Máshol inkább csak tolerálható, még ha nagyon bosszantó is, vagy amennyiben bevezetése munkahelyek tömeges felszámolásával (is) jár – lásd a látványosan zsugorodó munkahelyek számát az IT-iparban – akár letaglózó hatással járhat. Szerintem kevés dolog lehet furcsább, mint mikor azt olvasom, hogy egy évtizedekig agyonfizetett IT-szakember most kénytelen volt ételfutárnak állni New Yorkban, mert az AI (Artificial Intelligence) elvette a kenyerét. Ami az MI-vel kapcsolatos bosszankodást illeti, ki ne futott volna már bele a nagyvárosi telefonos ügyintézésben olyan helyzetbe mikor az MI ide-oda irányítja az embert, és sehol egy élő emberi lény, aki végre eligazítaná az ügyeit intéző megszeppent polgárt.

Vannak viszont területek, melyeken az MI megjelenése sokakban erős ellenérzéseket keltenek, mégpedig jogosan. Nem tartom elfogadhatónak például, hogy az MI működtette humanoid robot fogja a haldokló ember kezét és sablonos-mesterséges szövegekkel vigasztalja a szenvedőt. Amerikában erre is van már példa! Ugyancsak nem tartom helyesnek, ha egy irodalomtanár MI által összeállított verselemzést tesz a diákjai elé, így tanítván azokat. Az irodalomoktatásnak csakis úgy és akkor van értelme, ha megőrzi személyes-érzelmi jellegét, máskét üres duma marad, bármilyen okos is legyen az!

Ugyanez érvényes az ujságírásra is! Nagy lapok százával-ezrével rúgják ki alkalmazottaikat, mert az MI összehasonlíthatatlanul olcsóbban és gyorsabban megírja a sajtóanyagokat, mint a kipróbált újságírók. Ha már ennyire elkerülhetetlen az MI előretörése, ez talán még elfogadható bizonyos elemzések, illetve az olyan tabloidok, képes újságok esetében, melyek amúgy sem intelligencifejlesztő hatásukról híresek, de hogy már komolynak tartott lapok véleménycikkeit is részben vagy egészben az MI írja az teljességgel elfogadhatatlan!

A véleménycikk műfajának lényege benne a nevében: valaki elmondja, leírja, megosztja a véleményét az olvasókkal. Amikor véleménycikket olvasok, a véleménycikkíró véleményére vagyok kíváncsi egy adott témában. Egyetértek vele vagy sem, elfogadom vagy sem, de mindenképpen a szerző nézeteire vagyok kiváncsi, semmiképpen nem a ChatGPT vagy más csevegőrobotok eszmefuttatásaira, mert ha arra vágynék, magam is beadhatnék néhány promtot, parancsot, hogy ezt vagy azt megtudjam. Nem vágyom rá, én a hús-vér újságírók őszinte, emberi cikkeire vágyom. És az olvasók többsége is, biztosan.

Az MI-vel vagy annak segítségével megírt vezércikkek több mint problematikusak. Itt nem arról van szó, hogy az internetes keresőrobotok segítségével tájékozódik, illetve adatokat gyűjt és/vagy ellenőriz a szerző, hanem arról, hogy egy jó esetben általa létrehozott vázlatra felaggatja az MI-től készen kapott szövegeket, esetleg kicserél bennük egy-két szót, hogy valamennyire személyre szabja a nevével szignózott cikkeket, nem túlságosan háborgó lelkiismeretét megnyugtatandó. Az ilyen újságíró úgy tesz, mintha nem lenne képes saját maga az adatokat helyesen értelmezni, majd a véleményét megírni, vagy csak egyszerűen túl kényelmes lenne ehhez? Lehet, hogy a szerző valóban lusta, esetleg hirtelen túl sokat akar markolni, mindenesetre az ilyen újságíró rosszul leplezi magát, mivel az MI-t használó véleménycikkíró szövegei jellemzően és szükségtelenül nagyon hosszúak, hiszen az átlagos MI-véleménycikkek túl vannak írva, kétszerese, háromszorosa a megszokottnak, és e nem föltétlenül értelmetlen szövegek olvasása fárasztó. Nevetséges, hogy egy olyan kor olvasója elé, mely pontosan az okoskütyük túlzott használata következtében már csak alig néhány percig képes koncentrálni, frappáns véleménycikkek helyett, hosszadalmas, MI-vel írt okosszövegeket tegyünk. Nem fogják elolvasni.

Egyre gyakrabban észreveszem, sajnos, hogy ma már nem csak a diákok tömegei, hanem egyes újságírók is gátlástalanul MI-vel dolgoznak. Köszönöm szépen, nem kérek belőle! Lapszerkesztőként az ilyen anyagokat visszautasítom, és egyik vagy másik kollegát figyelmeztetem, hogy se a szerkesztőt, se az olvasóit ne nézze hülyének. Mert amit csinál, lehet, hogy nem törvénytelen vagy szerződésszegő, de mélységesen etikátlan viselkedés. A lapkiadók manapság nagy hangsúlyt fektetnek a plágium elkerülésére, lebuktatására, illetve a szerzői jogok védelmére, viszont nagyon ideje lenne felébredni, és a Mesterséges Intelligencia használatát az újságírásban is megfelelően szabályozni.