Nem tudom, mi lehetett Tudorel Toader szándéka, de csütörtök esti gesztusával újabb válságba sodorta Romániát. A korrupcióellenes főügyész menesztésére tett javaslattal az ország ismét a külföldi sajtó címoldalára került, mégpedig a lehető legrosszabb kontextusban.

Az igazságügyi miniszter gesztusának egyetlen értelmezése terjed a nyugati médiában: az, hogy a román kormánykoalíció korrupciógyanúba keveredett vezetői le akarják fejezni a korrupcióellenes ügyészséget. Lehet, hogy ez így leegyszerűsítő és igazságtalannak tűnik, de ez van. Tetszettek volna nem büntetőperben érintett politikusokat kinevezni a koalíció és az alapintézmények élére.

Ha a Kövesi rovására írt húsz vádpont hiánytalanul helytálló is, kívülről a helyzet akkor is nagyon rosszul fest. Senkit nem érdekel igazából, hogy a kormánykoalíció tulajdonképpen nem válthatja le Kövesit – az a tény, hogy a menesztését akarják, önmagában elégséges egy rendkívül negatív percepció kialakításához.

Belföldön valószínűleg újrakezdődnek az utcai megmozdulások. Még ha ezek nem is lesznek annyira népesek, mint a tavalyiak voltak – és ez tűnik valószínűnek –, arra mindenképpen számítani lehet, hogy a politikai szekértáborok radikalizálódnak, ami jóformán lehetetlenné teszi a párbeszédet a parlamenti pártok között. Kommunikáció eddig se nagyon volt – hacsak egymás szidalmazását nem tekintjük annak –, a következő időszakban pedig pláne nem a jószándék és a konstruktív kritika lesz jellemző a törvényhozási munkára, hanem a másik fél befeketítésének, sőt földbe döngölésének a szándéka.

Miközben Tudorel Toader részéről Kövesi menesztésének a kezdeményezése voltaképpen nem több retorikai gyakorlatnál. Az államfő részéről ugyanis az egyetlen várható reakció: az elutasítás. (Egyetlen esetben merülhetne fel egyáltalán, hogy reálisan megfontolja a menesztést: ha a Legfelső Bírói Tanács pozitívan véleményezné Toader javaslatát, erre azonban nem sok esély van.) Mindezt alighanem az igazságügyi miniszter is tudja, sőt feltehetően az államfő maga közölte vele kedden, amikor több mint egy órán keresztül tárgyaltak négyszemközt.

Ilyen körülmények között Tudorel Toader tulajdonképpeni szándéka nem lehet Kövesi leváltása, csak legfeljebb a főügyész rovására írt vádak nyilvános megfogalmazása. Toader már-már rögeszmésen ragaszkodott ahhoz a csütörtök esti sajtónyilatkozatában, hogy a „vádbeszédét” befejezhesse. Ha viszont a kezdeményezésének a finalitása úgysem lehet Kövesi menesztése, csupán mindenáron fel akarta olvasni nagy nyilvánosság előtt Kövesi bűnlajstromát, nyugodtan megtehette volna, hogy a végén a menesztésre irányuló javaslat helyett azt mondja: a döntés az államfő kezében van, és miután Klaus Johannis többször nyilvánosan kijelentette, hogy elégedett a DNA vezetőjével, fölöslegesnek tartja fölterjeszteni az elnökhöz az eleve esélytelen leváltási javaslatot.

Kérdés, hogy a másik oldalon lesz-e elég bölcsesség és hajlandóság a krízis mielőbbi lezárására. Romániának ugyanis ez volna az érdeke! A labda Johannis térfelén pattog. Igaz, hogy neki viszont az volna az érdeke, hogy minél tovább tartson a válság. Mert ameddig tart, addig muníciót ad neki és nem utolsó sorban az ellenzéki pártoknak. Az elkövetkező napokban ki fog derülni, hogy Klaus Johannis Románia érdekeit tartja szem előtt, vagy a sajátját.

Egyes vélemények szerint a PSD csapdába csalta Johannist, mert ha leváltja Kövesit, búcsút mondhat a második elnöki mandátumának, holott az elnök számára rendkívül egyszerű a képlet: visszautasítja Toader javaslatát. Sőt, ezzel kompenzálhatja a hívei előtt azt a bűnét, hogy csuklás nélkül „lenyelte” Viorica Dăncilă miniszterelnöki jelölését. Ez nekem nem annyira csapdának tűnik, mint inkább váratlan ajándéknak.

Csapdába igazából a jogállamiság került. Mert miközben az ügyészségek – nemcsak a DNA, hanem a DIICOT – háza táján bőven volna söprögetni való ebből a szempontból, Kövesi leváltása éppen a takarítást tenné lehetetlenné. A politikai spektrum egyik oldaláról azonnal megindulna a dzsihád, a másik oldalon pedig elégedetten hátradőlnének, hogy végre sikerült lefejezni az ősellenséget. A problémákkal pedig senki nem foglalkozna. Így sem biztos, hogy foglalkozni fog (akar, tud) bárki, de legalább az elméleti esély megvan rá.