Mintha nem lenne elég okunk az aggodalomra, a szorongásra, most a zászlócsókos törvény is Damoklész-kardjaként függ a fejünk fölött. Ha elfogadják, kezdődhet az össznemzeti nagy csókolózás, melyből alaposan ki kell majd vennie a részét a romániai magyarság elöljáróinak is. Akinek pedig nincsen kedve csókolózni, annak akár tízezer lejes bírságot is kiszabhatnak, ami azért abszurd, mert ebből az összegből már bőven futná jó néhány francia csókra, és most nem a francia trikolór meghatottságtól remegő ajkakkal való megtisztelésére gondolok. Egyébként is, kíváncsi vagyok, hogy a törvény a textilre leadandó csók módját is pontosan meghatározza-e vagy mindenki a maga kreatív módján puszilózhat-csókolózhat, mert ha igen, akkor könnyen megjósolható, hogy az egymást überelő hazafiak között hamar beindul a csókverseny, hogy ki csókolja a zászlót több érzéssel és hosszabban. A Guinness rekordokat jegyző hivatalnokok máris hegyezhetik a fülüket, hiszen a következő Guinness-újdonság a leghosszabb zászlócsók lehet…

Bármilyen hihetetlenül hangzik, ahogy egy asszonyt, úgy a zászlót sem lehet jó szívvel kényszerből megcsókolni. Aki akarja ölelje meg – lásd Donald Trump elhíresült zászlóölelgetős fotóját – és/vagy csókolja meg a zászlót, legyen szabad a döntés, de ha tömegesen erre kényszerítik az embereket annak bizony számtalan júdáscsók lesz a vége. Egyébként ez a törvény – melynek megvalósulása esetén, következőként, a földig hajolás és a porba csókolás törvénykezdeményezése következik, nyilván, nincs megállás – sok jóérzésű románnak sem fog tetszeni, akik jól tudják, hogy minél külsőségesebb és arrogánsabb egy nacionalista rezsim, annál rohadtabb is…

A zászlócsókolás mindennapos és tömeges bevezetése a hadseregre is nagyon sértő lenne, ugyanis Romániában még soha nem létezett a civilek zászlócsókdosására vonatkozó törvény – még Antonescu marsall idejében sem! –, de a katonaságnál néhány ünnepi alkalommal előírásszerűen megcsókolják a zászlót: a katonák eskűtételekor vagy az egységparancsnok cseréjekor például, melyek egyáltalán nem mindennapi alkalmak. Hova jutna ez a gesztus, ha minden zsírosszájú-bepálinkázott elöljáró zászlót csókolgatna, hiszen közhely, hogy Romániában igencsak értenek az ünnepléshez, és nem kétséges, hogy mire bármilyen kisebb-nagyobb ünnepen a zászlócsókolós részhez eljutnak, minden alacsonyabb-magasabb rangú elöljáró már hagyományosan és alaposan be van lakva sültkolbásszal és rendesen be van pálinkázva. Hát erre nem gondoltak a törvénytervezet benyújtói? Egyébként a törvény esetleges elfogadása esetén a zászlóbotrányok palettája szépen kiszélesedik az országban: az eddigi ki-hova-és-melyik-zászlót-tűzte-ki mellett a szolgálatos besúgók a csókot és annak esetleges elmaradását is majd árgus szemekkel lesik a jövőben.

Még Ceaușescu alatt sem kellett csókolgatni a zászlót csak néha felemelni vagy meghajtani. Régi emlékem, hogy mikor 1987-ben Temesváron az Állatorvosi Egyetemen megkezdtem tanulmányaimat, a Kárpátok Géniusza az egyetemre ellátogatott. Előtte három héten át takarítottunk és festettünk – beleértve a gyatra, kiszáradt füvet is – végül a látogatás előtti napon a bemutatóistálló meglehetősen sovány és sápadt teheneit is szépen bepúderoztuk. Aztán mikor megérkezett a Kondukátor – sárga, kicsi emberke, akkor láttam először és utoljára – sorfalat állítottak belőlünk egyetemistákból egy-egy zászlóval a kezünkben. A diktátor és kémikus-akadémikus felesége pillanatok alatt elautózott előttünk a nagy, fekete limuzinban, és az istálló teheneire sem voltak kíváncsiak, továbbhajtottak, nekünk mégis sokáig még mozdulatlanul és zászlóval a kézben ott kellett állnunk az út szélén. Ezt a fölösleges strázsálást én megúntam és zászlómat földbeszúrva elhagytam a helyszínt. Eme és más hasonló tetteimért, büntetésként a kommunista ífjak szervezetéből az ASC-ből (Asociatia Studentilor Comunisti) kizártak és végül az egyetemről is – országos elsőként való bejutásom ellenére és egyetlenként – kicsaptak!… Rosszul hangzik, tudom, de nem bántam meg és mindezzel csak azt akarom mondani: bízzák az emberek őszinte tiszteletére a zászlójukat, ne kényszergessék őket, de csókolja meg, aki akarja! Ha nem, mindig lesz, aki megtalálja a módját, hogy így vagy úgy a hatalmaskodókon kifogjon, akár nevetségessé is téve azokat. Van elég gond az országban, ne kezdjük már megint elölről ezt a buta komédiát...