Ha azt mondjuk, hogy skandináv irodalom, akkor első körben nagy valószínűséggel mindenkinek a krimik ugranak be, de természetesen a paletta ennél sokkal szélesebb. Létezik Magyarországon egy kis független kiadó, amely profilját tekintve kizárólag az északi országok irodalmával foglalkozik, és mivel részt vettek a 13. Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten is, ezért adott volt az alkalom, hogy elbeszélgessünk az Ø – magyarul Sziget – Kiadó vezetőjével, Veress Dáviddal erről a rendhagyó kezdeményezésről.

– Egészen pontosan mikor fogalmazódott meg a gondolat, hogy könyvkiadásba is belevágnak? Kezdetben volt ugye az Észak folyóirat, innen milyen út vezetett a könyvkiadásig, ugyanakkor mi a helyzet a folyóirattal?

– Az Észak eredetileg egy interdiszciplináris, tág értelemben vett skandinavisztikai műhely szeretett volna lenni, ahol az északi országokkal, kultúrákkal és nyelvekkel foglalkozó fiatal kutatók és műfordítók inspirálhatták volna egymást, vagy legalábbis tarthatták volna egymásban a lelket. Végül azonban műhely helyett – a Skandináv Ház Alapítvány támogatásával – egy publikálási fórumot biztosító, tudományos-kulturális hibrid folyóirat jött létre, az Észak, ami kezdetben feltartóztathatatlanul ontotta a lapszámokat, de az idők szembeszele az évek során, finoman szólva visszavetette a lendületet. Mindenesetre épp pár napja hoztuk ki a 2022-es (!) évfolyamunkat egybevonva, és most csatlakozott sok kitűnő, új tag a szerkeszőtséghez. Szóval fütyülünk az idők folyóiratellenes szelére, és dolgozunk tovább. Az egy-két fokkal kevésbé korszerűtlen könyvkiadás távlati terve, úgy emlékeszem, meglehetősen jól körvonalazottan már az Észak indulásakor megfogalmazódott, tizenkét lapszámmal később pedig megalapítottuk a feleségemmel, aki az Észak motorja is, az alapítvány kiadóját, az Ø-t.

– Milyen szempontok alapján választják ki a kiadásra kerülő műveket?

– A legfontosabb, hogy értéket hordozzon, bármilyen műfajról legyen is szó. Mert ugyan kétségtelenül a szépirodalom a legkedvesebb számunkra, nem kötünk magunkra műfaji béklyókat, így gyerekkönyvektől kezdve, szórakoztató irodalmon át a tudományos művekig minden a radarunkon van. Az egyedüli megkötés az északi vonatkozás. A többi már az ízlésünk és a kiadó bankszámlakivonatán lévő számjegyek mennyiségének kérdése.

– Mely nyelvekből fordítanak elsősorban műveket? Kik fordítják ezeket? 

– A megjelenés előtt álló kiadványokat is beleszámítva jelenleg norvég, svéd, dán, izlandi, feröeri és óészaki nyelvű könyvek vannak a palettán. Fennmaradt a finn, a számi és a grönlandi. Nagyon is szem előtt tartjuk, hogy minél több jó kézre bízzunk könyveket, tartozzon az a kéz pályakezdőhöz vagy műfordító legendához, a kicsiségünk és a rendkívül szűkös anyagi körülményeink okán viszont egyelőre legtöbbször magunkat kérjük fel fordítónak, szerkesztőnek, lektornak, korrektornak, tördelőnek, grafikusnak, ügynöknek, marketingesnek, könyvelőnek, raktárosnak és szállítómunkásnak.

– Hogyan alakul a kiadó portfóliója? Milyen tervek vannak a jövőre nézve?

