A magyarországi támogatás nélkül el sem készülhetett volna a film - mondta egy interjúban Tudor Giurgiu rendező, forgatókönyvíró, producer legújabb, Libertate (Szabadság) című filmjéről, amely a forradalom nagyszebeni eseményeit mutatja be. Azt is elmondta: Erdély magyar múltja és jelene miatt adta magát, hogy magyar színészeket is szerepeltessenek a filmben.

Tudor Giurgiu a Magyar Nemzetnek adott interjújában beszélt új filmjéről, amely a magyarországi Nemzeti Filmintézet támogatásával készült. A  Libertate (Szabadság) a romániai forradalom kevéssé ismert nagyszebeni eseményeit mutatja be. „Ceaușescu bukása után járunk: Nagyszebenben volt egy keskeny utca, az egyik oldalon egy hatalmas katonai bázis, a másikon a Securitate és a milícia épülete. A kettő között több ezer tüntető, akik megpróbáltak betörni a rendőrség és az állambiztonság épületébe. A rendőröknek két választásuk volt: vagy az utcára menekülnek és vállalják, hogy ott megverik őket, vagy a hadseregnél keresnek menedéket. Amikor megpróbáltak bejutni a bázisra, a katonák rájuk lőttek, akik megúszták élve, azokat elfogták és beterelték egy üres úszómedencébe. A forradalomban mindenki terroristákat vizionált, egyfajta boszorkányüldözés zajlott, bárkit merénylőnek nézhettek. Így aztán kerültek ebbe az úszómedencébe a rendőrök és a titkosrendőrök mellett ártatlan civilek és cigányok is. Rémes körülmények között tartották őket több mint egy hónapig, alig kaptak ételt és vizet” - foglalta össze az alapötlelet Giurgiu. 

Mint mondta, Kolozsváron olvasott erről és alig hitte el. „Rögtön arra gondoltam, hogy ez egy film. Egy hazug narratíva okozott nagyon speciális helyzetet, ahol senki nem bízott senkiben. A forradalom után a társadalomnak a nulláról kellett újrakezdenie, miközben egy kicsit mindenki bűnös volt. Sokaknak voltak csontvázak a szekrényében, de ezt senki nem vállalta magára. Igyekeztem szokatlan perspektívából megmutatni a történetet, így egy rendőrt megtenni főhősnek, miközben a forradalomról szóló filmjeink – habár nincs sok – általában civil nézőpontot láttatnak. A másik oldalt is meg akartam mutatni: miként élhette át a forradalmat egy családos ember, aki egy hírhedt szervezetnél dolgozik, tiszta a lelkiismerete, egészen ártatlan, de hirtelen ellenséggé válik” - fogalmazott a rendező. 

Arra a kérdésre, hogy miként lett a filmből magyar koprodukció, Tudor Giurgiu elmondta: sokáig dolgozott a forgatókönyvön, így néhány támogatási lehetőségről lemaradtak. „Aztán eszembe jutott egy korábbi magyar koprodukciónk, az Éden, melyet Berger József producerrel készítettünk. Szerencsénkre a filmintézetnek tetszett a forgatókönyv. A magyar támogatás nélkül el sem készülhetett volna a film, legalábbis két éve biztosan nem. Lemhényi Réka vágóval és Székely Tamás hangmesterrel dolgoztam is már korábban. Erdély magyar múltja és jelene miatt adta magát, hogy magyar színészeket is szerepeltessünk” - számolt be a rendező. .

A romániai filmesek kihívásaival kapcsolatban a pénzhiányt nevezte a fő problémának, mivel az utóbbi két évben 10-15 százalékkal megdrágultak a forgatások. „Ez kevesebb forgatási nappal és szerényebb színészi gázsikkal jár. Ezenkívül a fő kihívás – főleg a fiatalok számára – a román új hullám örökségével való leszámolás. Nem érdemes megpróbálni lemásolni a nagy rendezőink stílusát, saját egyéni hangra van szükség. Fontos és érdekes történeteket kell találni a nemzetközi közönségnek” - mondta. 

Ami a román film új hullámának világszintű sikerét illeti, Giurgiu arról beszélt, hogy ez a mozgalom egyfajta visszautasítása az addigi román filmeknek: a sok évtizednyi ostoba és rossz filmnek, a hazugságoknak, a lélektelen rendezésnek és az életszerűtlen dialógusoknak. „Másféle történetekkel próbálkoztak, szokatlan módokon, például 24 óra leforgása alatt elmesélve, eszköztelen színészi játékkal. A filmek, amiken felnőttünk, meghamisították a valóságot és a történelmünket, így volt honnan újrakezdenünk és tiszta lappal indulnunk. A generációm a kommunizmusban nőtt fel, jól ismertük mindkét rendszert, és átéltük a legnehezebb éveket, amikor egy véres forradalom után megpróbáltuk újjáépíteni a társadalmat. A román új hullám filmjei nem nagyszabású drámák, hanem hétköznapi emberekről, sorsokról, kihívásokról szólnak. Például a Lăzărescu úr halála egy haldokló öregember története, akit kórházról kórházra küldözgetnek: sokunk családjában történt ilyesmi. Porumboiu Forradalmárok című filmje egy kisvárosban játszódik, egyszerű kisemberek szemszögéből mutatja be a forradalmat” - fogalmazott a rendező.