Töretlen a Sztánai farsang népszerűsége. 24 éve tartották meg először a háromnapos rendezvényt, amely azóta már hagyománnyá nőtte ki magát. Nemcsak a helybéliek és a környékbeliek vesznek részt a farsangon, hanem a településről elszármazottak is, függetlenül attól, hogy jelenleg Kolozsváron, Nagyváradon vagy Zilahon élnek.

2001-ben szervezték meg az első Sztánai farsangot, amelyet így idén már 24. alkalommal ünnepletek. A helybéliek lelkesen mesélnek az egykori mulatságról, amely Móricz Zsigmond nevéhez köthető. Az író 1914-ben ellátogatott a településre, és részt vett a Kós Károly által szervezett református farsangi bálon, amelyet a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című regényében örökített meg. Anus néni, a helyi boltos azt is elmondja, hogy településükön egykoron még Dsida Jenő is megfordult, és a jelenlegi farsang az egykori újjászületése, amely Papp Hunor helyi lelkésznek köszönhető.

A farsang újjászületése

„Amikor ide kerültem lelkésznek, 1999 októberében, nem tartottak farsangot Sztánán, a helybéliek sem emlékeztek az egykori mulatságra, de volt rá igény. Szabó Zsolt, a Szentimrei Alapítvány elnöke és Fekete Albert egyetemi oktató felkeresett bennünket azzal a gondolattal, hogy jó lenne Sztánán újjászervezni a farsangi bált, így először 2001-ben megtartottuk a háromnapos rendezvényt. Hó volt, sár volt, hideg volt, nem volt aszfaltos út, nem tudtuk hogyan lehet egy ilyen nagy eseményt leszervezni, de mindenki lelkes volt, segítőkész, és ennek köszönhetően sikeres lett a farsangunk” – meséli a lelkész.

A helybéliek és elszármazottak – Vincze Erika, Gheorghe Csilla, Török Melinda és Berecz Anna – nagy szeretettel gondolnak vissza az egykori mulatságokra. Mint mesélték, Magyarországról buszokkal és vonattal érkeztek a vendégek.

„Minden évben az állomáson vártuk a vendégeket, külön engedéllyel megállt a Corona Express, volt olyan év, hogy százan jöttek, megteltek a panziók, a helybélieknél is elszállásoltunk néhány vendéget, sőt a zsobokiak is szívesen látták őket. Az első évben nagy disznóvágást tartottunk, az udvaron az asszonyok pattogatott kukoricát készítettek rostában. Örültünk a vendégeknek, mert valami újat, a hagyomány szempontjából valami szépet mutattak és adtak át. Nekik köszönhető a Józsi báb égetése, ők mondták, hogy a farsanghoz hozzátartozik a bábégetés, amit megtartottunk, megőriztünk” – mesélték a hölgyek.

A vendégek pénteken érkeztek, akkor kezdődött a farsang, ami vasárnap hálaadással, istentisztelettel zárult. A lelkész is nagy szeretettel emlékszik vissza az első farsangra. Bár helyhiány miatt csúszott a program, mert csak kultúrházuk volt, ott kellett megtartaniuk mindent, a műsorokat, a vendégek étkeztetését, jó tapasztalat volt, mert tanultak belőle, és a következő években egyre sikeresebb lett. Mint mesélte, szerencsére olyan közössége van, akikkel lehetett, akikkel lehet, és „bízom benne, hogy a jövendőben is lehet szervezni” – mondta.

Egyre népszerűbb a rendezvény

„Ilyen sikeres mulatság nincs a környéken. Kalotaszegen sehol nincs ilyen, hogy háromnapos legyen, és ennek a rendezvénynek a népszerűsége nagyrészt Kós Károly és Móricz Zsigmond nevéhez fűződik. Az első farsangokra visszaemlékezve, az állomáson muzsikaszóval, lovaskocsikkal, traktorokkal vártuk a vendégeket, és fánkkal kínáltuk az ide érkezőket. Nagy hó volt, de szép volt” – mesélik a helybéliek, majd hozzáteszik, ezek az emlékek szépítik meg és teszik halhatatlanná a sztánai farsangot, no meg a neves fellépők, akik mindig hoznak valami újat, valami felejthetetlent.

A debreceni néptáncos fiatalok és a helyi fiatalok között barátságok születtek olyannyira, hogy mindannyian már várják a következő évi találkozást. Pénteken színdarabbal kezdődik az ünnepség, ezúttal két előadást is láthatott a közönség, amelyen felléptek a helyi és az innen elszármazott fiatalok, a kicsik csoportjában tizenegy, a nagyoknál hat „színész” volt. Felkészítőjük, a helyi lelkész, szintén színpadra lépett, és a fiatalokkal közösen szórakoztatta a jelenlévőket.

„A tiszteletes fantasztikus szerepeket hoz, nagyon ötletes és színvonalas az esti előadás, olyannyira, hogy szerintem bárhol megállja a helyét. Nagyon ügyesek voltak” – mondják a helybéliek, akik vastapssal jutalmazták a fellépőket. Az est nótaszóval és néptánccal, valamint reggelig tartó táncházzal zárult. Szombat délelőtt az érdeklődők ellátogathattak a Varjúvárhoz, kora délután Marosán Csaba színművész egyéni műsorral kedveskedett, amit táncház, majd a várva várt farsangi lovas felvonulás és farsangbál-égetés, gyermekfarsang és zenés, táncos mulatság követett. Vasárnap délelőtt ünnepi istentisztelettel zárult a háromnapos rendezvénysorozat.

„Az emberek szeretete és a hely varázsa nagyon sokat nyújt az ide érkezőknek” – mondja a rendezvény sikerének kapcsán a lelkész, aki szerint az életben helye kell legyen a játéknak is, és a gyerekek, szülők, nagyszülők érzik ennek fontosságát.

Az eseményen részt vettek a szomszéd település, Zsobok lakosai is. Horváth Levente képzőművész családjával érkezett, s elmondta, egy ilyen színvonalas eseményen részt kell venni, főleg ha van néptánc és élőzene, mert ez gyerekeknek, felnőtteknek, szülőknek egyaránt érték és szórakozási lehetőség. „Ha a történetiségét nézzük, ha innen közelítem meg, akkor igencsak sokat jelent számunkra, főleg, hogy ezáltal erősödik a közösségi élet” – fogalmazott az alkotó.