Hogyan változtatta meg gyökeresen és vált az életük mindennapi részévé a medve? – alapvetően ezekre a kérdésekre adott választ Dezső László természetfotós, a Medve című könyv szerzője, valamint Bereczki Leonardo medveszakértő a hetedik Csíkszeredai Könyvvásáron szombaton. A szerző-természetfotóst és a medveszakértőt a Maszol munkatársa, Bereczki Szilvia faggatta.  

A beszélgetés kezdetén a hallgatóság megtudta, hogy Dezső László mindezidáig tíz évet áldozott az életéből a medvékre. Saját maga épített medvemegfigyelő pontot a Görgényi-havasokban. Elmondása szerint szerencsés embernek tartja magát, mert ott született, ahol „a természet bőkezűen szórta ajándékait”. Gyergyótölgyesen nőtt fel, tőszomszédai vadászok voltak, így már gyermekkora óta az állatok társaságát kereste.

„Olyan helyzetekbe kerültem, amikor megtapasztalhattam, hogy az ember mit sem ér a természet és annak értékei nélkül. Mindig is a medvék, a zergék és a siketfajdok fényképezésére összpontosítottam, de idővel a medvék kerültek előtérbe” – számolt be a kötetet életre hívó előzményekről a természetfotós-szerző. Azt is elmondta, hogy a koronavírus-járvány alatti korlátozások idején lehetősége volt arra, hogy sok időt töltsön az erdőben és minél több medvét figyeljen meg, illetve fotózzon le. Ma már az év 365 napjából legalább 100-at az erdőben, medvék megfigyelésével tölt.  

Tisztelnünk kell a természetet, hogy megértsük a medvét

A Medve című könyv megírásának folyamatáról Dezső László elmondta, ugyanúgy született, ahogy a kisbocsok fejlődnek az anyjuk méhében: tavasszal megfogannak, eltelik a nyár, amikor az anyamedve téli álmát alussza, akkor fejlődnek a legtöbbet, majd tavaszra megszületnek. Így szerkesztette meg könyvet is, amelyhez a képeket tíz, míg a feljegyzéseket öt éven át gyűjtötte. A munkafolyamat egyik velejárója volt az – ami a mai napig meghatározza az életét –, hogy a medvék jelenlétét tudatosan kereste. „Ha alázatosan megyünk az erdőbe és abból indulunk ki, hogy minden fa mögött ott rejtőzik egy medve, akkor biztos, hogy nem találkozunk vele. A konfliktusok legtöbbször akkor születnek, amikor provokáljuk a medvét” – mutatott rá a könyv szerzője.

Bereczki Leonardo kollégánk kérdésére válaszolva elmondta, a medvék iránti elhivatottságát azzal magyarázza, hogy szerinte a medve az túlélés és az erő karizmatikus szimbóluma, amely jelképezi a természet és az ember együttélését, azonosulását. Ez pedig nem magától értetődő valóság, hanem maga a lét.

Dezső László szerint az elmúlt években az ember „nemcsak belekönyökölt, hanem egyenesen belegázolt a természetbe”. Pedig sokkal alázatosabban kellene viszonyulnunk hozzá. Ennek ecsetelésére a saját könyvéből felolvasott néhány sort. Ezekben kifejti, hogy az ember tévútra jutott, ma már az élettelen dolgoknak – mint a műanyag, a kőolaj, a pénz – nagyobb a hatalmuk számunkra, mint a természetnek. Az idézet szerint új szövetséget kellene kötnünk a természettel, hogy ismét a teremtés koronái lehessünk.

Bereczki Leonardo személyes tapasztalataiból kiindulva ehhez azt fűzte hozzá, hogy minél többet figyeli a medvéket, annál inkább rájön, hogy milyen keveset tud róluk. A medveügy is olyan téma lett, mint a vallás: az ember mindent a saját érzelmei alapján ítél meg. Aki tart a medvétől, annak ez az állat kiszámíthatatlan, és az él benne róla, hogy félnie kell tőle. A medve-visszavadítással foglalkozó szakember szerint a nagyszámok törvénye alapján alakulhat ki a bizalom vagy éppen a bizalmatlanság a medvével szemben. Ehhez hasonlatként az autóvezetést, illetve a közúti baleseteket hozta fel: nem tudhatjuk, hogy milyen ember ül a másik autó volánja mögött, mégis kimerészkedünk az utakra, mert a nagyszámok törvénye alapján azt gondoljuk, nem érhet minket baleset.

