Ladányi Árpád Csaba, az akkreditáció egyik kezdeményezője kedden, március 29-én vette át Bukarestben azt a miniszteri rendeletet, amelyben a történelmi íjászatot önnáló sportágként ismerték el Romániában, ennek apropóján beszélgettünk vele.

Visegrádon, egy hagyományőrző találkozón ért a jó hír, miszerint a sportminisztérium elfogadta a beadványt és a történelmi íjászatot önálló sportként ismeri el Romániában. Gyakorló ügyvédként nehéznek tűnt a bejegyeztetési folyamat? Melyek e sikertörténet főbb állomásai?

Örömteli nap a mai, amikor átvehettem a hitelesítő okiratot, amely a történelmi íjászatot hivatalos sportágnak ismeri el. Többéves munka eredménye a sportminisztérium ezen döntése és ezúton szeretném megköszönni Novák Eduárd miniszter készséges segítségnyújtását és az ügyben tanúsított pozitív hozzáállását. Régóta próbáltuk meggyőzni a hazai íjászszövetséget, hogy fogadja be tagozatunkat, de zárt kapukat döngettünk. Ezért 2021 júliúsában elhatároztuk, hogy más utat választunk. Három személy, Ridi Ferenc Biharból, Kis-Nagy Zoltán Aradról és jómagam magánszemélyekként fordultunk a sportminisztériumhoz a sportág elismertetéséért.

Több mint három éve szervezünk Romániában történelmi íjászversenyeket, lefordíttattuk a nemzetközi történelmi íjászat szabályzatát, történelmi íjászturnét szerveztünk Hét Vár – Erdély Kupa név alatt, amelyet egy többállomásos történelmi íjászversenyként képzeltünk el, kidolgoztuk saját vesenyszabályzatunkat.

Az eredmény természetesen az egész hazai, elsősorban erdélyi íjásztársadalom érdeme, hiszen az új sportágak elemzésével és kivizsgálásával foglalkozó miniszteri bizottság helyszíni szemléket is köteles volt tartani. Ezeken a helyszíni szemléken, edzéseken és versenyeken, minden íjásznak jól kellett teljesítenie ahhoz, hogy meggyőzőek legyünk. Kisjenőn és Marosvásárhelyen tartottunk a bizottságnak bemutató edzéseket és Bukarestben megszerveztünk egy történelm íjászati teremversenyt is.

Melyek a történelmi íjászat jellegzetességei, miben különbözik a sportíjászattól?

A történelmi íjászat lényegesen eltér az eddig Romániában elismert íjászattól, amit nevezzünk a következőkben modern íjászatnak. A történelmi íjászat, ellentétben a modern íjászattal, nem pályaíjászat. Általában nem zárt térben, sportcsarnokban vagy sportpályán űzik, hanem minél természetesebb környezetben: erdőkben, ligetekben szervezik meg a versenyeket. Nagyon kedveltek a történelmi helyszínek, várak, kastélykertek. A résztvevők nem sportöltözetet, hanem korhű ruhát viselnek, olyant, amelyik a szívükhöz legközelebb áll. Az országban vannak akik hunnak, dáknak, szkítának, szarmatának, tatárnak vagy honfoglaló magyarnak öltöznek be, de vannak középkori lovagok és középkori udvarhölgyek is, ami igen látványossá teszi versenyeinket.

További jellegzetesség, hogy a célokat előre meg nem határozott távolságra állítják ki, lehetnek rendes lőlapos célok, mint a pályaíjászatban, de gyakoriak a technikai, mozgó célok is, amikor az íjászok nem fix célpontokra adják le a lövést. Az is előfordulhat, hogy éppenséggel mozgásból kell eltalálni a célpontot, ami elképzelhetetlen a modern íjászatban. Ráadásul vannak olyan célok is, ahol úgy áll be az íjász, hogy nem a hagyományos lövészpozícióból, hanem háttal, letérdelve vagy akadályokon keresztül (például ablakon, bástya lőrésén keresztül) kell leadni a lövést, ami, mondanom sem kell, sokkal nehezebb, mintha rendes alapállásból történne a lövés leadása. A történelmi íjászatban gyakoriak a háromdimenziós célpontok, például állatok vagy 3D-s harcosok. Vannak kimondottan 3D-s versenyek is, amelyek egy vadászat szimulálásának felelnek meg. Nemrég mi is szerveztünk egy ilyen versenyt Fehér megyében, az Arany Oroszlánt, amelyen 121 versenyző vett részt.

