Január 30-án, csütörtökön nyílt meg a Barabás Miklós Céh Hargita megyei alkotóinak kiállítása a Csíki Székely Múzeumban. A 30 alkotó több mint 100 munkáját felsorakoztató tárlat „monumentális hatású”, sokszínű, egyes alkotókon túlmutató, nagyívű történet.

A Magyar Kultúra Napjának vonzásában, a Barabás Miklós Céh centenáriumának célegyenesében, a 2021-ben Csíkszeredában megrendezett országos kiállítás tapasztalatával, a Céh Hargita megyei alkotói elérkezettnek látták az időt egy megyei szintű tárlat megrendezésére.

Január 30-án, a Csíki Székely Múzeum időszakos kiállításoknak fenntartott termeiben ünnepélyesen megnyitották a 30 művész több mint 100 alkotásából álló tárlatot. Elsőként dr. Karda-Markaly Aranka történész, a múzeum igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket: a város elöljáróit, művészeket, diákokat, múzeumbarátokat. Mint mondta, egy igencsak sokszínű kiállítás szemtanúi lehetünk, hiszen mind a témák, mind az alkalmazott technikák igencsak változatosak. Kós Károlyt idézve úgy fogalmazott, mindez hűen tükrözi a Barabás Miklós Céh kezdeti éveinek szellemiségét: „ezek a művészek jelképezik az erdélyi magyar képzőművészet fiatalságát, ők jelentik az iskolák béklyóiból való kiszabadulást, ők jelentik a mát.” A gondolatok kétségkívül igazak: a céh egyik alapítójának, Nagy Imrének a képei mellett napjaink kiváló művészeinek alkotásai sorakoznak a falakon, ők pedig – változatosságuk ellenére (vagy épp annak köszönhetően) – ugyanazt képviselik: az erdélyi magyar kultúrát.

Sógor Enikő, Csíkszereda alpolgármestere is köszöntötte az érdeklődőket. Kiemelete: ez a tárlat különleges jelentőséggel bír. A 30 művész több mint 100 alkotása által szemlélhetjük meg az erdélyi, pontosabban a Hargita megyei, Csíkszereda környéki magyar képzőművészet folytonosságát. Mint fogalmazott, ez a kiállítás egyedülálló módon teljesíti be a Barabás Miklós Céh több alapvető célkitűzését, hiszen egyszerre ápolja a művészeti hagyatékot, támogatja a kortárs alkotókat és átfogó képet ad régiónk művészetéről. Az alkotók munkáikon keresztül nem csupán megszólítják a nézőket, hanem gazdagítják magyar identitásunkat, és erősítik kulturális kötődéseinket is.

Márton Árpád képzőművész a Barabás Miklós Céh megalakulását, kezdeti éveit idézte fel. A Kós Károly szellemiségét idéző társulás az évtizedek során számtalanszor kellett újragondolja önmagát. Háborúk, Trianon, szétszakadás, majd újbóli találkozás, az erdélyi magyar kultúra hanyatlásának, majd újjászületésének évei: a Barabás Miklós Céh neve egyszer mindent jelentett, másszor már azt is meg kellett gondolni, hogy ki merhetik-e még mondani. De most ismét fénykorát éli. Képzőművészek több generációja színesíti a palettát, s mint Márton Árpád fogalmazott: büszkének kell lennünk rá. Büszkének kell lennünk arra, hogy a 30 kiállítóból 23 művész csíki, illetve csíkkörnyéki, mert mindez azt bizonyítja, hogy az erdélyi magyar kultúra nem hanyatlik. Sőt: évről-évre erősebb.

Túros Eszter művészettörténész, muzeológus köszöntőbeszédével hivatalosan is megnyíltak a kiállítás kapui. Mint fogalmazott, a tárlat megrendezése és megszervezése nem kis kihívást jelentett, hiszen ezek a seregszemle-szerű kiállítások számos nehézséget hordoznak. Az anyagmennyiség hatalmas, a munkák pedig ugyan sokféleképpen rendezhetők egymás mellé, a közös kapocs mégis valahol a helyi vonatkozásban keresendő. „Mind tartalmaiban, mind a kifejezésmódokat illetően egy sokrétű, változatos anyagot láthatnak az érdeklődők, amely reprezentatív képet nyújtva biztosít rálátást a térség képzőművészetére. Ahogy a közel százéves, tagjait tekintve egyre fiatalodó Barabás Miklós Céh úgy fogja össze az erdélyi magyar képzőművészeket, hogy legfőbb mércéjét a színvonal jelenti, természetesen adódik, hogy egy helyi válogatás is ezt a minőséget képviseli. Ilyen volumenű kiállítás nyilvánvalóan monumentális hatású. A sokféle kifejezésmód egymás mellé helyezése viszont értelmezési nehézségeket eredményezhet. Ugyanakkor számos lehetőséget is kínálhat. Egyfajta látleletet nyújt, sajátos perspektívából tesz megközelíthetővé az egyes alkotókon túlmutató, nagyívű történetet” – fogalmazott. A kurátor végül a kronológia mellett döntött, így egyfajta folytonosságba rendeződnek az idő múlásával egyre változó beszédmódok, alkotó technikák, árnyalva ezzel a képzőművészet fogalmát.

„Kivételes alkalom a mai, mely lehetőséget kínál egyfajta számvetésre is, hogy elgondolkodjunk, mit jelent ma a Barabás Miklós Céhez tartozni, hogy közel száz év távlatában ma mit jelent Barabás Miklós szellemisége. És hogy ez a megyei szintű tárlat megvalósult, éppen arról árulkodik, hogy a közösségvállalás ma is fontos hajtóerő. Barabás Miklóssal vagy Nagy Imrével egy társaságba keveredni pedig nyilvánvalóan jelentőséggel bír” – zárta gondolatait Túros Eszter.

A tárlat március 2-ig látogatható.