A Bookart kiadó gondozásában jelent meg Tompa Gábor legújabb verseskötete, a Hamlet homloka, amelyet a 9. Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztiválon mutattak be Kolozsváron. A szerzővel Karácsonyi Zsolt beszélgetett, az eseményt Bogdán Zsolt színművész szavalatai színesítették.

Tompa Gábor nemzetközileg elismert színházi- és filmrendező, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója, egyetemi tanár, költő és esszéíró legújabb verseskötetét, az idén megjelent Hamlet homloka című gyűjteményt mutatták be kedden Kolozsváron. A szerző beszélgetőtársa Karácsonyi Zsolt József Attila-díjas költő, műfordító, színház- és irodalomkritikus, a Helikon irodalmi folyóirat főszerkesztője volt, a bemutatón közreműködött Bogdán Zsolt színművész, aki néhány verset olvasott fel az újonnan megjelent könyvből, továbbá jelen volt Hajdú Áron, a Bookart kiadó alapítója és vezetője, akinek gondozásában látott napvilágot ez a különleges versgyűjtemény.

Tompa Gábor már négy Hamlet-előadást tudhat maga mögött, így mind a karakter, mind a mű egésze közel áll hozzá, s mondanivalója annál is inkább, hiszen a Hamlet homloka című kötet azokat a témákat boncolgatja, amelyek Shakespeare művének is az alapját képezik: álmok, halál, gyász, az emlékezés lehetősége és a megbocsájtás. Na meg a színház. Hamlet egy olyan rendező, aki egyszercsak felfedezi, hogy az igazság földerítéséhez és a zsarnokság leleplezéséhez előadást kell rendeznie. De látszik-e a homlokon mindaz, ami valójában belül munkálkodik az emberben?

A szerző idén januárban elhunyt feleségének, Tordai Tekla színművésznőnek címezte a kötetet, s mint a bemutatón fogalmazott, egész másként alakultak volna a szövegek, ha ezen tragikus fordulat nem következik be az életében. A törés jól látszik a versek egymásutánjában is: míg a gyűjtemény első fele akár az előző kötet folytatása is lehetne, hiszen a közéletiség, a közéletre való reagálás jellemzi, addig a második felében a gyász, az emlékezés, de leginkább a visszapillantás dominál. Az, hogy bármi is történjék, újra és újra fel kell állni a színpadra.

A kötetben több olyan vers is helyet kapott, amely már nem élő pályatársakhoz íródott, így Kovács András Ferenchez, Csiki Lászlóhoz és Szőcs Gézához is. Nekik és a közös beszélgetéseiknek köszönhetően vetődik fel a sorok közt oly gyakran az európai kultúra pusztulásának problémája, a kérdés, hogy miként lehetne mentőövet dobni utána, no meg a reakció, mely szerint elkorcsosult ideológiák uralkodnak, a józan ész pedig már nem bírja az ember- és Istenellenes eszméket, az agymosást, az anarchiát és a természetesség semmibevételét. Hogyan viszonyulna mindehhez Hamlet?

Életünk utolsó perceiben nem marad más, csupán az emlékezet, még akkor is, ha az élet nem ér véget a halállal – vallja Tompa Gábor, aki azt is elmondta, hogy minden nap érzi eltávozott szerettei közelségét, így lám, erre is képes a szeretet: itt tartja mellettünk azokat, akik földi valójukban már nincsenek. Erre az emlékezetre van szükségünk a megbocsájtáshoz is, hiszen ha mindent elfelejtenénk, életünk csupán egymás keresztrefeszítéséből állna.

„Hamleti homlok és lelkület kívántatik az olvasótól is, ha együtt akarja olvasni az új Tompa Gábor-kötet gyilkos szatíráit a megrendítő gyászversekkel. Tudjuk jól, hogy már Shakespeare is seprőjére szállt világról, szűkkeblű időkről beszél, de Hamlet – illetve kései követője, Tompa Gábor – legalább megpróbálja helyretolni a kizökkent időt. És mi, olvasók mindeközben mit teszünk? Még egyszer megkérdezem: mi vajon mit teszünk?” – írja Lövétei Lázár László, a kötet szerkesztője.