Továbbá a történelmi íjászat magában foglalja a lovasíjászatot is, most, hogy hivatalossá tettük ezt a sportágat, ők is megtalálhatják a helyüket, hiszen eddig sem a lovassport, sem a modern íjászat nem fogadta őket.

Úgy tűnik, a történelmi íjászat jellemzően családbarát sport. Milyen közösségépítő programokat szoktatok szervezni?

Rendezvényeink hasznos és élményszerű együttlétet kínálnak bárki számára. Nagyon gyakori, hogy egy család minden tagja részt vesz egy íjászversenyen, olyan is volt, hogy még a kutyájukat is magukkal hozták a versenyzők. Az íjászat bárki számára hozzáférhető, de aki nem akar bekapcsolódni, annak is érdekes végignézni a versenyzést vagy egy kellemes sétát tehet a természetben, ahol mindenki jól érzi magát és ez a lényeg. Volt olyan eset is, amikor a család minden tagja eljött az eseményre és a kisunokától a nyolcvan éves nagypapáig mindenki kipróbálta az íjat. Egy versenynek fesztiválszerű hangulata van, hasznos és élményszerű együttlétet teremt. Programjaink nagyon változatosak, a versenyek és párbajok mellett ismeretterjesztő előadásokat is tartunk. És persze szinte mindig ott vannak az elmaradhatatlan közös étkezések, beszélgetések, tábortüzek, amelyek közel hozzák egymáshoz a résztvevőket, szoros barátságok alakulnak ki.

Úgy tudom, az akkreditáció folyamatában fontos szerep jutott a Hét Vár turnénak. Erről mit is kell tudnunk?

A történelmi íjászverseny-sorozat ezelőtt három évvel kezdődött el Romániában, amikor megszervezték a Hét Vár – Erdély Kupa történelmi íjászverseny-sorozatot, a Hét Vár Turnét.  Az elnevezés több mindenre utal: egyrészt arra, hogy erdélyi egyesületek voltak az elsők, amelyek történelmi íjászversenyeket szerveztek az országban, ugyanakkor hét egyesület és sportklub fogott össze és szervezett versenyeket a történelmi íjászat szabályzata szerint. Az általam képviselt egyesület, az Aranyosszéki és Alsó-Fehér Vármegyei Huszár és Honfoglaló Hagyományőrző Egyesület alapítótagja volt a turnénak és kivette részét a szervezésből. Néhány év alatt a Hét Vár Kupa olyan szintre nőtte ki magát és olyan márka lett, amelyet Szatmárnémetitől és Nagyváradtól Konstancáig mindenütt ismernek és a színvonalat jelenti bárkinek. A fő cél pedig épp ez, hogy versenyről versenyre emelkedjen a színvonal, miközben komoly mennyiségi gyarapodás tapasztalható: míg ezelőtt három évvel egy versenyen ötven résztvevő volt, most legkevesebb százan jönnek el egy-egy alkalomra.

A saját rendezvényeken kívül, vannak-e nagyobb versenyek, például szerveznek-e világbajnokságot ebben a sportágban?

Igen, természetesen, a legközelebbit Gyulán szervezték meg; a pandémia előtt Malajzia vállalta a szervezést, de azt törölték. A történelmi íjászatban az ázsiai országok az élenjárók, Európában a törököknél és a magyaroknál nagyon népszerű ez a sport, de Olaszországban, Németországban, Szlovákiában, Írorszában és Angliában is sok követője akad. Európa-bajnokságot is szerveznek, sőt ott vannak az úgynevezett nomád játékok, amelyek az olimpiának felelnek meg, az érdeklődők az interneten sok érdekes információt találnak erről.

