A rendszerváltás óta töredékére szűkült az erdélyi könyvpiac. A 80-as években még 50 ezer példányban nyomtattak magyar könyveket Romániában, napjainkban az 500-as példányszám számít megszokottnak.

Románia lakosságáról a legnagyobb jóindulattal sem lehet elmondani, hogy falná a könyveket. Az uniós statisztikai hivatal, az Eurostat legfrissebb, 2022-es közvélemény-kutatása szerint Romániában a legkisebb, mindössze 29,5 százalék azok aránya, akik a felmérést megelőző 12 hónapban könyvet vettek a kezükbe. Az Európai Unió átlaga 52,8 százalék.

Az olvasók aránya az északi tagállamokban a legnagyobb: Luxemburgban 75,2 százalék, Dániában 71,1, Észtországban pedig 70,7 százalék, de Svédországban, Finnországban, Hollandiában és Írországban is 70 százalék körül van.

Románián kívül egyetlen tagállam sincs, ahol a lakosság kevesebb, mint 30 százaléka olvasna, utánunk Cipruson és Olaszországban a legalacsonyabb a mutató, 33,1, illetve 35,4 százalék. Magyarország hozzávetőleg az uniós átlagon áll.

Az adatok azt mutatják, hogy legkevesebbet a 29 évesnél fiatalabbak olvasnak, a férfiak között pedig jóval magasabb azok aránya, akik sosem ütnek fel egy könyvet, mint a nőknél, 55,5 százalék 39,5 ellenében.

Valószínű, főleg a magyarországi adat tükrében, hogy az erdélyi magyarság az olvasás tekintetében a hazai országos átlag fölött van, az ellenben biztos, fényévekre vagyunk attól, hogy könyvmolyoknak lehetne minket tartani.

Sok könyv, kevés olvasó

A rendszerváltás előtt a Kriterion népszerű sorozatai 40-50 ezer példányban jelentek meg, idézi fel H. Szabó Gyula, a kiadó igazgatója, de nem volt ritka a 60 ezres példányszám sem. Ilyesmiről  napjainkban legfeljebb álmodozhatnak a kiadók, de jobban járnak, ha nem teszik, mert keserű lesz az ébredés. Az utóbbi években a Kriterion legkeresettebb kiadványa Dávid Antal történelmi regénye, az Erdély nagy romlása volt, de abból is kevesebbet nyomtak ezernél. Az 55 éve alapított kiadónál 500 az átlagos példányszám, de vannak 250-300 példányban megjelentetett kötetek is.

„Apad az olvasási kedv, de kisebb mértékben annál, amire az évtized elején számítottam. Emiatt a kortárs szépirodalmi művek nem fognak eljutni a köztudatba, pedig az irodalom a közös kultúránk gerince kellene legyen. Régen az olvasás sokkal fontosabb része volt a mindennapjainknak, mint jelenleg” – mondja az igazgató.

Véleménye szerint a kis példányszámok csak részben írhatók a csökkenő olvasási kedv számlájára, gazdasági okai is vannak. Meglátása szerint a romániai magyar könyvkiadásban túltermelés van, sok, szűk olvasóközönségre számító könyv lát napvilágot.

H. Szabó Gyula szerint ugyanakkor pozitívum, hogy a magyar nyelvű könyvkiadást, melyet a piac nem tudna eltartani, belföldről és Magyarországról is bőkezűen támogatják. „Csak a Communitas Alapítvány évente mintegy 250 kiadvány megjelenését támogatja. Fontos könyvek jelennek meg, megvannak az eszközeink az egységes, jól artikulált könyves kultúra megteremtéséhez” – szögezi le a szakember. Hozzáteszi, ezek nélkül a támogatások nélkül nagyon összezsugorodna a könyves szakma, tisztán piaci feltételek mellet kevés kiadó maradna fenn.

Az erdélyi kiadók számára elméletileg ott van az anyaországi piac is, azonban a gyakorlatban ez kevéssé igaz. „Harmincöt évvel ezelőtt azt hittem, hogy kinyílik számunkra a magyarországi piac. Nem nyílt ki. A nagy könyvkereskedők kérnek tőlünk könyveket, de nem sokat” – mondja H. Szabó Gyula.

