Az utóbbi évek kelet-közép-európai folyamatait figyelve úgy tűnik, hogy a térségben sokan megunták a szabadságot. Mit lehet vele kezdeni? És csakugyan, a szabadság önmagában véve, ha nem használjuk semmire, pusztán elvont absztrakció. Felfokozott lelkiállapotban akár meg is lehet halni érte, de már sokkal nehezebb nap mint nap vele élni. Külön érdekesség, hogy a Nyugat – melytől mi a szabadságot oly sokáig tanultuk vagy legalábbis tanulni véltük – most olyan jeleket mutat mintha megkívánta volna a szabadság korlátozását maga is. Virulnak a szélsőséges pártok és mozgalmak, és egyikük sem a szabadság zászlóhordozásáról, de az autoriter vágyálmok ápolásáról híres. Emlékeznek még: nem is olyan régen még Szabad Világként tekintett magára a Nyugat. Mi is így hívtuk sokáig. A közbeszédből lassan kihalt ez a fogalom, már alig használják, használjuk.

De ne legyünk annyira pesszimisták. Nincs még minden veszve. Jó ideje rosszul megy a világnak, hát megvonaglik. Követi a történelmi-társadalmi törvényszerűségeket. Persze, ez cseppet sem megnyugtató: zavaros időkben mindig eredményesen halásznak a hatalomra törni akarók. A romániai elnökválasztás drámai fordulatokban gazdag közelmúlt napjai tankönyvbeli lecke erejével hatnak, hogyan lehet a demokráciát primitív eszközökkel és ilyen gyorsan önmagából kifordítani. Szerencsénk volt, az utolsó pillanatban megállt az ország a szakadék szélén. Csak remélhetjük, hogy a felfordulás elsimítása, az intézményes kivizsgálás, majd felelősségrevonás megtörténik. Figyelve a fejleményeket, egyáltalán nem biztos.

Sok embernek nem számít a szabadság puszta emlegetése, nem hatódnak meg tőle: kenyérre – és cirkuszra – nem szabadságra vágyakoznak. Tény, hogy éhes hassal nem lehet himnuszt énekelni. Másoknak a szabadság a kenyere! Független, saját életüket jól-rosszul, de szabadon alakító saját döntésekre törekszenek, döntéseikért pedig felelősséget is vállalnak. Ez ritkább fajta, de azért vannak elegen, és egészséges, valódi demokráciákban rájuk lehet számítani, építeni. Az igazi demokrata beállítottságú államférfi minden áron ezt a réteget erősíti, még akkor is, ha a hatalom gyakorlása közben gyakran ellentmondásba keveredik vele. A demagóg politikai vezetőnek, annak aki állítólag a nép hangján szólal meg és mindent a népért tesz, nem kellenek a szabadon gondolkodók. Tömegember kell neki, hogy könnyedén irányítsa és megvezesse, hogy vakon kövessék őt.

Rengeteg intenzív és „kibékíthetetlen” vita zajlik a világban és szuperintelligens, de minden bölcsesség híján létező korunkban hajlamosak vagyunk mindent relativizálni. Sokaknak még a háborúk esetében sem világos, hogy ha egy ország lerohanja a másikat, még akkor is a támadó ország az agresszor, ha éppen meg tudja magyarázni, hogy miért volt „kénytelen” így cselekedni. Mert az égadta világon mindent meg lehet magyarázni, az érvekből soha nem fogyunk ki.

Nem az érvek számítanak, hanem a szándékok. Ha valaki vagy valakik egy embert vagy egy népet meg akarnak szabadságától fosztani, nem az a legfontosabb, hogy esetenként milyen logikus magyarázatot hoznak fel tetteik mentségére, hanem az, hogy milyen szándékkal követik el azokat. Éppen ezért a diktatúráknak és a diktátoroknak még akkor sem lehet soha igazuk, ha történetesen részigazságaik vannak. Nem lehet igazuk, hiszen szándékaikban tisztátalanok és ugyanilyenek a segítőik is. Önző összecsapásokat kezdeményeznek, hatalmi harcokat folytatnak, és egyetlen szándékuk saját magukat minden szempontból megerősíteni. Ha egy önkényeskedő alkatú vezető nagy hangon kijelenti, hogy a hatalmat csakis a mi jól felfogott érdekünkben követeli tőlünk, legyünk észnél, szándéka hiteltelen: a néphatalom addig hiteles, míg a nép kezéből az egyén azt ki nem csavarja.

A legrosszabb fajta mind közül a rossz útra tévedt zseni. Elon Musknak végképp az agyára ment a világ leggazdagabb emberének a státusa, az X társadalmi média (volt Twitter) birtoklása-bitorlása, és a Trumppal való „társelnökösködés”. Németország előrehozott választásra készül, a joggal megbuktatott, hibára hibát halmozó Scholz és kormánya leváltása következtében. A konzervatív CDU–CSU minden valószínűség szerint megnyeri a választásokat és Friedrich Merz személyében az új kancellárt adja. Erre jön Musk és az X-en máris megkezdi a manipulálást, azt írván, hogy „Csakis az AfD mentheti meg Németországot” Milyen jogon szól bele Musk a német választásokba, mert több száz milliós követőtáborát, és mérhetetlen vagyonát felhasználva pontosan ezt teszi. Musk eddig csak a high-tech világában duhajkodott, de most hirtelen átkapcsolt geopolitikai üzemmódba. Mindenbe beleszól, osztja az észt és egyre kevésbé vannak gátlásai. Tessék, itt van még egy Messiás! Hogy az isten is megőrizzen tőle…

(Nyitókép forrása: vanityfair.com)