A skandináv krimi találkozása Harry Potterrel
Bár első látásra furcsa asszociáció, mégis van egy hely, ahol a címben szereplő két univerzum ugyanarra a platformra kerül, mi több, más irodalmi műfajok is helyet találnak, legyen szó szépirodalomról, önismereti könyvekről, vagy gyerek- és ifjúsági irodalomról. Ez a hely pedig nem más, mint a Centrál Kiadói Csoport, amelyhez számos, világszinten sikeres idegennyelvű könyv magyar nyelvű kiadása fűződik, ugyanakkor sok népszerű magyar szerző is a kiadói csoport portfóliójához tartozik. A nemzetközi olvasási trendekről, a magyar könyvpiac sajátosságairól, a fordítási jogok megszerzéseinek kulisszatitkairól Marosi Lászlóval, a Centrál Kiadói Csoport kötelékében működő Animus, Centrál és Lampion Könyvek kiadóvezetőjével beszélgettünk.
– Első körben megkérdezném, hogy mikor kerültél kapcsolatba a könyvszakmával?
– Egészen pontosan 2008-ban, amikor a Póker Könyvkiadónál kezdtem el dolgozni. 2008-ban iszonyú népszerűsége volt a Póker-könyveknek Magyarországon. Én egy fejvadász cégnél dolgoztam, amit nagyon utáltam, és jelentkeztem egy álláshirdetésre. Ennek a kiadónak a két tulajdonosa közül az egyik Kolozsi Tamásnak a teniszpartnere volt, akik akkor elhatározták, hogy informatikából megszerzett kis vagyonukat kockára téve, Póker-könyvek kiadásával fognak foglalkozni, amihez kellett nekik egy szerkesztő.
Én jelentkeztem erre az állásra, és ott dolgoztam két és fél évig, aztán 2010-ben kerültem ide, az akkori Sanoma Média Budapest Zrt.-hez, ami 2014-ben lett Centrál Csoport, 2018-ban pedig Centrál Kiadói Csoportként mi kiváltunk könyvkiadási üzletekként, de ugyanúgy a család része vagyunk azóta is, csak nem a lapcsoporthoz, meg a sales-csoporthoz tartozunk, hanem mi külön könyvkiadási szerkesztőségként működünk.
– A történethez hozzátartozik, hogy mint kiadói csoport is bővítettetek, hisz közben csatlakozott hozzátok egy nagy múltra visszatekintő kiadó, az Animus. Mikor történt ez pontosan?
– A megállapodás 2016-ban jött létre, az Animust, ha jól emlékszem, 1991-ben alapította Balázs István és Gábor Anikó, családi vállalkozásként. Nagyon jól működő, szuper kis könyvkiadó volt egyébként, meg is maradva ezzel a családias hangulatban, de Anikó és István úgy döntött 2015 környékén, hogy szeretnének nyugdíjba vonulni és szeretnék eladni a céget. Így jött a képbe egy akkor friss médiacsoport tulajdonosi szemlélet, annál is inkább, mivel Varga Zoltán tulajdonos mindig is érdeklődött a könyvkiadás iránt. Már eleve, amikor 2014-ben átvették a Sanomát, mint Centrál Csoport, akkor is jelezte, hogy szívesen vásárolnának egy könyvkiadót is.
Erre a kiadó akkori vezetője, Szemere Gabriella segített összehozni ezt a megállapodást és 2016-ban írták alá a szerződést. Istvánék akkor egyébként még egy ideig részt vettek az átadás-átvételben, tehát a teljes, százszázalékos átmenet 2017-ben történt. Én, akkor már hét éve dolgoztam itt, és addig ismeretterjesztő könyvekkel foglalkoztam. Végül én vettem át István és Anikó munkáját, és akkor kerültem közel részben a skandináv krimikhez, eleve a fikciós irodalomhoz, ami egyébként az Animusnak a főprofilja volt, és úgy, ahogy van a Harry Potter-világhoz is, ami egy külön galaxis ebben az egészben.
