„... Mi tehát az Amerikai Egyesült Államok Képviselői, Általános Kongresszusba Összegyűlve a világ Legfelsőbb Bírájának ajánlva szándékaink tisztaságát, e Gyarmatok becsületes Népe Nevében és Felhatalmazása alapján, ünnepélyesen kinyilvánítjuk és kihirdetjük, Hogy ezek az Egyesült Gyarmatok immár természetüknek és joguknál fogva, Szabad és Független Államok; Hogy a Brit Korona iránti Alattvalói Hűség alól Felszabadultak, és hogy minden politikai kötelék, amely e gyarmatokat Nagy-Britanniához fűzte, megszakadt, illetőleg teljességgel meg kell szakadnia; és hogy mint Szabad és Független Államok, teljes Hatalmuk van Háborút viselni, Békét kötni, Szövetségre lépni, Kereskedelmet űzni és Mindazt tenni, amire Független Államok jogosultak. Az Isteni Gondviselés Védelmébe vetett szilárd hittel, mindnyájan kölcsönösen felajánljuk e nyilatkozat támogatására Életünket, Vagyonunkat és szent Becsületünket” – hangzott el 250 évvel ezelőtt Amerika tizenhárom egyesült államának egységes nyilatkozata.

A nyilatkozat lényegében az akkor 33 éves Jefferson (később az USA 3. elnöke) műve: a kész szöveget először Franklinnek és Adamsnak adta át tanulmányozásra, majd június 28-án benyújtották a kongresszusnak. Viták, kisebb módosítások után végül 1776. július 4-én este 12 állam (New York csak augusztus 2-án csatlakozott) egyhangúlag elfogadta az Amerikai Egyesült Államok függetlenségi nyilatkozatát.

Az amerikai függetlenség eszméje nem egyik napról a másikra született, hanem a skót felvilágosodás nagy gondolkodóinak szellemi örökségéből fakadt. Francis Hutcheson, Adam Smith és Thomas Reid krédói biztosították azt alapot, amelyre a Függetlenségi Nyilatkozat, az Amerika Egyesült Államok és a modern észak-atlanti világ épült. Az elidegeníthetetlen jogok, a magától értetődő igazságok és a szabadpiaci gazdaság máig a nyugati szellemiség sarokkövei.

A Függetlenségi Nyilatkozat Francis Hutcheson, Adam Smith és Thomas Reid filozófiai eszméire épült. Hutcheson élesen megkülönböztette az elidegeníthető és elidegeníthetetlen jogokat: míg az előbbiek – például a tulajdonhoz való jog – átruházhatók, az élethez és a szabadsághoz való jogok elidegeníthetetlenek, vagyis nem adhatók fel vagy ruházhatók át. Hutcheson érvelése, amely szerint az élet és a szabadság nem kezelhető tulajdonként, döntő hatással volt az amerikai alapítókra. Hutcheson tanítványaként Adam Smith szakított a feudális kiváltságokkal, és a „közönséges ember” kezébe adta a döntést: fogyasztóként ő határozta meg a termelés irányát, szavazóként pedig a politikai döntéseket, a közembert tette szuverénné, radikálisan átformálva a korábbi, arisztokratikus világot.

Reid leszögezte, hogy az ember veleszületett képessége, a józan ész lehetővé teszi az erkölcsi és racionális ítéletek meghozatalát. Reid szerint bizonyos igazságok „magától értetődők”, mert tagadásuk abszurditáshoz vezetne. Ez a gondolat közvetlenül inspirálta Thomas Jeffersont, aki a Függetlenségi Nyilatkozatban Reid filozófiájára támaszkodva írta: „Ezeket az igazságokat magától értetődőnek tartjuk…” Reid józan észről alkotott elképzelése nemcsak az amerikai eszme szellemi alapjait erősítette meg, hanem a modern demokrácia erkölcsi és intellektuális kereteit is kijelölte.

Az amerikai eszme három pillére nem csupán egy nemzet alapja, hanem olyan egyetemes érték, amely a modern világ, a demokráciában élő országok alapköveivé vált.

A világtörténelem folyását terelte új mederbe a Függetlenségi Nyilatkozat. Elsőként mondta ki, hogy minden ember egyenlőnek teremtetett. Deklarálta az élethez, a szabadsághoz és a boldogságra való törekvéshez való jogot. Rögzítette, hogy a kormányok hatalma a kormányzottak beleegyezésén alapszik. Kimondta, hogy a népnek joga van megdönteni az elnyomó kormányzatokat. Megalapozta az első olyan modern, írott alkotmánnyal és föderális berendezkedéssel rendelkező köztársaságot, amely később a világ legbefolyásosabb gazdasági és katonai szuperhatalmává vált.

Nem érdektelen ugyanakkor felvetni, mit szólnának az alapító atyák, ha látnák, mivé lett országuk e negyed évezred alatt. Bizonyára volna, amiért büszkék lennének magukra, s lenne néhány történelmi fejlemény, amiért ugyancsak csóválnák a fejüket. Meglepődve tapasztalnák, hogy a szabadságot ma már nem úgy értelmezik utódaik, mint ők hajdanán: számukra a szabadság nem azt jelentette, hogy az állam egyre több jogot és lehetőséget nyújt az egyénnek, hanem azt, hogy a közhatalmat megzabolázza. John Adams így fogalmazott: „Alkotmányunk kizárólag erkölcsös és vallásos nép számára készült. Bármilyen más nép kormányzására alkalmatlan.” Csodálkoznának, hogy az újraértelmezett szabadság, amely inkább szabadosság, közepette is működik Alkotmányuk. Még! – mondhatnák az alapító atyák közül a szkeptikusabb természetűek. Akik azt is kutatnák, pislákol-e még az az eszme, miszerint a szabadság nem választható el az erénytől, hogy nem az alkotmányos rend teremti meg az erényt, hanem az erkölcsös társadalom tud alkotmányos rendet fenntartani. Azaz az állam feladata nem az erkölcs biztosítása (rendeletek és szankciók által), hanem azok védelme.

A 250 éve szinte változatlan alkotmány, a Függetlenségi Nyilatkozat az amerikai álom legfontosabb közvetítője volt a szabadságra áhítozó népek számára. A bajok ott kezdődtek, amikor az USA vezetői az Egyesült Államok globális küldetését a dokumentumban megfogalmazott szabadságjogok kiterjesztésével azonosították, nem figyelve John Adams intelmére.

(Nyitókép forrása:storage.googleapis.com)