A kolozsvári Video Pontes Stúdió által elkészített, a költő erdélyi útjairól és irodalmi munkásságáról szóló dokumentumfilm ősbemutatóját kedden este tartották meg Kolozsváron az alkotók jelenlétében. A film tökéletesen végigköveti Petőfi erdélyi útjait, annak állomásait, kitérve a különböző helyszíneken született költeményekre, illetve irodalmi munkásságára és magánéletére gyakorolt hatására is. A Halgass zúgó szél, hadd beszéljek én! című mintegy egyórás dokumentumfilm televíziós bemutatójára várhatóan októberben kerül sor.

A Kolozsvári Magyar Napok keretében megtartott premier előtti vetítést a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Kolozsvári Karának Tordai úti főépületében tartották meg kedden este. Az amfiteátrumot zsúfolásig megtöltő közönséget házigazdaként Szenkovics Dezső dékán köszöntötte, majd Mile Balázs, Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának vezető konzulja emelte ki a lánglelkű költőnek az egyetemes magyar irodalomra gyakorolt hatását, ezzel is hangsúlyozva a hiánypótló ismeretterjesztő film megszületésének fontosságát.

Maksay Ágnes forgatókönyvíró és rendező, illetve T. Szabó Levente szakmai konzulens és forgatókönyvíró filmje időrendi sorrendben követi végig Petőfi Sándor tágabb értelemben vett erdélyi útjait és annak állomásait. Erdélyországba érkezését, illetve a csatatéren való eltűnését, a közbeeső időszakban pedig  megismerkedését szerelmével, házasságkötését, a mézesheteket, valamint a szabadságharcban való szerepvállalását többek között Bihardiószegtől Nagyszalontán, Koltón, Erdődön, Kolozsváron át Nagyszebenen vagy Székelykeresztúron keresztül egészen Fehéregyházáig megismerhetjük T. Szabó Levente elbeszéléseiből, Kautzky Armand narrációjával, illetve helyi kutatók, helytörténészek ismertetőiből.

Az alkotók 19 erdélyi helyszínen forgattak, aminek meg is lett az eredménye: a film rendkívül látványos felvételekkel illusztrálja, illetve mutatja be azokat a megállóhelyeket, amelyeken Petőfi Sándor megfordult és ennek nyoma is maradt mind az irodalmi munkásságában, mind pedig a helyiek emlékezetében. Érdekességként anekdoták is helyet kaptak a dokumentumfilmben, és kiderült, a települések közössége mindmáig őrzi Petőfi emlékét és sok helyen a hozzá köthető történeteket, igaz, ezeknek valóságalapja itt-ott megkérdőjelezhető, ám az alkotók nem kommentálják vagy cáfolják az elhangzottakat, hagyják érvényesülni a közösségi emlékezetben megmaradt elbeszéléseket.

A dokumentumfilmben újszerű módon közelítik meg Petőfi Sándor életét és munkásságát, az események három szálon futnak: egy erőteljes történelmi, illetve irodalomtörténeti és turisztikai vonatkozásban. A filmben sok, az 1848-as szabadságharccal kapcsolatos érdekes történelmi adat szerepel, de Petőfi erdélyi irodalomtörténeti kalandozásainak, valamint a korabeli modern turisztikai vonalnak is arányos, ugyanakkor hangsúlyos szerep jutott.

Maksay Ágnes a Maszolnak adott interjújában kifejtette: „A filmben foglalkozunk Petőfivel, a színésszel mint közéleti márkával, a politikai újságíróval, azzal a személlyel, aki a közvéleményt, a politikát próbálja befolyásolni igencsak intenzíven. De nem hanyagoljuk azt a Petőfit sem, aki a populáris románc médiasztárja, aki az első olyan magyar ember, aki az érzelmeit, a szerelmét a médiában közzéteszi, mai szóval élve mondhatjuk nyugodtan, hogy ő az első, aki bulvárosítja a szerelmét, a kapcsolatát. Foglalkozunk vele mint turistával, hiszen ez az a periódus, amikor még Magyarországon a kirándulás, a turizmus nem annyira ismert.” Petőfi Sándor 1846-os erdélyi tartózkodásából kiindulva már kiránduló emberként közelíthető meg a költő, aki egy rendkívül új, romantikus polgári szereplehetőségként állítja be a turistáskodást. „Ezeket úti levelek formájában közzéteszi, és a nagyközönség érdeklődését a tömegsajtó révén próbálja rávezetni a kirándulás lényegére, mondhatjuk azt, hogy magyarítja a romantikus útleírásnak azt az európai válfaját, amelyet nyugatabbra a korban nagyon divatos grand tour-nak, azaz nagy utazásnak neveznek” – mutatott rá Maksay Ágnes.

A filmből kiderül az is, milyen volt Petőfi Sándor és Arany János barátsága, amit párhuzamba állítottak a Goethe–Schiller páros kapcsolatával. Ugyanakkor Petőfit forradalmárként is bemutatják, láthatjuk a csatatéri harcost, az önfejű katonát és a haditudósítót. „Azt hiszem ez egy új megközelítési lehetősége Petőfinek és a költő Erdélyben eltöltött napjainak. Ahhoz képest, hogy csak 26 évet élt, az irodalomtörténészek szerint összesen közel egy esztendőt töltött Erdélyben. Ezek mind az életének nagyon fontos eseményei, amelyek ehhez az időszakhoz kötődnek, mert ide köti a szerelem, ide köti a házasság, a politikai, újságírói karrierépítés és végül a halála is” – tette hozzá a rendező.

A vetítést követő beszélgetésen az alkotók, Maksay Ágnes és T. Szabó Levente betekintést engedtek a film elkészültének kulisszatitkaiba is. Elhangzott, a televíziós bemutatóra várhatóan októberben kerül sor, majd „fesztiváloztatják” a dokumentumfilmet, és reményeik szerint jövő tavasztól kezdődhet a terjesztése a nagyközönség körében, különös figyelmet fordítva az iskolásokra, akik akár egy irodalomórán is megtekinthetik, sőt ajánlott tananyagként foglalkozhatnának a filmmel. Egyébként ez az első olyan dokumentumfilm, amely irodalomtörténeti igényességgel összesíti Petőfi erdélyi útjait.

Elhangzott továbbá, a film elkészítését az MTVA rendelte meg és a Maksay Ágnes által vezetett kolozsvári Video Pontes Stúdió készítette el alapos felkészülést és aprólékos szervezési munkát követően. Az alkotócsapatnak az ősbemutatón részvevői tagjait is felszólították a színpadra, a népes közönség pedig vastapssal honorálta munkájukat.