A 8. Interferneciák Nemzetközi Színházi Fesztiválon mutatták be a Bookart Kiadó gondozásában megjelent Színháztól színházig – 36 interjú Tompa Gáborral című interjúkötetet. A könyvet Simon Judit újságíró, Hajdú Áron, a Bookart igazgatója, valamint Tomba Gábor, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója mutatta be péntek délben a TIFF Házban.

„Aki Tompa Gáborral készült interjúkat olvas, nem csak Tompa Gábort ismeri meg jobban. Aki Tompa Gáborral készít interjút, azt is megtapasztalhatja, nem ő a kérdező, csupán: a kérdezett. Világot látott munkáival Tompa őt is kérdezi, választás elé állítja, rákérdezésre készteti” – írta Karácsonyi Zsolt, a Helikon főszerkesztője a könyv ismertetéseként.

Hajdú Áron kiadóigazgató, aki egyben a könyv szerkesztője is volt, elmondta, hogy a könyvben szereplő 36 interjú 2008-tól egészen 2022-ig datálódik. Ezek között tizennégyet román, kettőt pedig angol nyelvről fordítottak. Kifejtette, hogy az interjúk kiválasztása az interjúalannyal közösen zajlott, ugyanis nem csak a szerkesztők, de Tompa Gábor is szolgáltatott interjúanyagokat, amelyből végül harminchatot kiválasztottak.

Simon Judit újságíró elmondása szerint Tompa Gábor szinte minden interjúban megemlíti az értékek, értékteremtés, értékmentés fontosságát. A színházigazgató kifejtette, hogy az értékközpontúságnak a gondolata olyan viszonylatban született meg bizonyos interjúiban, hogy a művészetet, színházat egyre jobban eluralta az ideologikus gondolkodás. Elmondta, ő ennek ellenére az ideológiamentességet tartja fontosnak.

„Én nem azt tartom fontosnak, hogy haladjunk mindig a legújabb trendekkel vagy divatokkal. Azt gondolom, hogy attól, hogy valamit megbélyegzünk dokumentarista vagy művészszínháznak, ezek még mind megférnek egymás mellett. Ha valóban működő, érvényes, igaz, hiteles, hatni tudó művek jönnek létre, mindig a műközpontúságot gondolom fontosnak ahelyett, hogy a különböző ráaggatott rétegek szerint ítéljük meg. Ugyanez történik, azt hiszem, a mai világban. Nincsenek igazi párbeszédek a tárgyról, hanem szélsőséges reakciók vannak. A táborok egymás között nem folytatnak párbeszédet, és valahogy a színháznak az lenne a dolga, hogy ösztönözze ezt a párbeszédet” – mondta Tompa Gábor.

A színházigazgató úgy gondolta, hogy azért nem szabad ideologikusnak lennie a színháznak, mert a transzformáció akkor érdekes, ha elsősorban az önvizsgálat felé irányít, és az önvizsgálattal kezdődik, mert a nélkül nem lehet semmiféle változáson átmenni. Véleménye szerintem nem a minden áron másképp csinálás, hanem a minél jobb irányba haladás a fontos.

„Az emberiségben létezik egyfajta félelem, tehát gyakorlatilag a színház, amit tehet, hogy valamilyen módon reményt sugalljon, és ez a remény csak egymásban van. A reményünk az, hogy egymás szemébe tudunk nézni, egymásnak kezet tudunk nyújtani. Nem old meg a színház semmilyen világproblémát, nem tud véget vetni a háborúnak, nem tud megszüntetni naponta 35 ezer éhen halónak a helyzetén. Talán az is lehetne egy fontos szerep, hogy gondolkozzunk el saját magunkon, mit tettünk, mit nem tettünk, mennyiben vagyunk cinkosok, vétkesek” – fejtette ki.

A könyvben olvasható harminchat interjú során sok szó esik az Interferneciák Nemzetközi Fesztiválról. Simon Judit elmondta, végig olvasva a könyvet kiderült, hogy milyen a tematikája minden egyes fesztiválnak. Tompa Gábor hozzátette, hogy a világ különböző pontjaiól érkező erős színházi előadások, mindig az illető korszaknak a tükrei.

„Sokáig ugye különböző viták, háborúk fekete mágiával egybekötött szertartások is folytak a színház ellen. És akkor egyszer csak azt gondoltam, hogy Kolozsváron soha nem volt nemzetközi színház. Soha nem tudták összehasonlítani, vagy konfrontálni azt, amit látnak nálunk. Kolozsvárnak fontos volt, hogy szembesüljön viszonylag rendszeres időközökben azzal, hogy mi történik a világban, milyen irányzatok vannak, hogy játszanak a különböző országokban a színészek, és egymással is, amennyire lehet, persze találkozzanak. Az interferenciák egy olyan alkalom, ahol a különböző etnikumok, generációk, különböző társadalmi hátterű emberek találkozhatnak egymással” – mondta Tompa Gábor.

Arról, hogy az elmúlt évek során változott-e a véleménye társadalmi, színházi, kulturális, hitbéli kérdések kapcsán, így nyilatkozott a színházigazgató: „Mindig is azt gondoltam, az 1980-as években és később is, hogy egy művésznek általában liberális gondolatisággal kell rendelkeznie, ami az egyenlőséget, a szabadságot, főleg a kifejezési szabadságot, a szólásszabadságot illeti. Én ezeket a liberális eszméket fontosnak tartottam, de azok, akik most magukat ennek hívják, semmi közük ehhez, azok pont a fordítottját csinálják. Nincs már szólásszabadság egyáltalán, mert annak következménye van. Erről megváltozott a gondolatom. Én a liberalizmusról mint eszméről ugyanazt gondolom, de azokról, akik a zászlójukra tűzik, már egészen más a véleményem.”