Jobb megijedni, mint félni – vallja Dorogi Péter, az Intim Torna Illegál frontembere. Rengeteg minden történt velük az elmúlt 15 évben, a zenekar viszont stabilan állja a helyét a magyar zenei szférában, annak ellenére is, hogy a tagok közül senki nem vált „celebbé” az évek során. Hogy miért tartja fontosnak a magánélet megőrzését, mit gondol a színpadfüggőségről és a most befutott zenészekről,  hogyan kezdett dalokat írni, és miben látja a legnagyobb felelősségét a közönség felé, arról egy kávé mellett mesélt nekünk.

Máig igaz a hat évvel ezelőtt megjelent daluk címe: az Intim Torna Illegál köszöni szépen, jól van. Az elmúlt 15 évben sok minden történt, egy valami viszont nem változott: a zenekar stabilan állja a helyét a magyar zenei szférában. Frontemberük, Dorogi Péter zenészként egy olyan utat választott, amely ma akár furcsának is tűnhet: ragaszkodik magánéletének megőrzéséhez, és ahhoz az elvhez, hogy a zenészt a zenéjéről kell ismerje a közönég, és nem arról, hogy miként éli a mindennapjait, amikor lejön a színpadról.

Dorogi Péter nem híres akart lenni, valójában még énekesnek sem készült, a dalok kezdetben csak sorok voltak, amelyek az elalvásban segítettek neki. Úgy véli, ez lehet az oka annak is, hogy soha nem vonzotta a celebvilág, amelynek az alapja valójában a „hírnév bármi áron”. Ő rockzenészként hivatkozik magára, az önkifejezést igyekszik képviselni és nem a kirakatot, épp ezért egyáltalán nem fél, hogy esetleg ezért eltávolodnak tőle a rajongói. Látja, hogy miként hat a zeneiparra a közönség nyomása, hogy emiatt nagyon sokan nem mernek kockázatot vállalni, ő azonban nem aggódik – nem csak emiatt, más miatt sem.