Elveszett a bizalom a nagyvad és az ember között: a Medvéről beszélgettünk a Csíkszeredai Könyvvásáron

Hogyan változtatta meg gyökeresen és vált az életük mindennapi részévé a medve? – alapvetően ezekre a kérdésekre adott választ Dezső László természetfotós, a Medve című könyv szerzője, valamint Bereczki Leonardo medveszakértő a hetedik Csíkszeredai Könyvvásáron szombaton. A szerző-természetfotóst és a medveszakértőt a Maszol munkatársa, Bereczki Szilvia faggatta.  

A beszélgetés kezdetén a hallgatóság megtudta, hogy Dezső László mindezidáig tíz évet áldozott az életéből a medvékre. Saját maga épített medvemegfigyelő pontot a Görgényi-havasokban. Elmondása szerint szerencsés embernek tartja magát, mert ott született, ahol „a természet bőkezűen szórta ajándékait”. Gyergyótölgyesen nőtt fel, tőszomszédai vadászok voltak, így már gyermekkora óta az állatok társaságát kereste.Fotó: Dezső László

„Olyan helyzetekbe kerültem, amikor megtapasztalhattam, hogy az ember mit sem ér a természet és annak értékei nélkül. Mindig is a medvék, a zergék és a siketfajdok fényképezésére összpontosítottam, de idővel a medvék kerültek előtérbe” – számolt be a kötetet életre hívó előzményekről a természetfotós-szerző. Azt is elmondta, hogy a koronavírus-járvány alatti korlátozások idején lehetősége volt arra, hogy sok időt töltsön az erdőben és minél több medvét figyeljen meg, illetve fotózzon le. Ma már az év 365 napjából legalább 100-at az erdőben, medvék megfigyelésével tölt.  

Tisztelnünk kell a természetet, hogy megértsük a medvét

A Medve című könyv megírásának folyamatáról Dezső László elmondta, ugyanúgy született, ahogy a kisbocsok fejlődnek az anyjuk méhében: tavasszal megfogannak, eltelik a nyár, amikor az anyamedve téli álmát alussza, akkor fejlődnek a legtöbbet, majd tavaszra megszületnek. Így szerkesztette meg könyvet is, amelyhez a képeket tíz, míg a feljegyzéseket öt éven át gyűjtötte. A munkafolyamat egyik velejárója volt az – ami a mai napig meghatározza az életét –, hogy a medvék jelenlétét tudatosan kereste. „Ha alázatosan megyünk az erdőbe és abból indulunk ki, hogy minden fa mögött ott rejtőzik egy medve, akkor biztos, hogy nem találkozunk vele. A konfliktusok legtöbbször akkor születnek, amikor provokáljuk a medvét” – mutatott rá a könyv szerzője.

Bereczki Leonardo kollégánk kérdésére válaszolva elmondta, a medvék iránti elhivatottságát azzal magyarázza, hogy szerinte a medve az túlélés és az erő karizmatikus szimbóluma, amely jelképezi a természet és az ember együttélését, azonosulását. Ez pedig nem magától értetődő valóság, hanem maga a lét.Bereczki Leonardo medveszakértő, Dezső László természetfotós-szerző és Bereczki Szilvia kollégánk | A szerző felvétele

Dezső László szerint az elmúlt években az ember „nemcsak belekönyökölt, hanem egyenesen belegázolt a természetbe”. Pedig sokkal alázatosabban kellene viszonyulnunk hozzá. Ennek ecsetelésére a saját könyvéből felolvasott néhány sort. Ezekben kifejti, hogy az ember tévútra jutott, ma már az élettelen dolgoknak – mint a műanyag, a kőolaj, a pénz – nagyobb a hatalmuk számunkra, mint a természetnek. Az idézet szerint új szövetséget kellene kötnünk a természettel, hogy ismét a teremtés koronái lehessünk.

