Tíz állomásból álló, partiumi és erdélyi koncertturnéra indul májusban a magyarországi Sárik Péter Trió. A népszerű formáció ezúttal nemzetközi slágerek jazzes feldolgozásaival lép színpadra Szőke Nikoletta énekesnővel kiegészülve. A trióban bemutatkozik Péter Tamás basszusgitáros. Sárik Péter zenekarvezetővel beszélgettünk.

– Milyen programmal érkeztek ezúttal Erdélybe?

– Szokás szerint megint valami újjal. Tavaly novemberben jelent meg a Jazzkívánságműsor sorozat új lemeze, amin ismét nemzetközi slágerek jazzes feldolgozásait játsszuk. Az utóbbi években három magyar nyelvű CD-t készítettünk, amiken Falusi Mariann énekelt. A külföldi dalokat tartalmazó programot hosszú évek óta Szőke Nikolettával játsszuk, természetesen az új lemeznek is ő az énekesnője.

– Miben más az új lemez, mint az előző?

– Pont tíz éve jelent meg a legutóbbi, nemzetközi slágereket tartalmazó lemezünk, így egy évtized távlatából érdekes az összehasonlítás. Nagyon sokat változott a világ azóta, minden felgyorsult, megjelentek a streaming platformok, szinte teljesen eltűntek a CD-k, és velük együtt a CD-lejátszók is, és mindezzel együtt megváltozott a zeneipar és a hallgatói szokások is.

Úgy érzékelem, hogy a mi generációnk pedig csak néz ki a fejéből és sokszor nem tudja, de nem is szeretné követni ezeket a trendeket. Persze mi is nagyrészt netről hallgatunk zenét, de emlékszünk még a kazettákra, a bakelit lemezekre (amik szerencsére kezdenek visszatérni) és van még egy csomó CD-lemezünk. És azt hiszem, hogy a jövőben is igazi hangszereken játszó valódi embereket szeretnénk látni és hallani a gépek vagy a mesterséges intelligencia helyett.

Ennek szellemében az új lemez a régihez képest pörgősebb, a feldolgozások kompaktabbak, a számok rövidebbek, és ami a legfontosabb: sokszor még saját magunkat is megleptük, hogy milyen messzire kanyarodtunk a klasszikus jazztől. A dalok viszont régiek, visszarepítenek minket a 70-es, 80-as, 90-es évekbe, a 2000-es évek elejére. Ebben az időszakban csodálatos zenekarok, énekesek voltak, fantasztikus, ma már klasszikussá vált slágerek születtek, és mi ezekből válogatunk. ABBA, Queen, Phil Collins, Kylie Minogue, Adele, Depeche Mode, Gloria Estefan és még sok más nagyszerű feldolgozást játszunk a lemezen.

– Ezúttal mutatkozik majd be az erdélyi közönségnek az új bőgősötök. Mit kell tudnunk az új zenésztársatokról?

– Péter Tamásnak hívják és nagy változás, hogy nem bőgős, hanem basszusgitáros. Egy nagyszerű srác és fantasztikus zenész. Nagyon örülök, hogy rátaláltunk, hisz emberileg és szakmailag is tökéletes a feladatra és azt is tudja vállalni, hogy minden más mellett elsőbbséget ad a Triónak. Kedves találkozás ez, hisz régóta ismerem őt, ugyanis zsenge ifjúkorában a szüleivel járt az akkori Trió koncertjeire. Most meg egyszer csak megcsörrent a telefonja és hívtam a csapatba, majd ő lett a kiválasztott. Anno egyikünk se gondolta volna. Ebből a sztoriból ki is derül, hogy fiatalabb, mint Atti meg én, de szerencsére semmilyen generációs szakadék nem érződik köztünk. Pillanatok alatt beilleszkedett a zenekarba és biztos vagyok benne, hogy a közönségünk is hamar megszereti őt.

– Mesélnél egy kicsit Szőke Nikiről is?

– Niki Magyarország egyik elsőszámú jazz-énekesnője, aki nemcsak hazánkban elismert és sikeres, de nagyon korán fantasztikus nemzetközi eredményeket is elért. 2005-ben megnyerte a Montreux-i Nemzetközi Jazz Énekversenyt, ami a világ talán legfontosabb ilyen megmérettetése, ráadásul a közönségdíjat is elhozta. Olyan világsztárokkal és legendákkal énekelt együtt, mint Bobby McFerrin, Kurt Elling vagy Michel Legrand. Számtalan magyarországi elismerés birtokosa.