– Maradjunk egy picit a skandináv krimiknél. Hogy jött be ez a vonal egyáltalán? Hogyan lehet megszerezni egy magyar könyvkiadónak ezeket a licenceket? Mi a mechanizmusa ennek?
– Másképp működik, mintha egy magyar szerzőtől vennénk jogokat. Első kérdésedre válaszolva, hogy hogyan jött a magyar piacra a skandináv krimi: ez abszolút Anikó és István érdeme, maga az Animus volt az első kiadó Magyarországon, amely ezt a műfajt elkezdte megjelentetni és kiépíteni. Ez egyébként ott tart, hogy továbbra is mi vagyunk a legnagyobbak, évente körülbelül tizenkét új skandináv krimit adunk ki a mai napig, és egyre bővülő tábora is van, amit örömmel látunk. Ezt egyébként sokat firtatták már, hogy vajon miért pont a skandináv krimi az, ami ilyen népszerű lett, mert alapvetően Svédországban meg a skandináv területeken nagyon népszerű, de Magyarországon is azzá vált az évek során.
Az Animusban Balázs István kiváló érzékkel ismert fel rengeteg dolgot, ami szinte azonnal bombasikernek bizonyult. Egyik ilyen a Harry Potter-könyvek, de ez önmagában egy külön történet, viszont a skandináv krimi műfajában is úttörőnek bizonyult, az azóta eltelt idő és a számok pedig őt igazolják. Egyébként amennyire én tudom, úgy kezdték el ezt az egészet, hogy kezdték figyelni, hogy milyen könyvtárosok által díjazott és népszerű könyvek vannak szerte Európában. Az izlandi Arnaldur Indriðason volt az első skandináv szerzője az Animusnak, és ez azért lett így, mert épp egy könyvtárosok által jegyzett lista élén végzett, és emiatt figyeltek fel rá. Az alapelv az volt, hogyha ezt ilyen sokan kölcsönzik és nézik, akkor erre valószínűleg van érdeklődés. Bekérték az ügynökségtől – levélben, ha jól tudom –, Izlandról, Reykjavíkból elküldték a kéziratot, megállapodtak egy jogdíjban, megjelentették ezt a könyvet.
Az igazi átütő sikert egyébként, ha jól tudom, egy Stockholmban élő unokatestvérnek is lehet köszönni, aki mesélte Anikónak és Istvánnak, hogy egy bizonyos Stieg Larssonnak a könyvei mostanában nagyon népszerűek Svédországban. Ők ekkor, mint könyvkiadó, ugyancsak írtak egy levelet, szintén bekérték a kéziratot, megjelentették, és hát ugye a Millennium-trilógia az ma már történelem. Részben a szerző megjelenés előtti halála miatt, másrészt a könyv fordításai miatt, ezt tekintik valahol a skandináv krimiirodalom egyik alapművének. Ők ezt folytatták, válogattak több könyvet is. Hozzátartozik ehhez a műfajhoz, hogy azért az ilyen jellegű krimiirodalom 80 százaléka Svédországból származik, és ott is olvassák a legtöbbet, az összes többi négy ország, Izland, Norvégia, Dánia, Finnország, mind a maradék húsz százalékba tartozik ebben a kategóriában, még úgy is, hogy a jelenleg legnépszerűbb skandináv krimiíró, Jo Nesbø, történetesen norvég.
