Irodalom és mecenatúra címmel szervezte meg az Erdélyi Magyar Írók Ligája írótáborát Sztánán, a Kék Iringó Kúriában. A 21. alkalom augusztus 31. és szeptember 3. között zajlott, kiemelt témája az irodalom és a mecenatúra kapcsolata volt, amelyet történeti és jelenlegi szempontok is árnyaltak.

Augusztus utolsó napján, csütörtökön vették kezdetüket az események, amely Szántai János E-MIL-elnök megnyitóját követően felolvasással és beszélgetéssel indult – Botházi Mária, Dimény-Haszmann Árpád, valamint e sorok írója beszélgettek írói kihívásokról, visszatérő irodalmi témákról, mint például a természethez, hagyományhoz, közélethez való viszony. Szántai János moderátorként kiemelte, hogy a szerzők közti eltérő írói-költői habitus adta a beszélgetés apropóját, hiszen sosem lehet tudni, mi kerekedik ki belőle – még az is lehet, hogy több közös van bennünk, mint gondolnánk.

A naptári ősz kezdete főként a vénasszonyok nyarát hozta el a táborozóknak a sztánai panzióban, így a hideg esték ellenére a közgyűlésen és az étkezéseken kívül szinte minden szabadtéren zajlott. Az irodalom és mecenatúra kérdése nem csupán a jelenlegi irodalmi események, törekvések és a könyvkiadás kihívása a gazdasági helyzet bizonytalanságában, hanem történelmi távlatokat is megnyitott, erről szólt Egyed Emese irodalomtörténész, költő előadása is, amely a jeles mecénások és támogatottjaik, pártfogoltjaik életútjának egy-egy szeletét mutatta be gazdag szöveganyagon keresztül, magyar és francia példákkal. A gyakorlatiasabb, jelenlegi szempontokra összpontosító kerekasztal-beszélgetés, amely Egyed előadását követte Mátis Jenő közgazdász moderálásával zajlott és meghívottjai Koós Ferenc valamint Nagy Péter vállalkozók voltak, akik mindketten a kultúratámogatás különböző formáiról, a mecenatúra és barátság kényesebb témáiról is szót ejtettek.

Szentmártoni János délutáni előadásának címe Önmecenatúra volt, viszont irodalomszervezői és vezetői tapasztalatait osztotta meg a hallgatókkal, illetve elmagyarázta a jelenlegi magyarországi pályázati lehetőségeket, valamint az intézményi átalakulásokat és a kultúrpolitikai stratégiák egy részét vázolta. Az esti felolvasókörön viszont olyan költők szerepeltek, akik aktívan prózaírással is elkezdtek foglalkozni a közelmúltban, így Karácsonyi Zsolt Belső tízezer című friss regényéről, Varga László Edgár novelláiról és Hováth Benji regényrészletéről, valamint a műfajokhoz való viszonyukról is szó esett.

A szombati közgyűlést követően a fiatal pályakezdők felolvasására is sor került, idei résztvevői Andó Réka, Ferencz-Nagy Zoltán és Lázár Kinga költők voltak. Benkő Levente történész előadása követte ezt a felolvasást – átfogó képet nyújtott a romániai magyar mecenatúráról és annak hiányáról az államszocializmus időszakából.

A közösségi élményt erősítő programokból sem volt hiány, mivel pingpong-bajnokságra is sor került, este pedig a pingpongasztalos pincehelyiség átalakult mozivá, ugyanis itt vetítették le Maksay Ágnes és T. Szabó Levente „Hallgass zúgó szél, hadd beszéljek én…” – Petőfi Erdélyben című dokumentumfilmjét is, amelyet beszélgetés is követett az alkotókkal, Boros Lóránd moderálásával. (A filmről korábban itt és itt írtunk.)