Nem mondtak el mindent és nem jegyeztek fel mindent – fogalmazott Orgia című könyve kapcsán Zoltán Gábor író, a nagyváradi Törzsasztal beszélgetéssorozat februári vendége, akivel Kőrössi P. József beszélgetett tavaly megjelent regényéről.

A megjelenteket Szűcs László, a Várad irodalmi és kulturális folyóirat főszerkesztője köszöntötte, aki felidézte: tíz évvel ezelőtt szintén februárban indult útjára a Törzsasztal, amelynek azóta száznál több meghívottja volt.

Zoltán Gábor Budapesten született, a Maros utcában élt és abban a városmajori templomban keresztelték, ahol a hírhedt Kun páter prédikált. Arról, hogy 1945 telén ott tömeggyilkosság történt, nem volt szó az iskolában, és a korra jellemző módon őt sem úgy nevelték, hogy kérdezzen, mesélte. Akkor a családok egy része a teljes elhallgatást választotta a kibeszélés helyett, ami szerinte traumatizáló ugyan, de „kevésbé traumatizáló mint az elhallgatás.” Színházi rendezőnek tanult, a képzés része volt a rádiós rendezés, ami akkor működő, fejlődő műforma volt. Rádiósként, az A mi utcánk című sorozat révén kezd érdeklődni közvetlen környezete múltja iránt, de 2010 után tért vissza a témához.

Számára furcsa, hogy az irodalom nem referenciális, mondta a szerző, aki levéltári kutatásokat is végzett a könyv megírásához. Igyekezett kiszűrni a valótlanságokat, ha például egy bizonyos dolgot csak úgy említ valaki, hogy mástól hallotta, és más tanúvallomásban nem szerepel, azt nem foglalta bele a könyvbe. Az, hogy a téma alapos ismerője akkor is bebizonyosodott, mikor részletesen beszélt arról, hogyan szerveződtek a nyilasok, hogyan kerültek közéjük mind értelmiségiek, mind gyári munkások és mi történt a hatalomátvétel után. 

„Fokozatosan épült ki a tömeges kínzás, rablás és kivégzés. (...) Civilizált környezetben egy durva sértés kimondása, az érintés, a pofon is nagy dolog, fokról-fokra eljutnak oda, hogy egy terhes nőt is meg lehet verni” – mondta Zoltán Gábor, akinek a könyvében bár név nélkül, de Mándy Iván író alakja is megjelenik. Ő hamis papírokkal menekült meg a besorozás alól, kórházban is úgy került, és többször átélte, hogy a razziák során a mellette lévő ágyakból vittek el embereket. A tehetséges író később alig írt erről, ami történt, az akkor „feldolgozhatatlan és kibeszélhetetlen volt.”

„Másként volt nehéz” – válaszolta Zolán Gábor Kőrössi P. József ama kérdésére, hogy mennyire volt nehéz megírni a könyvet, melyet ő olvasónként 20-30 oldalanként letett a borzalmak leírása miatt. Számára az írás esztétikai-technikai kérdés volt, de komoly önmarcangolás után jutott el a témához, amiről nem írt, az viselte meg illetve azok a kérdések, amiket nem értett, hangzott el.

Hogy az Orgia nem egy könnyed lektűr, azt a könyv felolvasott részlete is bizonyította, melyben a főszereplő Rennert néhány társával karácsony este fenyegetik kivégzéssel, egyik társát meg is ölik, de előtte arra kényszerítik őket, hogy az előttük gödörbe lőtt áldozatokat szemléljék meg. A kivégzés alternatívája: „önként” fegyvert fogni a Budapestet ostromló szovjet csapatok ellen...