Még az is hozzá tartozik, hogy ezekben az északi országokban elképesztően nagy kultusza van a könyvolvasásnak és a könyv kulturális fogyasztásának, ami szintén változik, és nem negatív irányban, hanem csak a fogyasztási szokásokat tekintve, ugyanis az utóbbi időben a hangoskönyv-hallgatás tört az élre, gyakorlatilag megelőzte a nyomtatottkönyv-fogyasztást százalékban. Ezeket az adatokat összesítve, borzasztóan magas számokról számolnak be, valószínűleg ennek oka az is, hogy hosszú ideig van sötétség télen, hogy eleve introvertált személyiségek az ottani emberek, de én magam is tapasztaltam 2019-ben Göteborgi Könyvvásáron, ami egy ilyen hemzsegő, zajos, őrült könyvünnep volt, hogy kérdés nélkül vásárolt Göteborg lakossága, és az odasereglő svéd könyvrajongók. Irdatlan mennyiségű könyv elkelt.
Ez igaz egyébként Izlandra is, ahol kiemelten a karácsony előtti könyvfesztivál produkál hatalmas számokat, de igaz a finnekre, a norvégokra, tehát egész Skandináviában rettenetesen nagy kultusza van a könyvfogyasztásnak, legyen szó hangos vagy hagyományos, nyomtatott könyvekről. Erre az egészre kiépült egy elég professzionális ügynökségi hálózat, ami azt jelenti, hogy ezek a szerzők általában nem maguk képviselik a jogokat, hanem ügynökségeken keresztül lehet hozzájutni. Ezek közül a legnagyobb a stockholmi székhelyű Salomonsson. Nekünk is ők a legnagyobb partnerünk, több mint 60 könyvet forgalmazunk közösen, mondhatom, hogy a topszerzőket egytől egyig. Ők ügyes üzletfejlesztési technikákkal beszélnek is rá minket arra, hogy vegyünk könyveket, de a hosszú évek partneri viszonyának köszönhetően mi is adunk a véleményükre, olyan szempontból, hogy közös érdekünk, hogy sikeres könyveket adjunk ki. Ezért, ha ők azt mondják egy szerzőre, akit kinéznek például, hogy az Animus portfóliójába jól megy, akkor azt, ha felajánlják, némi tárgyalás után, mi általában rá is bólintunk. Ami természetesen alku kérdése is, tehát mindannyian üzleti érdekeket is tartunk szem előtt, de az a professzionalizmus, ahogyan ők értékesítik ezeket a jogokat, mindenképp figyelemreméltó.
Ezt amúgy más országokban is lehet tapasztalni, például a tengerentúl, és még néhány helyen, de a svédeknél további pluszt jelent, hogy a svéd irodalom népszerűsítésére nagyon komoly hangsúlyt fektetnek. Ami további fontos szempont, és ez az összes skandináv országra igaz, hogy állami szinten rendszeresen támogatják a fordítást, és a szerző utaztatását Izlandról, Norvégiából, Dániából, Svédországból és Finnországból is, ami iszonyú nagy segítséget tud jelenteni egy szerző bevezetésénél, hiszen gyakorlatilag kifizetik a teljes fordítási költséget, ugyanakkor a személyes jelenlét, a könyves rendezvényeken való fellépések is rendkívül nagyot lendítenek az eladásokon.
– Mi a helyzet Magyarországon könyvfogyasztás terén? Úgy tűnt, hogy a tavalyi nagy könyves rendezvényeken Budapesten szintén nagy volt a pörgés, vásároltak az emberek, de nyilván, neked nagyobb erre a rálátásod…
– A júniusi Ünnepi Könyvhét és a szeptemberi Nemzetközi Könyvfesztivál is valóban nagyon jól sikerült a mi kiadónk szempontjából is. Amennyire tudom, és ez nem megerősített százalékos eredmény, de úgy néz ki a dolog, hogy Magyarországon jelenleg körülbelül a lakosság tíz százaléka az, aki rendszeresen vásárol és fogyaszt könyveket. A rendszeresen alatt azt értjük, hogy évente több könyvet. Ezt a közönséget nyilván sok kiadó, sok könyvvel, tehát évi több, mint tízezer új könyvvel próbálja megcélozni. Csak a mi kiadónk 2024-ben száz új könyvet jelentetett meg, és ebben az évben már 130 van betervezve, több műfajban, több csatornán, gyerek- és felnőttkönyvek egyaránt. Azt is látjuk, hogy a könyvek fogyasztói ára nő, amire érzékenyen reagálnak a vásárlók, ennek meg az a következménye, hogy az eladott példányszám valamilyen szinten csökken.