Klasszikusok helyett kortársak

Ugyancsak a támogatások áldásos szerepét hangsúlyozza Király István, a Mentor Könyvek Kiadó igazgatója. „Óriási szerencsénk van a Communitas Alapítvánnyal. Hatalmasok az előkészítő munkálatok és a nyomtatás költségei, piaci áron legalább kétszer annyiba kerülnének a könyvek. Soha nem térülne meg az áruk” – nyilatkozta a marosvásárhelyi kiadóigazgató.

Elmondása szerint az erdélyi prózaírók műveiből 400-500 példány eladható, míg a lírának mostohább sorsa van, 300-350 példányban megjelent verseskötetekből a legjobb esetben is csak 100-150 kel el.

Király István nem osztja a véleményt, miszerint a fiatalok nem olvasnak. Meglátása szerint felcseperedett egy új generáció, melynek soraiban reneszánszát éli az olvasás, azonban mást olvasnak, mint a korábbi korosztályok, nem a klasszikusokat. „Nagyon megválogatják, hogy mit vesznek kézbe, a kortárs ifjúsági irodalmat falják. Napjainkban óriási a könyvdömping, könnyen el lehet tévedni benne” – fejti ki a szakember.

A nagy neveket elszipkázza Magyarország

Hajdú Áron szerint tartja a szintet az erdélyi könyvpiac, „eddig sem volt nagy a vásárlási kedv, de megmaradt”. A Bookart Kiadó alapítója is azt mondja, verseskötetet legfeljebb 300 példányban érdemes megjelentetni, míg a próza esetében 500-at is el lehet adni. Elméletileg többre is lehetőség nyílna, hogy mégsincs így, az a magyarországi kiadók miatt van.

„Ők adják ki a legjobb erdélyi magyar írókat. Nem csoda, mivel a szerzők így sokkal láthatóbbak. Hasonló a helyzet Svájcban is, a legjobb német nyelvű szerzők Németországban, a franciák Franciaországban publikálnak” – magyarázza az üzletember.

Kapcsolódó

Diákoknak szóló végkiárusítással búcsúzik az olvasóktól a Röser Antikvárium

Több mint három évtizeden át tartozott hozzá a kolozsvári városképhez, főképp az olvasni szeretők számára.  

könyv könyvesbolt antikvárium olvasás Kolozsvár

Azért vannak példák, ha nem is sok, nagyobb példányszámban megjelenő kötetekre, főleg olyan esetekben, amikor rájuk harap a magyarországi piac. A Bookart esetében ilyen a világhírű baszk szerző, Fernando Aramburu regénye, a Pátria. „Egy erdélyi kiadó számára, az olvasók száma és a vásárlóerő miatt elengedhetetlen, hogy jelen legyen az erdélyi piacon” – mondja Hajdú Áron.

Meglátása szerint Erdélyben „sok kiadó dolgozik kevés olvasónak”, ezért a könyvkiadáshoz nyújtott támogatások nélkülözhetetlenek a szakma számára. Kivételt kizárólag a magyarországi piacon befutott könyvek jelentenek, melyeknek a kiadása támogatás nélkül is kifizetődő.

A könyvpiac eróziójában szerepet játszik a technológia is, a digitális könyvek és a hangos könyvek térnyerése. Ennek ellenére a Bookart nem tervezi, hogy ilyen irányban nyisson, kitart a kizárólag papíralapú könyvek kiadása mellett. „Szeretnénk megőrizni a könyvet olyannak, amilyen volt” – nyilatkozta Hajdú Áron.

A hazai könyvpiac méretőről ellentmondó információkat lehet találni. Ágazati üzletemberek 100-170 millió eurós éves forgalomról beszélnek. Hogy ez mennyire kevés, az kitűnik abból, hogy Németországban évi 3,7 milliárd euró értékben vásárolnak könyvet az emberek, a 2 milliós Szlovéniában 75 millió euróra.

„Az új generációk nemigen olvasnak. Nem az a gond, hogy nem olvasnak nyomtatott könyvet, mely a könyvpiac 80 százalékát teszi ki, hogy aránytalanság volna a digitális formátum és a nyomtatott könyv között. A problémát az jelenti, hogy a román oktatás nem képez olvasókat” – nyilatkozta a Ziarul Financiarnak Mihai Mitrică, a Romániai Kiadók Egyesületének az elnöke.