Már kisgyerekkorában megismerkedett a díjugratással Kósa Ágota, aki a versenyek nézése közben arra vágyott, hogy egyszer ő is ezzel foglalkozhasson. Céljaiba sokévnyi munkát fektetett bele, ez pedig idővel meg is hozta gyümölcsét. Tehetségére Gyergyóremetén is felfigyeltek, meg is kapta a lehetőséget a Remetei Lovasklubtól arra, hogy náluk léphessen még magasabb szintre. Az elmúlt években rendkívül látványos fejlődést érzett saját teljesítményén. Bár sosem félt és izgult a versenyek miatt, az elmúlt időben még inkább magabiztossá vált, ezt pedig szerinte nagyrészt lovának, Bilbonak köszönheti. A lovaglás mellett a jövőben a gyerekek oktatására és a bíráskodásra is szeretne fókuszálni.

– Gyerekkorodban hogyan ismerkedtél meg a lovakkal?

– Nagytatám otthon mindig is tartott lovat, akit nagyon megszerettem. Idejét sem tudom, mikor kezdtem el, de egész kiskorom óta nagyon szeretek lovagolni. Emellett nagy álmom volt az is, hogy díjugratásban versenyezhessek. Nem volt mindegy, hogy milyen szakágban, amióta az eszemet tudom, én ugratni szeretnék, nyilván minél magasabb szinten. Ez onnan indult, hogy miközben otthon lovagoltam, néztem a tévében versenyeket. Tizenéves koromban volt lehetőségem kipróbálni a díjugratást. Azóta a mindennapjaim része. Komolyabban a Remetei Lovasklubnál volt lehetőségem ezzel foglalkozni. Úgy érzem, itt kiteljesedhetek és azt csinálhatom, amit szeretek.

– Volt-e más klub is, amin elgondolkodtál vagy egyértelmű volt a választás?

– Eleinte a Transilionál lovagoltam. Aztán kimaradt egy év, akkoriban terepre jártam, 2023 áprilisának végén láttam először a Remetei Lovasklubot versenyezni. Akkor döntöttem el, hogy oda szeretnék járni. Egy héttel később fel is mentem hozzájuk, azóta is ott vagyok.

– Amikor eljött a lehetőség, hogy először kipróbáld magad egy versenyen, milyen érzések kavarogtak benned, mennyire izgultál?

– 2023 augusztusában tettem le a rajtengedély vizsgát. Ez azóta is nagyon kedves emlék számomra. Decemberben volt az első országos versenyem, de korábban a régió bajnokságában is versenyeztem. Első évben 1 méteren, a másodikban 1.10-en lettem bajnok. Ami az izgulást illeti, soha nem izgultam és félelem sincs bennem. Onnantól kezdve, hogy felmegyek a pályára, nem gondolkodom semmi máson.

– Általában ugyanazzal a lóval szoktál dolgozni és rajthoz állni?

– 2024 óta van szerencsém Bilboval dolgozni, aki nagyban hozzájárult a fejlődésemhez. Ő segített magasabb szintre lépni, vele versenyzek a nagyobb kategóriákban. Mivel lovasoktatóként is tevékenykedem, Bilbo mellett napi szinten dolgozom csikókkal és bértartók lovaival is. Jelenleg is van egy csikó a kezem alatt, aki júliusban vett részt élete első versenyén.

– Ha jól sejtem, a lovak gyakran különböznek abban a tekintetben is, melyik hogyan áll hozzá az akadályokhoz. Mennyire volt nehéz hozzászoknod ehhez?

– Én úgy érzem, egészen jól tudok alkalmazkodni minden lóhoz. Általában kell egy-két edzés, amíg összerázódunk. Nem mondom, hogy mindig minden tökéletesen megy, de nem okoz számomra ez nagy problémát.

– Általában milyen szempontok alapján állítjátok össze a versenynaptáradat?

– Minden hónapban megyünk versenyezni. Tavaly és idén is eljutottam az országos Amazon döntőre, ami számomra nagy siker. Nemzetközi versenyen is részt vehettem ebben az évben, nagyon hálás vagyok, hogy a Remetei Lovasklub lehetőséget biztosított nekem erre.

– Említetted, hogy Bilbonak köszönhetően is sokat fejlődtél. Miben léptél a leginkább előre ebben az időszakban?

– Nyilván a leginkább szembetűnő fejlődést az jelenti, hogy a kis kategóriákból felléphettem a nagyobbakba. Magabiztosabb is lettem ennek köszönhetően. Bilbo olyan ló, akitől tényleg sokat lehet tanulni, mert tapasztalt a versenyeken.

– A következő évekre nézve melyek a legfontosabb céljaid?

– A gyerekek oktatása is azok közé tartozik. Szeretném őket az útjukon kísérni. Remélem, adhatok nekik valamit, ami hasznossá válik számukra az élet és a lovaglás terén is. Szeretnék az idő előrehaladtával minél jobb lenni abban, amit csinálok. Úgy érzem, jó úton járok, mert itt minden megvan számomra, amiről csak álmodni mertem. Mivel én segédbíróként is dolgozhatok országos versenyeken, abban is szeretnék fejlődni.

– Ha már a gyerekek oktatására kitértél, hogy látod, nagyobb-e az érdeklődés a körükben a lovaglás iránt, mint amikor te elkezdted?

– Mostanában a nyár miatt minden nap délután jönnek a gyerekek, ez idő alatt többen is vannak egyszerre a pályán. Nagyon sok a kisgyerek, velük mindig az elejéről kell kezdeni mindent. Idén két sportolónk is le tudta tenni a rajtengedély vizsgát, ők most kezdtek bele a versenyzésbe.

– A lovaglás és a munka mellett szükséged van-e más hobbikra ahhoz, hogy néha ki tudj kapcsolni?

– Nincs igazán semmire szükségem a lovaglás mellett. Nagyon jó csapathoz tartozom, úgy érzem, megvan minden a mindennapjaimban. Ezúton is nagyon hálás vagyok a Remetei Lovasklubnak azért, hogy idáig eljuthattam.