Ez amúgy valahol abból is következik, hogy sok kulturális hatás éri az embereket. Gondoljunk csak arra, hogy egy időben kell Netflixet nézni, internetezni, színházba járni, moziba menni, és akkor még könyvet olvasni is kellene, vagy bármi egyebet, tehát rengeteg sok kulturális input éri az embereket, és ebből az egyik az csak, ami a könyvet érinti.
Azt látjuk, hogy sokszor olyan helyzetben, amikor mondjuk a gazdasági helyzet kihívások elé állít egy társadalmat, és mondjuk úgy, hogy emelkedett az ára valaminek, és mégis ajándékot kell venni, akkor a könyv, az sok tekintetben még mindig a legjobb megoldás, mert egyelőre még sokkal olcsóbb, mint mondjuk a plazmatévé. És azt látjuk – és ezt nagyon intenzíven tapasztaltuk a könyvfesztiválon –, hogy van egy új olvasóréteg, a 16 és 24 év közötti tinédzserek és fiatalok, akik viszont zabálják a könyveket.
– Mit olvas ez a fiatal korosztály?
Hivatalosan young adult, vagyis ifjúsági fantasy-irodalmat, nem hivatalosan a nem young adult-ot is szívesen fogyasztják és örömmel nézik. Valamilyen szinten ide tartozik, bár még Magyarországon annyira nem lehet különválasztani, de létezik az ún. new adult műfaj is, ami kifejezetten a 18 év fölötti korosztálynak szól, elsősorban azért, mert ezek nem erotikus könyvek ugyan, de van bennük szexuális tartalom. Azért nem különül el egyértelműen, mert ezeket nyilvánvalóan a tinédzserkorosztály is ugyanúgy elolvassa. Mi azt látjuk, hogy a young adult fantasy több magyarországi kiadó esetében is óriási sikerrel működik már régóta. Mi hosszú ideig hezitáltunk, hogy belevágjunk-e ebbe a műfajba. Végül a Powerless című könyvünk lett az, ami egy addig soha nem tapasztalt mértékű sikert hozott nekünk a könyvfesztiválra.
Még soha nem volt olyan a kiadó történetében, egyetlen könyv esetében sem, hogy legelső nap elfogyjon a könyvfesztivál teljes időtartamára szánt teljes készlet, de nem csak a standnál, hanem a környékbeli összes könyvesboltban. Ez egy abszolút új felismerés volt, és azt láttuk, hogy a könyvfesztivál után két héttel zajló Frankfurti Könyvvásáron, hogy az akkor ott már régóta dübörgő new adult műfaj eddig soha nem látott közönséget vonz be, ráadásul egy idősebb korosztályt, ezért azt mondhatom, hogy ez az olló kinyílik közel 30-35 éves korig is.
Kapcsolódó
Azt láttuk, hogy olyan nagy kiadók, mint amilyen a Penguin Random House Németországban és más, hatalmas könyvkiadók, külön imprinteket építenek ki csak a new adult műfajra, és az is kiderült, hogy amit négy évvel ezelőtt mi is előszeretettel adtunk ki, például női történelmi regényeket, azokat eliminálta ez az új műfaj, és most gyakorlatilag csak a new adult könyveket vásárolják Németországban. Ez nekünk azért fontos, és nem is rejtjük véka alá, mert az én nézőpontom szerint a magyar olvasói ízlés nagyon sok mindenben hasonlít a német olvasói ízlésre. Nyilván vannak ennek kulturális gyökerei, és nyilván nem lehet mindent megfeleltetni egy az egyben, de azért mi már többször tapasztaltuk, hogy ha valami Németországban népszerű, akkor abból azért Magyarországon is lehet sikert kovácsolni.
