Mindig és minden körülményben. Ezzel vádolják a magyarellenes pártok szimpatizánsai, az érdekvédelmi szövetség kontestálói az RMDSZ-t. Azzal, hogy a rendszerváltás óta állandó volt kormányjelenléte, függetlenül, hogy jobboldali vagy baloldali volt a főkormánypárt. Amíg az előbbi vádat könnyen lehet cáfolni, hiszen nem is olyan rég történt, hogy az RMDSZ-t kiebrudalták a kormányból, az utóbbi felrovás cáfolatára újabb és újabb bizonyíték szükségeltetik.

Az RMDSZ legutóbb szolgáltatott egyértelmű bizonyítékot arra, hogy a szövetség nem akarja felrúgni a demokrácia szabályait, akkor sem, ha elhúzzák előttük a kormányzati lehetőség mézesmadzagát, és akkor sem, ha a csábító – ez esetben Adrian Veștea – korábban megbízható partnernek mutatkozott. (A Brassó–Vidombák repülőtér megvalósítása egyértelműen a közös munkának az eredménye.)

A politikai válság kétségtelenül aggasztó, és napról napra egyre mélyül. Áttéteket képezhet a kormányzásképtelenség a gazdaságban is, különös tekintettel Románia közelgő hitelminősítésére. Az is elképesztő, hogy a történelmi pártok és bizonyos mértékben az USR is a 2028-as választásokra hangol, s ez fokozza kompromisszumképtelenségüket. Elkezdődött az elnökválasztási előkampány is: Nicușor Dannak komoly kihívója lett Ilie Bolojan személyében. Ennek ellenére az RMDSZ jó érzékkel utasította el a gordiuszi csomó átvágását egy alkotmányellenesnek tűnő elnöki huszárvágással.

Elvszerűen – rácáfolva azokra, akik a kormányra hanyatt-homlok rohanó RMDSZ-ről posztoltak a közösségi médiában – elutasították a részvételt az amúgy nehezen körvonalazódó Veștea-kormányban. Ezzel eloszlatták a brassói politikus reményeit, hogy kormánya sima parlamenti megerősítést kaphat.

Az RMDSZ álláspontja világos: Románia parlamentáris demokrácia, így a pártok keresnek és neveznek ki alkalmas személyeket kormányfővé és nem államfő által talált és kinevezett, egyébként alkalmas személy keres pártokat a kormányzáshoz. Elutasította azt az államfői próbálkozást, hogy legalábbis alkotmánysértő gyanús politikai machinációkkal kívánt új parlamenti többséget fabrikálni.

Az alkotmányossági aggályokon túl volt még egy oka az RMDSZ-nek arra, hogy visszautasítsa a Dan–Veștea párost: nem tehette meg, hogy egy olyan kormány tagja legyen vagy még csak egy olyan kabinet beiktatását támogassa, amely szélsőségesen nacionalista elveket valló zsebpártok szavazatainak köszönhetően került hatalomba. Ha így tesz, szembe került volna szavazóinak akaratával, akik ráadásul úgy érezhették volna, hogy érdekvédelmi szövetségük politikai összeesküvőknek lett cinkosa, netán éppen végrehajtója.

„A parlamenti erőviszonyokat ismerve a Veștea-kormány mögött csak bizonytalan, átláthatatlan és politikailag vállalhatatlan többség rajzolódna ki. A mi számításaink szerint ehhez szélsőséges pártok támogatására is szükség lenne. Ez nem megbízható többség. Ez nem tiszta politikai alap. A stabil kormányzást nem lehet szélsőségesekre, háttéralkukra és bizonytalan szavazatokra építeni. Románia nem bír el újabb rögtönzést. Az RMDSZ nem ehhez kért mandátumot az erdélyi magyar közösségtől” – írta a közösségi médiában a Szövetség elnöke, Kelemen Hunor.

A nyíltan színt valló RMDSZ egyúttal proaktívan is befolyásolta a román politikát. Miközben elmondta, hogy Ilie Bolojan legalábbis egy ideig nem lehet újra kormányfő, felhívta az államfő figyelmét arra, hogy talán újra kell kezdenie a hivatalos konzultációt a parlamenti pártokkal, meg kellene próbálnia összebékíteni a Nyugat-barát pártokat.

Ugyanis az egyetlen alternatíva – az AUR hatalomra kerülése – riasztó.