Nyolc éve játszunk rendszeresen együtt, imádom a fantasztikus hangját, a csodás improvizációit, és természetesen ezzel nem vagyok egyedül, a közönséget is pillanatok alatt rabul ejti a koncerteken.
Óriási élmény vele egy színpadon állni.

– Mondhatjuk, hogy a tavaszi erdélyi turné már hagyomány a zenekar életében. A világ számos pontján megfordultatok már, mégis újra és újra visszatértek hozzánk. Mit jelent számotokra Erdély?

– Igen, pontosan így van, hála az égnek és az itteni közönség szeretetének. Ha május, akkor erdélyi turné. Nyilván ezt csak úgy lehet megcsinálni, hogy minden egyes alkalommal új programot hozunk, de szerencsére szorgalmasak vagyunk, minden évben készítünk egy új lemezt, így remélem, hogy még nagyon sokszor jöhetünk.

Ezek a turnék semmi máshoz nem hasonlíthatók, hisz ide hazajárunk. Persze csodás dolog újabb és újabb országokat felfedezni, de Erdély teljesen más nekünk, Erdély a biztos pont. Megszámlálhatatlan koncertünk volt már itt az elmúlt évtizedekben, rengeteg ismerőst, barátot szereztünk. Ők és a csodás emlékek egyre erősebben húznak minket vissza, mi meg jövünk örömmel.

– Van rálátásod az erdélyi, romániai jazzéletre? Milyen helyzetben van a műfaj nálunk?

– Igen, amennyire lehet, követem a távolból, ebben sokat segítenek a közösségi médiás felületek. Érdekes kettősséget látok, hisz óriásit fejlődtek a fesztiválok, amik legtöbbször nemzetközi színvonalúak. Kiemelném a Csíki Jazzfesztivált és a Jazz In The Park fesztivált Kolozsváron.

Öröm azt is látni, hogy a nem jazz-központú nagyrendezvényeken is, mint például az Egyfeszt, fontos szerepet kap ez a csodás műfaj, épp ezért tudunk mi is ekkora turnékat tartani. Most is tíz koncertünk lesz, és mindegyik turnéhelyszínen lelkes és profi szakemberek dolgoznak azon, hogy bemutassák a közönségnek a legjobb jazz-csapatokat a világ minden tájáról. Minden városi rendezvényen hangsúlyosan jelen vagyunk. Ami szomorú, hogy sok klub bezárt vagy átalakult az elmúlt tíz évben. Az udverhelyi G-Cafe, a vásárhelyi Jazz & Blues Club, a kolozsvári Roland Garros örökre hiányozni fog.

– Milyen tervekkel vágtatok neki 2025-nek? Mi vár még rátok ebben az évben?

– Két új projekt születik idén. Ami az erdélyi közönségnek különösen érdekes lehet, hogy Koszikával csinálunk egy rendkívül érdekes világú közös lemezt, amin magyar, román és balkáni népzenék feldolgozásait játsszuk majd, hangsúlyozottan olyan stílusban, amit majd nem lehet ülve végighallgatni. Felkérést kaptunk egy közös munkára a Feledi Projekttől, egy nemzetközi hírű kortárs magyar tánccsapattól, velük egy nagyon érdekes közös, improvizatív színpadi darabra készülünk.

Sokat utazunk majd idén is, jelen állás szerint jövünk a Csíki Jazzfesztiválra, az Egyfesztre, a Kolozsvári Magyar Napokra, a Marosvásárhelyi Forgatagra és Nagybányára, a One Jazzfesztiválra. Megyünk Lettországba, Észtországba, Finnországba, Franciaországba és Kínába.

– Mit üzentek az erdélyi rajongóitoknak?

– Várunk szeretettel mindenkit a koncertjeinkre, a májusi turnéra. Ahogy fent említettem, olyan dalokat játszunk majd, amik biztosan megdobogtatják a szíveket és szép emlékeket idéznek fel évtizedekkel ezelőttről. Szokás szerint olyanok lesznek a koncertek, mint a régi házibulik, nagyokat éneklünk majd, de természetesen a jazzrajongók is megkapják a magukét, Nikivel és a megújult Trióval odatesszük magunkat, az biztos!