A történelmi íjászatnak több szakága is van, mint például az előbb emlitett  lovasíjászat, de van távcéllövés, távlövés és 3D-s íjászat is. Ezeken a versenyeken a célok is különfélék. A távlövés történhet egy fix célpontra, amely általában nemzeti jellegű célra leadott lövést vagy lövéseket jelent. A távlövés célpont nélküli, a lényege az, hogy az íjász minnél messzibbre repítse a vesszőjét, tehát az nyer, aki a legtávolabbra lövi ki a nyilat. A 3D-versenyek vadászatokat szimulálálnak, itt a célpontok háromdimenziós állatreprezentációk.

Ott, ahol feltűnnek az íjászok, változatos öltözetükben, felfegyverkezve, különleges színfoltját képezik bármilyen rendezvénynek. A vonzó látvány kétségkívül kedvez a népszerűsítésnek. Lehet-e a történelmi íjászatot olyan széles körben elterjeszteni, mint például a néptáncot, amely igazi mozgalommá nőtte ki magát egy-egy vidéken?

Igen, pontosan ez a célunk, hogy mozgalommá alakítsuk hobbinkat. Egyesületünk, az Aranyosszéki és Alsó-Fehér Vármegyei Huszár és Honfoglaló Hagyományőrző Egyesület, nem sportklub, hanem kulturális egyesület, amelynek két tagozata van, a huszár- és a honfoglaló hagyományőrzés. A történelmi íjászat gyakorlásához történelmi ismeretek is szükségesek. Éppen ezért élő történelemórákat tartunk, amelyeken bemutatjuk az ősmagyarság öltözetét, fegyverzetét, szokásait, ezek nagyon izgalmasak, a gyerekek szeretik, ez a népszerűsítés alapja. A világjárvány előtt sok Fehér megyei település magyar tanintézményét végigjártuk ezzel a programmal és nagyon sok szimpatizánsra tettünk szert. Van egy kimondottan a fiataloknak szánt versenyünk, a Lehel kürtje, de megjelentünk a nagyobb fesztiválokon is, a Fehér Megyei Magyar Napokon, a Míves Emberek Sokadalmán és számtalan város- és falunapon, huszáraink pedig a nemzeti ünnepeink tiszteletére szervezett eseményeken díszőrséget állnak.

Az íjászszenvedély eléggé költséges, vajon hány szülő engedheti meg magának, hogy megvásárolja a szükséges kellékeket?

Nem szükséges rögtön a legdrágább öltözetet megvásárolni, az a fontos, hogy az íjat beszerezzük és néhány nyílvesszőt, a többi később is ráér. Az íj ára a típusától és az anyagminőségtől függ. A versenyeken a történelmi íjakat ajánljuk, például magyar, török, tatár, szkíta, koreai, kínai stb. vagy a hosszú botíjat, amely az angolok jellegzetes íja. Mindezeknek a történelmi íjaknak az a jellegzetessége, hogy nincs kifuttató, azaz támasz a nyilvesző számára, csak a kéz szolgál erre. Az íjak – történelmi replikák – készülhetnek természetes anyagokból vagy modern anyagokból. Egy jó minőségű íjat 500 lejért be lehet szerezni, egy vessző ára 25 lej, amiből többre van szükség, körülbelül 1000 lejbe kerül a „kezdőcsomag”. Én csakis azt ajánlhatom a szülőknek, hogy megéri a befektetés, hiszen a gyerekek, akár a családtagokkal együtt, otthon is gyakorolhatnak, és bárhol Erdélyben találnak a közelben olyan íjászrendezvényt, amelyre benevezhetnek. A történelmi íjászeseményeken egy közösséget találnak, amely a múlt tiszteletét, az egészséges életmódot, a mozgást, embertársaink és a környezet szeretetét tartja elsődleges értékeknek.