Magáért beszélő, fordulatokkal teli novellát hallhattunk Zoltán Gábortól a Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten, ahol a budapesti nyilas múltat kutató szerző Orgia című regényének keletkezéstörténetéről, a levéltári munka érdekességeiről is beszélt. Sokan önvédelemből nem merik elolvasni a könyveit – mondta el a budapesti prózaíró.

Izgalmasan indult a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét első napja: június 9-én délután Ferenczi Szilárd történész, filmkritikus beszélgetett Zoltán Gábor íróval, a nagysikerű Orgia és Szomszéd regények szerzőjével, aki a Levegőt venni című, válogatott novellákat tartalmazó új kötetéből is felolvasott.

Zoltán Gábor számos színházi rendezés és rádiós szerkesztői munka után 2016-ban jelentette meg Orgia című regényét. A szerző évek óta kutatja Budapest XII. kerületének (a Városmajornak) az 1944-45 közti nyilas történelmét. Csütörtökön egyébként éppen 78 éve volt annak, hogy az utolsó vagon elhagyta a kolozsvári gettót Auschwitz felé, azok pedig, akik jobb sors reményében Budapestre menekültek, hamarosan a nyilasterror áldozataivá váltak, csakúgy, mint a kolozsvári zsidók, akik mind meghaltak – mondta el Ferenczi Szilárd. Ligeti Ernő, Roth Marcell, Janovics Jenő bátyja, Janovics Pál is mind a nyilasok áldozataivá váltak.

Zoltán sokáig nem tudott semmit a Városmajor véres történelméről, a hallgatás könnyebb volt, mint a szembesítés, szembesülés – akkor mélyedt el az Orgia című regényéhez kapcsolódó témában, amikor harmincéves kora körül egy rádiós műsorhoz gyűjtött anyagot. A legújabb kori történelem bizonyos szófordulatai elkezdtek emlékeztetni a múlt század harmincas, negyvenes éveire – mondta el. Az orgia, mint szó visszataszító, sokan önvédelemből nem merik elolvasni a könyveit. A szó a mértéktelenségre, a szexuális telítettsége, az alkoholmámorra, a teljes elszabadulásra utal – tette hozzá. Nagyon provokatív cím: legalább ötven darab közül választották ki, amikor ő már nem pártolta ezt a címet, akkor a kiadója győzte meg róla, de az ötlet eredetileg onnan származott, hogy Györe Balázs költő barátja ajánlotta figyelmébe Berde József egyik versét 1944-ből, amely a korabeli eseményeket orgiának látta – később ebből az ötletből jött létre a Szép versek 1944-45 projekt. A 2016-os Orgia után megjelent 2018-as Szomszéd részben az előző kötet előtt, részben utána íródott, egyféle műhelynapló/esszéregény.

„Sokan megkeresnek az áldozatok utódai közül, de olyan is volt, hogy az elkövetők utódai közül is felbukkantak” – mesélte el Zoltán. Mivel az elkövetők a saját nevükön szerepelnek, megkeresett egy 12. kerületi nyilas unokája, aki tisztában volt vele, hogy a nagyapja bűnös, de kiderült, hogy volt neki egy nagybátyja is, aki 1944-ben tinédzser volt, és azok között a nyilas suhancok között volt, akiket beszerveztek abban az időben. Ezeket a gyerekeket valahogy kimenekítették – tette hozzá, ez a nagybácsi később Csehszlovákiában belépett a kommunista pártba. Az érdekesség az, hogy a felvidéki Vágújhelyen született, csakúgy, mint az a Diamant Izsó, aki az aranyosgyéresi vasgyár tulajdonosaként, valamint a két világháború közötti művészet támogatójaként épült be az erdélyi köztudatba, majd a nyilasterror áldozata lett 1944-ben (Diamant Izsóról Tibori Szabó Zoltánnak készül monográfiája). Így a szálak összeérnek.

Zoltán Gábor végzettsége szerint nem történész, a levéltári anyagok felkutatása nem volt könnyű dolog számára, ahogy a korabeli sajtó átlapozása sem. Az újkorban úgy érdemes történelmi regényt írni, hogy az ember legalább egyszer elmegy levéltárba – hangsúlyozta Ferenczi. Zoltán szerint a sajtó olvasása kifejezetten nehéz lépcsőfok a kutatásban, mivel olyan méreganyagnak látja, amivel még érintkezni is nehéz, olyan gyűlöletteliek benne a szavak. Viszont azzal volt szerencséje, hogy korábban zárolt anyagokhoz is hozzá tudott jutni, de fénymásolni nem állt módjában ezeket a dokumentumokat, ezért aztán kézi laptopos begépeléshez folyamodott. A specifikus nyelv megértése és elsajátítása, a peranyagok átnézése mind külön folyamatok voltak.

A 2022-es Levegőt venni húsz év novelláiból válogat: Zoltán Gábornak 1999-ben jelent meg elsőként kisprózakötete, a címadó novella, melyet a beszélgetés során fel is olvasott, eredetileg 2003-ban jelent meg. A kötetben vannak olyan novellák, amelyek tágabban az Orgia és a Szomszéd tematikájához kapcsolódnak, de alapvetően hétköznapi szituációkból kiinduló, ám határhelyzeteket, szokatlan nézőpontokat is mozgósító szövegekről van szó. Ahogy a fülszövegben is olvashatjuk: „A novellák nyelve elszántan pontos, mégis kíváncsi, minden cikornyától mentes, mégsem dísztelen, sokkal inkább fölösleg nélkül építkező. A szövegek mosolytalan iróniája, groteszk fordulatai, szociografikus érzékenysége nincs elődök híján a magyar novellisztikában, karakteres szerkesztésmódjuk, meghökkentő nézőpontjaik és elbeszéléstechnikájuk ugyanakkor jellegzetessé teszik őket. Egy furcsa randevú, egy végletes lomtalanítás, gyilkos és buja szenvedélyek, hűvös kerti ösvényen vonuló bodobácsok – a Levegőt venni kisprózái sokfélék, de valamennyiben fölismerni Zoltán Gábor tekintetét: kíméletlenség és részvét szétválaszthatatlan, csakis együtt éleslátó lencséit.”

A novellák szereplői leginkább fiúk, apák, nők, anyák viszont nem jelennek meg – Ferenczi arra volt kíváncsi, miért jött létre ez a hiány? Zoltán erre nem tudott választ adni, mint mondta, idáig még nem gondolkodott el rajta, de az apák és fiúk jelensége mindig foglalkoztatta őt, hiszen az apaszerep és az apa, mint problémás tényező vissza-visszatér az életében. Nem teljesen magánügy, korunk problémás helyzete ez: apa, akire fel lehet nézni, és apa, akit meg lehet tagadni – fogalmazott.