A Condor (HBO Go) első évada mind látványvilágában, mind parádés fordulataiban a legizgalmasabb kém-akciók hagyományát folytatja, második évadában sajnos középszerű szinten teljesít. Joe Turner közel 20 órán át követhető menekülése a titkok útvesztőjében viszont így is teljes mértékű szórakozást nyújt.

A Watergate-botrány megrengette az amerikai újság-, ponyva- és forgatókönyvírók nemzeti titkosszolgálataikba vetett hitét, és ezt a kételyt a tollforgató szakma különféle módszerekkel igyekezett aztán a 70-es évektől közvetíteni az olvasók irányába. A mítosz tehát megdőlt, a nemzetféltők felismerték a titkosszolgálatok árnyékos oldalát, jóllehet mindig vannak köztük apologetikus – tehát a szolgálatok törvényellenes tevékenységét mentő – álláspontot képviselők. 1972-ből visszanézve az éles szemű elemzők, történészek, újságírók a kémelhárítások közelmúltjában is felfedeztek gyanús ügyleteket, a kétely tehát egyre inkább eluralkodott, viszont konkrét anyaggal akkor még egyedül a Watergate szolgált. Tulajdonképpen ebből a botrányból nőtt ki a nemzeti véd-mitológiát, a CIA és a Nemzetbiztonság rendeltetését, munkáját, szándékait támadó tényfeltáró újságírás, illetve ponyvairodalmi és műfajfilmes szubkultúra.

Kiadók, producerek, filmgyárak, tévécsatornák szívesen nyúlnak a jól eladható történetekhez, a titkosszolgálati ügyletek pedig aranybányának számítanak ilyen tekintetben, mivel a gyanakvás, egyéb mindenkori dilemmákkal keverve (szovjet- és kommunizmusfóbia, keresztény-muszlim antagonizmus, a kémelhárításoktól nem független globális terrorizmus, cyberháború stb.) látványos alapot biztosít az akció- és thriller-elemekkel felpörgetett politikai tartalomnak. Snowden óta pedig, ha addig nem is volt világos mindenki számára, immár tény, hogy az eszközeiben nem válogató széleskörű megfigyelés, illetve a rendszert belülről bírálók leszorítása bevett gyakorlat az Egyesült Államokban.

A Condor című sorozat ősötlete rögtön a Watergate-botrány utánra datálható, amikor 1974-ben James Grady kihozott egy regényt A keselyű három napja (Three days of the Condor) címmel, amelyet felhasználva 1975-ben Sidney Lumet forgatott azonos című filmet Robert Redford főszereplésével, és bár Grady még hozzáírt két folytatást 2015-ben, az AT&T kábeltévé- és internetszolgáltató mamutvállalat mégis az eredeti regény és film motívumainak ötvözetéből forgatott egyévadosra tervezett 10 részes sorozatot 2018-ban Max Irons-zal a főszerepben (Jeremy Irons fia), melyet az Audience online tévécsatorna sugárzott. Amikor pedig ez nemsokára megszűnt, a jogokat átvette a Canal+ és az első kör sikerén felbuzdulva legyártott egy második évadot, amely a C More Entertainment csatornán futott. Végül mindkét évad az HBO-n végezte, ott megtekinthetőek, jóllehet az MGM is sugározza egyik saját online tévéjén, az Epix-en.

A sorozat cselekménye és nagyjátékfilmes látványvilágú elbeszélése roppant izgalmas az első évadban. A hosszú felvezetőben szóvá tett egyik kémelhárítási ügynökség, nevesül a CIA berkeiben egy nagyot akaró és a korszellemmel azonosuló belső és kis létszámú szakadár-brigád egy csapásra megoldaná a későbbi, szerintük elkerülhetetlen globális kultúrháborút azzal, hogy a muszlimok körében (hogy hol és mikor, nem árulom el) tömegpusztítást hajtana végre. Ám mielőtt ide eljutnánk, az összeesküvés sikerének biztosítására a nemzetközi káoszt teremteni kész társaság kénytelen a közel-keleti ügyekre fókuszáló és 9/11-et követően létrehozott elemző-csapatot a borzasztóan titkosított munkahelyükön mind megölni. Egyedül Joe Turner (Irons) éli túl az iroda munkatársainak filmes megoldásaiban látványos megsemmisítését. Innen tovább menekülni kényszerül, de annyira, hogy bár az első évad végén megoldani látszik a slamasztikát, a második évadban is menekülőre kell fognia egy orosz kém-disszidens társaságában, főként azért, mert CIA-főfej nagybácsikáját is láthatatlan kezek elteszik láb alól, Joe-nak pedig immár végképp nincs kiben megbízni az ügynökségen belül. A cselekmény látens és nyílt konfliktusok, látványos akciójelenetek, elterelő műveletek egymásba fonódó gyűjteményétől szédítő sebességbe kapcsol, bármely érintkezés a cég embereivel veszélyt hordoz Joe számára mindkét évad során, így kénytelen tehát egyszemélyes háborút viselni a CIA összes halálos eszközével szemben, legyenek azok bérgyilkosok, rossz szándékú haverok és álhaveri jó szándékok. Joe számára pusztán a rokoni kapcsolatok, esetleges régi barátságok és az ellenségem-ellensége-a-barátom címzetű kötelékek nyújtanak némi biztonságot, és teremthetnek kiutat az árulások dzsungelszerű sűrűjéből. Mindkét évad futtat a fő történetszál mellett egyéb mellékszálakat is, ilyen például, és roppant érdekfeszítő, az első évad során a bérgyilkosok és a jófiúk motivációinak eredettörténete. A második évadban viszont a családi drámák már kevésbé lebilincselőek.

