, majd az Euractiv is megírta, hogy Brüsszelben készítik az úgynevezett nukleáris opciót Románia ellen, vagyis akár a szavazati jogát is felfüggeszthetik az igazságügyi reform miatt. Nem véletlen, hogy a Klaus Johannis brüsszeli tárgyalásait követő sajtótájékoztatón a kérdések többnyire az igazságügyi törvényekről szóltak, és nem Románia készülődéséről a 2019. első félévi soros elnökség átvételére. De ez érthető, hiszen mindenki arra volt kíváncsi, hogy az Európai Bizottság elnöke – miután nagy általánosságban már korábban megfogalmazta az aggodalmát a romániai igazságügyi reform kapcsán – elmondja, hogy konkrétan milyen elvásásai vannak a bukaresti kormányzati többséggel szemben. Jean-Claude Juncker el is mondta: azt várja, hogy a parlament igazítsa a december végén elfogadott tervezeteket az Alkotmánybíróság döntéseihez. (Több mint érdekes, hogy a sajtóbeszámolókból ez kimaradt…)

Ezzel pont kerülne a tavaly augusztus óta tartó, politikai állóháborúvá fajult viták végére. Ezek máris rengeteg kárt okoztak, és elsősorban nem a kormánykoalíciónak, hanem az igazságügynek mint közszolgáltatásnak, amelyet állampolgárokként időnként kénytelenek vagyunk igénybe venni, következésképp alapvető érdekünk, hogy minőségi és minden befolyástól mentes legyen. De hiába áltatnánk magunkat, hogy az elmúlt hónapok vitái erről szóltak. Amikor egy törvénymódosítás eljut az amerikai külügyminisztériumhoz, és a bírálói felvetik Románia szavazati jogának a megvonását az EU-ban, akkor már rég nem arról beszélünk, hogy szükség van-e a szóban forgó változtatásokra, vagy elérik-e a kitűzött célt, hanem kizárólag arról, hogy a módosítások veszélyesek. Ezt állítja az ellenzék, és ezt a nézetet osztja a romániai társadalom jelentős része: a hatalom politikai ellenőrzés alá vonja az igazságszolgáltatást. Ezt a vádat nemcsak egyes jogászok cáfolják, hanem például az a tény is, hogy nagy publicitást kapott óvásában (mármint az óvás ténye kapott nagy publicitást, a tartalma kevésbé) a legfelsőbb bíróság egyetlen egy bekezdéssel kapcsolatban utal az igazságszolgáltatás függetlenségének a sérülésére, az is arról szól, hogy a parlament belekukkanthatna a bírák/ügyészek nyilatkozataiba, amelyekben arról vallanak, hogy nem működnek együtt a titkosszolgálatokkal. A többi kifogás többnyire különböző fogalmak értelmezhetőségére vonatkozik.

Az Alkotmánybíróság harmadik döntése még várat magára, de a Nemzeti Liberális Párt (PNL) máris jelezte: nem áll szándékában lezártnak tekinteni az ügyet azzal, hogy a Parlament átveszi az Alkotmánybíróság által elfogadott kifogásokat. Johannis brüsszeli látogatása kapcsán kiadott közleményében a PNL Juncker nyilatkozatából csak azt a részt emeli ki, amely szerint elúszhat a schengeni csatlakozás, és Románia nem szabadulhat meg az ellenőrzi mechanizmustól, ha az igazságügyi törvények a korábban elfogadott formában maradnak, és egyetlen szóval sem említi meg, hogy mi az EB elnökének az elvárása a bukaresti parlamenttel szemben. Több mint érdekes, hogy ezt az „apróságot” a jobboldali sajtó is elhallgatta.

Az ellenzéknek egyszerűen nem érdeke, és a jelek szerint nem is áll szándékában a válság lezárása. Az alkotmányossági kontroll után követelik majd a Velencei Bizottság véleményezését, ha az is meglesz, akkor meg valami mást. Így megy majd a választásokig.