Az elmúlt években sokan vádolták azzal Laura Codruţa Kövesit, hogy politizál. A vád megfogalmazódott ellene legfőbb ügyészként, majd a korrupcióellenes ügyosztály (DNA) vezetőjeként is.

Szerintem nem probléma, hogy Kövesi politizál, ha ezalatt azt értjük, hogy politikai jellegű állásfoglalásai vannak, ne adj’ Isten hajhássza a népszerűséget, ahogy azt sokan a szemére vetik. Sőt, ez akár munkaköri követelmény is lehet, ha például a DNA zavartalan működéséhez szükség van a lakosság támogatására.

Tehát, ismétlem, nem probléma, hogy Kövesi politizál. Pontosabban nem az a baj, hanem ha úgy akar népszerűséget szerezni, hogy eljátssza a nyitottságot, de elhallgat lényeges információkat, sőt elferdíti a tényeket. Ahogy azon a sajtótájékoztatón tette, amelyen tisztázni próbálta önmagát és kollégáit a DNA-t érintő, több napja duzzadó botrányban.

Kövesi egy ferdítésre építette „tisztázó célzatú” diskurzusát. Szándékosan összemosta a botrányt kirobbantó Vlad Cosma büntetőperét egy másik üggyel, amelyben Sebastian Ghiţă volt képviselőt vádolják, hogy szavazatokat vásárolt Victor Pontának a 2014-es elnökválasztások alkalmával. Hogy nem véletlen elszólásról van szó, hanem szándékosságról, bizonyítja az, hogy a főügyész többször is hangsúlyozta: a bíróság már határozott a Cosma-ügyben a bizonyítékok törvényességéről, tehát alaptalan a vád, hogy a DNA ploieşti-i ügyészei bizonyítékokat hamisítottak. Holott, ismétlem, a valóságban két teljesen más ügyről van szó. Következésképp Kövesi, amikor úgymond a laikusok kedvéért hosszan fejtegette, miként zajlik a bizonyítékok törvényességének az ellenőrzése a nem nyilvános bírósági szakaszban (l. cameră preliminară), tulajdonképpen összezavarni akarta a laikusokat, nem rendet tenni a fejükben.

Cosma szerepe a Ghiţă-ügyben nem teljesen világos. Kövesi magyarázata szerint védett tanú volt, de ez nem ad magyarázatot arra, hogy miért küldözgetett leveleket Moldovai Köztársaságból egy bizonyos Serghei Petrus nevében.

A nyilvánosságra hozott információk szerint Vlad Cosma vállalta, hogy eljuttat a DNA ploieşti-i székhelyére egy dokumentumot, amelyet terhelő bizonyítékként felhasználnak majd Sebastian Ghiţă ellen, miután az ügyészség szakértője megállapítja, hogy a volt képviselő kézírása. Az ügyész pontos instrukciókat adott Cosmának: úgy tűnjön, a Moldovai Köztársaságban „egy akárkiben” megszólalt a lelkiismeret, és ezért küldi el a romániai ügyészségnek a 2014-es feltétezett törvénysértéseket igazoló iratokat.

Egy dolog biztosnak tűnik: az egész kalamajkát megspórolta volna magának az ügyész, ha a Ghiţát inkrimináló irat törvényesen jut a birtokába. Hiszen akkor egyéb dolga sem lett volna, mint egyszerűen betenni a dossziéba, és máris megvan a bizonyíték.

Bírósági végzés tanúskodik róla, hogy Vlad Cosma nem fabulál. Egyébként még Kövesi sem vonta kétségbe a hangfelvételek valódiságát, csupán azt bizonygatta, hogy azok nyilvánosságra hozatalával „egy vádlott” próbál enyhébb ítéletet kicsikarni magának. Meglehet, sőt biztos, hogy így van, hiszen ha az ügyészek által elkövetett törvénytelenségek felfedése lett volna a szándéka, előállt volna már 2015-ben, amikor a terhelő hangfelvételek készültek. De az is biztos, hogy a DNA eljárása – Kövesi állításával ellentétben – nincs rendben, és valószínűleg nem is törvényes. Ennek pedig –mármint a törvényesség kérdésének – utána kellene járni. Ki kellene deríteni például, hogyan jutott az ügyész birtokába a Ghiţát inkrimináló irat, de azt is, hogy Kövesi valóban tudott-e a simliről, ahogyan azt a maffiózókat megszégyenítő beszéd stílusú ploieşti-i ügyész, Mircea Negulescu állította.

A hangfelvétel egy rövid részlete különösen zavaró: amikor Negulescu arról beszél, hogy már korábban „kicsinálhatta” volna Ghiţát, de „nem hagyták”. A kérdésre, hogy miért, azt válaszolja: „Nem jött még el az ideje, nem tudom...”. Tisztázni kellene, hogy kik nem hagyták Negulescut, illetve hogy Ghiţă védettségének nincs-e köze a baráti viszonyhoz, amely Kövesihez fűzte az időközben Szerbiába szökött volt politikust.

Általánosságban a helyzet sajnos majdhogynem reménytelen. A DNA visszaéléseinek – ezek kétségtelenül léteznek – csakis a parlament szabhat határt, csakhogy a törvényhozás igen súlyos hitelességi problémával küzd. Mindkét házat elítélt és/vagy vádlott politikus vezeti, akiről sejthető, hogy fő célja nem az igazságszolgáltatás jobbá tétele, hanem a saját bőrének a mentése. (Ez a gyanú annak ellenére fennáll, hogy például az igazságügyi törvények folyamatban lévő módosítása a fent említett célra nem alkalmas.)

Kövesi leváltása, ha Klaus Johannis belemenne is – ami nem valószínű –, semmit sem oldana meg. A patthelyzet feloldása még csak nem is körvonalazódik.