Bereczki Leonardo személyes tapasztalataiból kiindulva ehhez azt fűzte hozzá, hogy minél többet figyeli a medvéket, annál inkább rájön, hogy milyen keveset tud róluk. A medveügy is olyan téma lett, mint a vallás: az ember mindent a saját érzelmei alapján ítél meg. Aki tart a medvétől, annak ez az állat kiszámíthatatlan, és az él benne róla, hogy félnie kell tőle. A medve-visszavadítással foglalkozó szakember szerint a nagyszámok törvénye alapján alakulhat ki a bizalom vagy éppen a bizalmatlanság a medvével szemben. Ehhez hasonlatként az autóvezetést, illetve a közúti baleseteket hozta fel: nem tudhatjuk, hogy milyen ember ül a másik autó volánja mögött, mégis kimerészkedünk az utakra, mert a nagyszámok törvénye alapján azt gondoljuk, nem érhet minket baleset.

Fotó: Dezső László

A szakértő szerint Dezső László könyve éppen erről a bizalomról szól, ráadásul az is bebizonyosodik, hogy a medve egyre inkább bizalommal fordul az emberhez akkor, amikor a közelébe merészkedik. Hozzátette, az ember természetéből adódóan sokkal agresszívebben oldja meg a konfliktusait, mint a medve.

Elveszett a bizalom, de visszahozhatjuk

Munkatársunk kérdésére, hogy mi törte meg ezt a bizalmat, Dezső László azt a választ adta, hogy ha megismerjük az állatot, rájövünk, hogy a medve félénkebb állat a nyúlnál is. Itt elmesélte, hogyan ismerkedett meg híressé vált medvebarátjával, Lekvárral, és hogyan „keresztelte meg őt”. Majd a hallgatósághoz szólva kifejtette, mennyire disszonáns, hogy gyermekkorunk kedves plüssmackója, kedvenc mesehőse felnőtt korunkra vérengző fenevaddá vált. Majd emlékeztetett rá, hogy az ősember mennyivel harmonikusabb kapcsolatban élt a medvével. Igaz ugyan, hogy vadászta az állatot, de nem kedvtelésből tette, hanem a túlélésért: a bundájáért és a húsáért. Ezzel szemben ma bizonyos embereknek érdeke, hogy a medveproblémát nagyobbnak tüntessék fel, mint amekkora.

Bereczki Leonardo hozzáfűzte, az igazság ebben a témában is valahol középen van, de nyomatékosította, hogy a bizalmat mindenkinek saját magában kell megtalálnia. Rámutatott: a medve és az ember az egyetlen két emlősfaj, amely a Föld minden részén megjelent és meg tud élni, táplálékszerzési stratégiánk nagyon hasonló, útjaink akkor váltak el, amikor a medve számára az étel továbbra is a túlélést jelentette, az ember életében viszont ezt a szerepet a pénz vette át, a táplálékszerzés másodlagossá vált, hiszen pénzzel ez is megoldható.

Mint mondta, közel húsz évvel ezelőtt hozta létre a medve-visszavadító központot Balánbánya közelében. Az idők során őket figyelve rájött arra, hogy a medvék mind eltérő egyéniségek, és ez határozza meg például azt is, hogy az adott egyedből kizárólag vadon élő vagy éppen kukázó medve lesz.  

A szerző felvétele

Bereczki Leonardo végezetül a túlszaporodásról szólt mondván, hogy a medvék nem 2016, a kilövési tilalom bevezetése óta szaporodtak túl. Azelőtt ugyanis a vadászat csupán az állomány 2-3 százalékát ejtette el, ez pedig nem befolyásolta jelentősen a számukat. A genetikai változásról, miszerint az utóbbi időben sokkal több bocsot szül egy anyamedve, kifejtette: egy nőstény kétévente bocsozik, és jellemzően két, de inkább három ivadékot hoz világra. Ahhoz, hogy a jelzett genetikai változás végbemenjen, ilyen rövid idő nem elég semmilyen faj esetében.

Emlékeztetett, hogy a nagy hímek jellemzője továbbá, hogy nagyon sok bocsot elpusztítanak, ez lenne az állomány önszabályozása. Ha kilövik a nagy hímeket, akkor viszont tényleg külsőleg hatunk a létszámukra. Bereczki Leonardo megjegyezte, hogy erre az elmúlt 25-30 évben azonban nem volt példa. Végső magyarázatként azt adta, hogy nem a populáció növekedése okozza a problémát, hanem az, hogy az ember olyan körülményeket teremtett, amelyek a medvék gyakoribb megjelenését idézik elő.

16/9 vagy 1920x1080
CSAK SAJÁT

Kapcsolódók

Kimaradt?