A Kós Károly Akadémia Alapítvány és a Látó szépirodalmi folyóirat közös rendezvényén a marosvásárhelyi Bernády házban is bemutatták a TRANSZILVANIZMUS. Eszmék, korok, változatok című kötetet.

A bemutatón Boka László irodalomtörténész, a kötet szerkesztője és Markó Béla költő, politikus, a könyv egyik szerzője vett részt, a beszélgetést Szabó Róbert Csaba író moderálta.

A 13 szerző – Boka László, Balázs Mihály, K. Lengyel Zsolt, Szász László, Láng Gusztáv, Filep Tamás Gusztáv, Vallasek Júlia, Murádin Jenő, Patócs Molnár Sándor, Balázs Imre József, Markó Béla, Pomogáts Béla és Cs. Gyímesi Éva – műveit egybegyűjtő kiadvány szerkesztője, Boka László hangsúlyozta, hogy a transzilvanizmus fogalmát már a 20. század előtt is jelen lévő gondolatok és eszmék táplálták. Kiemelte, hogy bár sokan a két világháború közötti időszakhoz kötik, az erdélyi identitás eszméje már korábban is létezett, és folyamatosan fejlődött. 

Az irodalomtörténész vázolta saját generációjának viszonyát a transzilvanizmushoz, amely a 90-es években sokuk számára egyfajta skatulyát jelentett. A rendszerváltás után sok erdélyi magyar író el akarta kerülni, hogy „romániai magyar íróként” címkézzék, inkább összmagyar vagy egyszerűen „író” akart lenni, megszabadulva a regionális vagy nemzeti jelzőktől.

Mint mondta, ezt a folyamatot a saját pályafutása során is érzékelte: doktori tanulmányait követően több mint két évtizeden át dolgozott az Országos Széchényi Könyvtárban, ahol tudományos igazgatóként és főigazgató-helyettesként is tevékenykedett. Az irodalmi életművek létrejötte kapcsán azt is megemlítette, hogy sokszor kérdéses, mi lesz ezeknek az életműveknek a jövőbeni sorsa, hogyan maradnak fenn vagy milyen hatással lesznek a későbbi generációkra.

A könyv egyik szerzőjeként Markó Béla a transzilvanizmus eszméjének politikai vonatkozásairól is beszélt, kiemelve, hogy ez nemcsak kulturális mozgalom, hanem politikai és közéleti irányzat is volt, amely a régió identitásának megőrzését és sajátos fejlődését célozta. Szerinte a transzilvanizmus lényeges gondolatai között kiemelkedik a szolidaritás és az önállóság eszméje. Ez a nézet nem a másságra fókuszál, hanem arra, hogy Erdélyben magyarnak lenni különleges feltételrendszert jelent. Ugyanakkor továbbra is a magyar nemzet és kultúra részei vagyunk, ám egy sajátos entitásként, amely a történelem során gyakran kénytelen volt az önállóságra támaszkodni. Ez az önállóság nem a szenvedésről vagy áldozatvállalásról szól, hanem arról, hogy Erdély népei – magyarok, más nemzetek és etnikumok – együtt élnek, és ez nem feltétlenül a nehézségek forrása, hanem a közös élet része.

Szabó Róbert Csaba író arra világított rá, hogy a transzilvanizmus a 20. század vége felé újból előtérbe került, különösen a rendszerváltás után, amikor a kulturális és politikai helyzet új megközelítéseket igényelt. A kötet bemutatja, hogy a transzilvanizmus eszméje nem statikus, lezárt fogalom, hanem folyamatosan változó és újraértelmezett gondolatkör, amely a jelenlegi politikai és társadalmi helyzetben is releváns lehet.

A rendezvényen a kötet szerkesztői kiemelték, hogy a transzilvanizmus történetéről és hatásairól szóló tanulmányok összeállítása fontos lépés annak megértésében, hogy az erdélyi magyar kultúra milyen szerepet játszott és játszik ma is a közép-európai szellemi életben.