Úgyhogy én azt gondolom, hogy változik a könyvkiadás. A korábban említett svéd hangoskönyv, ha nem is akkora léptékben, de itthon is megvetette a lábát, és mi magunk is csak tavaly 40 új hangoskönyvet hoztunk létre, amik behozták forgalomban az e-könyv forgalmunkat. Ahhoz képest, hogy 400 e-könyvet forgalmazunk, az összesen 60 jelenleg forgalomban lévő hangoskönyvünktől ez nagyon szép eredmény. És azt látjuk, hogy olyan új műfajok vannak, amikkel egyébként meg lehet találni egy új olvasói réteget, akik kiváltják azt, aki korábban másfajta könyveket vásárolt. Szóval, ha valaki – és hát ez a könyvkiadók feladata – arra koncentrál, hogy ne féljen új műfajokba belevágni, akkor megtalálja a helyét ezen a dinamikusan változó piacon.
– Említetted, hogy idén mintegy 130 címmel terveztek, és szóba kerültek itt az új trendek is a könyvpiacon. Mi lenne az, amit kiemelnél az idei kínálatból?
– Szerencsére ebben az évben is lesz egy új Nesbønk, egy Minnesotta munkacímű új thriller. Ezt mindenképpen időzítjük az év végére, de ezt megelőzi egy nagyon régóta várt könyvünk, Schäffer Erzsébettől, aki tavaly év végén szerencsére aláírta a szerződést, és nem fog megsértődni, ha majd ezt olvassa, és reményeink szerint ez a Könyvhétig megjelenik. Ezen kívül mind gyerek-, mind felnőttfronton is több magyar szerző könyvének a megjelenése is várható. Dolgozunk új könyvön Tittel Kingával, Fábián Jankával, lesz új könyv Berg Judittól is. Szeretjük egyébként nagyon a magyar szerzőket is, és nagyon jól építkezünk velük. A kiadóban 2021-ben elindítottuk a Lampion-könyveket, ez csak a gyerekkönyveinkkel foglalkozik.
A főszerkesztő ott Balázs Eszter és a kollégákkal együtt elképesztően komoly munkával, gyönyörű építkezés és fejlődés zajlik. Azt látjuk, hogy ebben még nagyon sok jövő van. Úgyhogy továbbra is például azon kívül, hogy új magyar és külföldi gyerekkönyvek jelennek meg majd, bevezettük tavaly a gyereknapi eseményünket, amit idén is szeretnénk megszervezni, ezzel is erősítve ezt a vonalat. Folytatjuk idén is a már említett new adult vonalat, amihez nagyon nagy reményeket fűzünk. Az idei címszámokat különben az is megnövelte, hogy mi a tavalyi könyvtörvényre reagálva, néhány könyvünket elhalasztottuk tavaly év végéről, és idén jelentetjük meg.
Ebben óvatossági szándék is volt, mert nem tudtuk, hogy fog reagálni a piac, tehát tavaly csak négy olyan könyvet hagytunk benn a karácsonyi időszakban, ami már érintett volt a könyvtörvény által. Egyébként azt is láttuk, azt tapasztaltuk más kiadóktól is, hogy az a közönség, aki eddig megkereste a kedvezményesebb vásárlási lehetőségeket a kiadó közvetlen web-shopján, az átvándorolt a nagykereskedőkhöz, mert egyszerűbb volt ott hozzáférni a könyvhöz. Úgyhogy igenis, van hatása ennek a könyvtörvénynek, de most az igazi próbája ebben az évben lesz.
Ha videót is néznél a témában, ajánljuk Mi fér bele egy könyvbe? sorozatunkat:
CSAK SAJÁT
.png)