A szakértő szerint Dezső László könyve éppen erről a bizalomról szól, ráadásul az is bebizonyosodik, hogy a medve egyre inkább bizalommal fordul az emberhez akkor, amikor a közelébe merészkedik. Hozzátette, az ember természetéből adódóan sokkal agresszívebben oldja meg a konfliktusait, mint a medve.

Elveszett a bizalom, de visszahozhatjuk

Munkatársunk kérdésére, hogy mi törte meg ezt a bizalmat, Dezső László azt a választ adta, hogy ha megismerjük az állatot, rájövünk, hogy a medve félénkebb állat a nyúlnál is. Itt elmesélte, hogyan ismerkedett meg híressé vált medvebarátjával, Lekvárral, és hogyan „keresztelte meg őt”. Majd a hallgatósághoz szólva kifejtette, mennyire disszonáns, hogy gyermekkorunk kedves plüssmackója, kedvenc mesehőse felnőtt korunkra vérengző fenevaddá vált. Majd emlékeztetett rá, hogy az ősember mennyivel harmonikusabb kapcsolatban élt a medvével. Igaz ugyan, hogy vadászta az állatot, de nem kedvtelésből tette, hanem a túlélésért: a bundájáért és a húsáért. Ezzel szemben ma bizonyos embereknek érdeke, hogy a medveproblémát nagyobbnak tüntessék fel, mint amekkora.

Bereczki Leonardo hozzáfűzte, az igazság ebben a témában is valahol középen van, de nyomatékosította, hogy a bizalmat mindenkinek saját magában kell megtalálnia. Rámutatott: a medve és az ember az egyetlen két emlősfaj, amely a Föld minden részén megjelent és meg tud élni, táplálékszerzési stratégiánk nagyon hasonló, útjaink akkor váltak el, amikor a medve számára az étel továbbra is a túlélést jelentette, az ember életében viszont ezt a szerepet a pénz vette át, a táplálékszerzés másodlagossá vált, hiszen pénzzel ez is megoldható.

Mint mondta, közel húsz évvel ezelőtt hozta létre a medve-visszavadító központot Balánbánya közelében. Az idők során őket figyelve rájött arra, hogy a medvék mind eltérő egyéniségek, és ez határozza meg például azt is, hogy az adott egyedből kizárólag vadon élő vagy éppen kukázó medve lesz.  

Bereczki Leonardo végezetül a túlszaporodásról szólt mondván, hogy a medvék nem 2016, a kilövési tilalom bevezetése óta szaporodtak túl. Azelőtt ugyanis a vadászat csupán az állomány 2-3 százalékát ejtette el, ez pedig nem befolyásolta jelentősen a számukat. A genetikai változásról, miszerint az utóbbi időben sokkal több bocsot szül egy anyamedve, kifejtette: egy nőstény kétévente bocsozik, és jellemzően két, de inkább három ivadékot hoz világra. Ahhoz, hogy a jelzett genetikai változás végbemenjen, ilyen rövid idő nem elég semmilyen faj esetében.

Emlékeztetett, hogy a nagy hímek jellemzője továbbá, hogy nagyon sok bocsot elpusztítanak, ez lenne az állomány önszabályozása. Ha kilövik a nagy hímeket, akkor viszont tényleg külsőleg hatunk a létszámukra. Bereczki Leonardo megjegyezte, hogy erre az elmúlt 25-30 évben azonban nem volt példa. Végső magyarázatként azt adta, hogy nem a populáció növekedése okozza a problémát, hanem az, hogy az ember olyan körülményeket teremtett, amelyek a medvék gyakoribb megjelenését idézik elő.