A Todd Katzberg, Jason Smilovic és Ken Robinson, valamint sok író és több rendező által tető alá hozott, két évados Condor az első évad során igencsak izgalmas, csavaros, sötét világot teremt, ez idézi igazán hű főhajtással az eredeti Lumet-filmet, akkor is, ha a sorozat írói kegyesen túlírták a történetet, a fő-bérgyilkos szerepét nőre osztották (Leem Lubany Moszad-gyilkológépként pompásan lehengerlő, visszafogott, a végsőkig profi), és az aktualizáció jegyében a mai muszlim-ellenérzésre hangolták át a könyv és film eredeti cselekményét. Az extrém világnézetű muszlimok valamelyest összetett, emberi dimenziót is mutatni tudó személyiséget kaptak, tömegeik pedig ugyanúgy védtelenek a rossz szándékkal szemben, mint a Földközi-tengertől nyugatra és északra élő keresztények bármely tömegrendezvénye. Képi világa precízen kimért, a feszültséget mesterien adagolják, a színészek remekelnek (jutalom például Brendan Fraser játéka), a rendezés pontos, mindez együtt pedig pompás összhangot teremt, amely a Condor első évadának értékét magasan sok műfajbeli társa fölé helyezi.

A második évad inkább egy bármelyik hidegháborús kémfilm alapszituációjának újramelegítése, a beépített ügynökök problémájával, így távol áll a napi hírek címszalagaitól, ettől kissé érdektelenné válhat a politikailag érzékeny néző számára. A budapesti helyszín (a filmes kémvilág immár közhelyes színtere) az első két epizódban jóleső pillanatokat szállíthat a magyar nézőknek. Meglepetésekből itt sincs hiány, a CIA berkeiben káoszt okozó beépített orosz kém kilétének felfedése nagyot lök a cselekményen az évad közepétől, és eléggé izgalmas az orosz Külső Hírszerző Szolgálatba (SZVR) beépített amerikai kém cselekményszála is. Mindezzel együtt ebben az évadban több az üresjárat, mint az elsőben, ráadásul a produkciós érték is messze alulmarad, Max Irons játéka pedig szinte nézhetetlenné silányul. Arról nem is beszélve, hogy a történet egyes fordulatait érezhetően kínkeserves konstrukciós kényszerrel szőtte bele a forgatókönyvet jegyző csapat, és a roppant veszélyesként tálalt macska-egér játék is néha önmaga paródiájába fullad. Mindezek ellenére, bár a plakát ránézésre nem sokat ígér, a Condor két évadát (az elsőt inkább, a másodikat halkabban) jó szívvel ajánlom mind a kém-műfajt, mind az akciót, mind a jól megírt és rendezett drámát kedvelőknek.

Condor, 2018–2020, 2 évad, 20 epizód, 45–55’, HBO. Alkotók: Todd Katzberg, Jason Smilovic, Ken Robinson. Írták: James Grady, Todd Katzberg, David Rayfiel, Ken Robinson, Lorenzo Semple Jr., Jason Smilovic stb. Rendezők: Andrew McCarthy, Jason Smilovic, Lawrence Trilling, Kari Skogland, Rachel Leiterman, Alexis Ostrander, Ali Selim. Szereplők: Max Irons, Brendan Fraser, William Hurt, Leem Lubany, Angel Bonanni, Kristen Hager, Mira Sorvino, Bob Balaban, Toby Leonard Moore stb.