2025. február28-án, pénteken 17.30-tól kettős tárlatnyitóra várja közönségét az Erdélyi Művészeti Központ. Cseh Gusztáv (1934–1985) grafikusművész kiállításával az EMŰK az erdélyi magyar grafika nemzetközi hírű mesterének állít emléket, Juhos Sándor (sz. 1974) tárlatával pedig újra a középnemzedékhez tartozó kortárs alkotók felé nyit. Az Erdélyi Művészeti Központ földszinti kiállítóterében dr. Bordás Beáta művészettörténész, a kiállítás kurátora, valamint Lénárt Tamás művészettörténész nyitják meg Cseh Gusztáv retrospektív tárlatát, majd ezt követően, 18 órai kezdettel, a Juhos Sándor kortárs csendéleteiről rántják le a leplet Bába István képzőművész és társkurátor, valamint dr. Bordás Beáta.

Cseh Gusztáv 1934-ben született Kolozsváron. 1954-től a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola tanítványa volt, 1960-ban szerzett diplomát. 1962-től a kolozsvári Művészeti Líceum rajztanára lett. Páratlan rajztehetsége már karikatúráiban, könyvgrafikusi működésében megmutatkozott. Nevét azonban első, 1965-ös kolozsvári kiállítása tette ismertté, ettől kezdve a kolozsvári grafikai iskola meghatározó alakjaként tartották számon. Egy vonallal húzott tollrajzaival elegáns, drámai, mégis kalandosan játékos, nagyvilági univerzumot teremtett, amivel gyökeresen újat hozott az erdélyi művészetbe. Műveit számos hazai és nemzetközi kiállításon, grafikai biennálén állították ki. Több mint 300 könyvet illusztrált. Grafikáit, karikatúráit és illusztrációit évtizedeken át szinte valamennyi magyar napilap és folyóirat közölte. Hatvan főember című rézkarc-sorozatában (1977–1980) Erdély legjelentősebb személyiségeit, Jeles házak című, szintén hatvan darabból álló rézkarc-sorozatában (1982–1984) Erdély legfontosabb műemlékeit örökítette meg.

Jelen tárlaton Cseh Gusztáv több mint 40 egyedi grafikai alkotását mutatjuk be, amelyek a fiatalon, ereje teljében elhunyt grafikusművész pályájának fontosabb állomásait szemléltetik. A korai linómetszetek és a szocreál szellemiségében fogant munkás-ábrázolások mellett a hetvenes évek végén készített fontosabb rézkarcai (pl. Hétköznapi csoda, Vándor, Mecénás, Torzó, Gravitáció) is megszemlélhetőek. A változatos technikával készült egyedi grafikai lapok mellett a kiállítás a grafikus életművének egyik jellegzetes „mellékszálát”, az ex libris készítést is gazdagon szemlélteti. Továbbá bemutatjuk mindkét teljes rézkarc- sorozatot, amelyek az erdélyi magyar művelődéstörténet szempontjából is kiemelkedő értékűek.

Juhos Sándor pályáját és művészi döntéseit gyakran a rendíthetetlen elszántság jellemzi. Juhos Sándor 1999-ben lett a kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezői Egyetem festészet szakos diákja. 2003-ban végezte el az alapképzést, 2005-ben magiszteri fokozatot szerzett, majd 2010-ben védte meg a doktori disszertációját. Másodéves egyetemi hallgatóként alapítótagja, és nyolc évig társkurátora volt (Kudor Duka Istvánnal közösen) a kolozsvári Bulgakov Galériának, ahol ez idő alatt átlag évi tíz kiállítást gondozott. 2008-ban kezdte a csendéletfestés “mesterségét”, majd 2014-től jelentkezett kiforrott, saját stílusú csendéletfestészettel, amelyet azóta is következetesen művel a rá jellemző módon. Azóta csoportos és egyéni kiállításokon vesz részt munkáival. 2023-ban elnyerte a Magyar Művészeti Akadémia három évre szóló Művészeti Ösztöndíját, mely kitüntetés elismeri eddigi munkásságát és új lehetőségeket támogat számára. Jelenleg is szülővárosában, Kolozsváron él és alkot.

A kolozsvári festő – saját bevallása szerint – tudatosan választotta a nehezebb utat, amikor a csendélet festészetébe mélyedt. Miközben a kortárs művészeti szcéna jelentős részét ma már digitális kísérletek, multimédiás installációk és a konceptuális művészet formálják, ő ragaszkodott a klasszikus festészeti technikához, hiszen a csendélet a maga időigényes munkamódszerével olyan fokú koncentrációt igényel, amely kevés más műfajra jellemző. Ez a körültekintő, aprólékos munkamódszer tette számára lehetővé, hogy a flamand hagyományokból kiindulva a végsőkig tökéletesítse a festés technikáját, és közben egyéni szimbólumrendszert is kialakítson. Számára a csendélet nem egyszerű műfaji vagy technikai kérdés: sokkal inkább egy önálló művészi állásfoglalás, amely a klasszikus kézműves alapokat is képes a kortárs valóságra reflektáló módon újragondolni.

Mindkét tárlat 2025. április 30.-ig látogatható az Erdélyi Művészeti Központ nyitvatartási rendje szerint, keddtől péntekig 9 és 17 óra, szombaton pedig 10 és 14 óra között. Mindkét tárlatra, illetve összes programra ingyenes a belépés.