Úgy véli, csak a bolond ember biztos mindenben, épp ezért sokszor még mindig felteszi magának a kérdést, hogy valóban színész lett-e. Öt évtizede áll a színpadon, ő volt az egyik alapítója a Csíki Játékszínnek, s habár már nyugdíjas, még mindig nem rúgta ki maga alól a deszkákat. Ő Fülöp Zoltán, akinek munkásságát 2008-ban Jászai Mari-díjjal, idén pedig az Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért díjjal ismerték el.

Nem olyan régen volt szerencsénk egy igazán különleges beszélgetést folyatni Fülöp Zoltán színművésszel. Szóba került akkor a legújabb főszerepe, a színház, akit csak úgy jellemez, mint egy féltékeny szeretőt, valamint az is, hogy miként birkózik meg az idő múlásának gondolatával. Most új nézőpontokból, új kérdések mentén ismét megismerhetünk néhány részletet Füles életéből, gondolkodásmódjából.

Van-e helye a színpadon meggyőződéseknek? Mitől lesz valaki igazán színész? Miért hisz abban, hogy a nézőnek nem csak a színészt, hanem színpadon kívül a karaktereket alakító embert is meg kell ismernie? Miért képtelen unatkozni? Ezekere és sok más kérdésre kerestük a választ, ezúttal pedig segítségünkre volt társa, Lurkó is, aki nem volt szégyellős, teljes mellbedobással vette ki a részét a beszélgetésből.