Már kisgyerekként felfigyeltek tehetségére Gyergyócsomafalván, kilencedikes korától Csíkszeredában játszik a Sportklub jégkorongozója, Rokaly Norbert. A háromszoros Erste Liga győztes játékos pályafutása során rengeteg sikeres és kevésbé jó időszakot élt meg a klubbal, szerinte a csapatnak az idei rossz kezdés ellenére sem kell még lemondania bajnoki esélyeiről, de a közeljövőben sok munkára lesz szükség a javításhoz. A 27 éves hokis szerint a román válogatott fejlődésének titka a játékosok minősége, nem a szövetség hozzáállása, az összetartásokra és a világversenyekre való felkészülésre ugyanis kevés lehetőség van.

Rokaly Norbert Gyergyószentmiklóson született 1996-ban. Falujában, Gyergyócsomafalván ismerkedett meg a korcsolyázással és a jégkoronggal. Profi karrierjét a Csíkszeredai Sportklubban kezdte, mai napig a csapatot erősíti öccsével, Rokaly Szilárddal együtt.

Pályafutása során háromszor nyerte meg csapatával az Erste Ligát, továbbá kétszeres román bajnoknak és ötszörös kupagyőztesnek mondhatja magát a román válogatott hokis. Saját jellemzése szerint jól lát a pályán, harcias játékos, aki mindig igyekszik betartani az edző utasításait, továbbá erősségének tartja az emberhátrányos védekezést is.

Az erdélyi sportsajtóban felkapott téma volt az elmúlt néhány hónapban a Sportklub gyenge szezonkezdete az Erste Ligában, a bajnoki címre idén is esélyesnek tartott csapat ugyanis első tíz mérkőzését elveszítette. A történtek lehetséges okain kívül pályafutásának különböző állomásairól, a román válogatott jelenlegi helyzetéről és szabadidős tevékenységeiről is kérdeztem Rokaly Norbertet.

– Már gyerekkorodban felfigyelt rád és megkeresett téged a Csíkszereda. Hogyan zajlott a városba költözésed?

– Ötéves koromban, Gyergyócsomafalván kezdtem a jégkorongot. Első osztályos koromtól a gyergyói csapatban játszottam, hatodikos voltam, amikor Kercsó Árpád megkeresett, hogy menjünk ki vele a testvéremmel együtt Magyarországra, Zalaegerszegre, ahol később megnyertük a junior bajnokságot. Ezt követően kerestek meg a csíkszeredai csapattól, amely akkor már a magyar bajnokságban játszott.

Később, kilencedikes koromban ide jöttem iskolába, a Márton Áron Gimnáziumba, azóta vagyok Csíkszeredában és építem itt a karrieremet.

– Hogy sikerült a beilleszkedés a csapatba és milyen út vezetett az utánpótlásból a felnőtt szintig?

– A beilleszkedés könnyen ment, hamar befogadtak. Romániában nem a legjobb az utánpótlás-bajnokság, U20-as liga nem is volt akkor, amikor fiatal voltam, ezért tizennyolc évesen kellett csatlakoznom a felnőtt csapathoz, de már egy évvel korábban is játszottam egy meccset az akkori MOL Ligában.

– Ekkoriban a román utánpótlás-válogatott edzői is felfigyeltek rád, tehát ott is bemutatkozhattál.

– Igen, kétszer képviseltem Romániát U18-as, háromszor pedig U20-as világbajnokságon, 19 éves koromtól pedig három vb-n és két olimpiai selejtezőn voltam a felnőttekkel.

– A Csíkszeredával már sok dolgot megéltél, hogyan emlékszel vissza felnőtt játékosként töltött éveidre és az első Erste Liga győzelemre?

– Az elején a csapat nem volt a legjobb a ligában, eléggé a mezőny végén helyezkedtünk el. Amikor a szponzorok visszaálltak mellénk, elkezdtünk fokozatosan erősödni. Évről évre fejlődtünk, az első bajnoki cím megszerzésének érzése szavakkal leírhatatlan és felejthetetlen élmény maradt. Abban az évben, amikor beütött a Covid, hasonlóan erős csapatunk volt, ha lejárt volna az akkori bajnokság, valószínűleg azt is hoztuk volna. Összeségében mindhárom Erste Liga bajnoki címünk emlékezetes.

– Az idei szezonnak nagy reményekkel vágtatok neki, továbbra is azt mondhatni, hogy erős keretetek van, de nem kezdtétek jól a ligát. Tíz vereség után megszereztétek első győzelmeiteket. Minek tudható be a rossz kezdés oka?

– Rutinosabb játékosként ma már látom, mi a különbség a bajnoki címet nyerő és a tíz meccset zsinórban elveszítő csapat között. Röviden annyit mondanék erről, hogy nem elég egyénileg jónak lenni. Ha nem tudunk csapatként működni, ez az eredménye.

.A céljaink nem változtak, a csapatban megvan a potenciál, hogy megnyerje bármelyik kiírást idén is, de ehhez sok munkára lesz szükség a szezon folyamán.

– Játékosként voltak olyan időszakok, amikor kiszorultál a keretből. Hogyan kezelted ezeket?

– Leginkább a tavalyi szezonban volt jellemző, hogy kicsit kiszorultam. Mivel bejött tavaly az új pontrendszer az Erste Ligába, több idegenlégiósunk lett, néhány hazai játékos velem együtt kiszorult. Próbáljuk ezt a helyén kezelni és jól játszani, amikor lehetőségünk van.

– Kitérve a válogatott helyzetére, mennyire változott a színvonal ahhoz az időszakhoz képest, amikor bemutatkoztál a nemzeti csapatban?

– Válogatott szinten a játékosoknak köszönhető, hogy az 1/A divízió-ban van Románia, nem a szövetségnek. Nincsenek olyan felkészülési körülmények, amelyek a fejlődéshez segítenék a csapatot.

A világbajnokság előtt általában összehívnak, egy-két edzéssel vagy felkészülési mérkőzéssel megyünk a tornára, nincsenek hosszabb összetartások, tehát volna miben fejlődni még ahhoz, hogy nagyobb célokat érjünk el.

– Ami a szabadidős tevékenyégeket illeti, mivel szoktál kikapcsolódni az élsportból?

– Szeretek a természetbe járni, gombászni, túrázni, lovagolni. Rossz idő esetén szívesen társasozok vagy kártyázok a barátaimmal.