– Ebben a pillanatban hét könyvünk kapható. Ebből négy szépirodalmi alkotás, egy társadalomkritikus thriller, egy nagyon okos és vicces krimiparódia és egy gyerekkönyv. Előreláthatólag és remélhetőleg kitűnő kortárs és klasszikus regények, óészaki sagák, izlandi néptörténetek, drámák, egy verseskötet, illetve a sarkkör alatt élő legkülönlegesebb állatok csodálatosan illusztrált bemutatása fog megjelenni a következő két évben.

– Néhány szót beszéljünk a kiadványok vizuális koncepciójáról is: jellegzetes színvilág és meglehetősen minimalista design jellemzi ezeket, mégis könnyen felismerhetők a könyvek. Mi áll ennek a koncepciónak a hátterében?

– A szépirodalmi sorozatunk fehér alapon fekete és sárga színeket használ, a szórakoztató irodalmié pedig ugyanezeket kifordítva. Pontosabban az utóbbi esetében a háttér nem színfekete, hanem Malevich Fekete négyzetének feketéje. Mivel ezeket a borítókat én tervezem, viszonylag magabiztosan tudom állítani, hogy nem a szterotip skandináv minimalizmus majmolásában, hanem a bonyodalmakat kerülő lelki diszpozíciómban kell keresni a lényegre törőnek szánt külcsín magyarázatát. Minél kevesebb sziluettben próbálok visszaadni valamit, ami, legalábbis megérzésem szerint, az adott mű lényégét érinti. De elébe menve annak, hogy a visszafogottságból sterilitás váljon, nagyon jó minőségű és kellemes tapintású papírra kerülnek dombornyomottan a grafikák, ezzel mintegy utalva a könyv értékes tartalmára is.

– Nagyon sok kiadónál foglalkoznak skandináv irodalommal. Nem tartottak attól indulásnál, hogy kis független kiadóként nehézségek lesznek esetleg a piacra való betöréssel?

– Igazából nem. Annyira gazdag a skandináv irodalom, hogy nem lehet eleget fordítani belőle. Ráadásul mi nemcsak azt akarjuk kiadni, ami érdekes, hanem azt is, ami fontos, nem törődve olyan bagatell dolgokkal, mint a megtérülés. Egyébként is a térdét csapkodná bármelyik valamire való üzletember a pocsék, tisztességre épülő üzleti modellünk láttán. De meg kell hagyni, hogy más profilú kis kiadókhoz képest mi sokkal jobb helyzetben vagyunk, mert a világon valószínűleg a skandináv államok támogatják a leggálánsabban az irodalmaik fordítását. Talán ennek is köze lehet a dömpinghez…

– Jelen pillanatban hogy áll ez a dolog, piaci szempontból hogyan pozícionálná a kiadót? Milyen visszajelzések érkeztek az olvasók részéről?

– A drága olvasók és kritikusok messze túlnyomó része nagy szeretettel és elismeréssel beszél a könyveinkről, ráadásul abban az elképesztően megható élményben is többször volt már részünk, hogy valaki köszönőlevelet küldött egy-egy fordításunkért. Valójában ezek az olvasók adnak értelmet és erőt a munkánkhoz. Ami a piacot illeti, vagy mi magunk adjuk el a könyveket, nagyrészt a webshopunkon keresztül, vagy független könyvesboltokban lehet hozzájuk jutni. Így például nagy örömünkre már Erdélyben is kaphatók a Gutenberg könyvesboltokban. Egyébként Magyarországon két nagy terjesztőlánc uralja a könyvpiac megközelítőleg egészét, a boltjaikba való bekerüléssel szemben támasztott feltételeik azonban abszurd módon pofátlanok. Szóval én valahova a vásártér legszélére tenném magunkat egy kis dombocskára.

– Hogyan látja a skandináv irodalom (és itt ne a krimiket vegyük alapul) jelenlegi magyarországi recepcióját? 

– A világirodalmat egyáltalán olvasok körében továbbra is toronymagasan az angolszászok a kedvencek, de a skandinávok is biztosan felülreprezentáltan ott vannak az élbolyban, ami egészen csodálatos jelenség. Különösen ha az izlandiakat vesszük, hiszen egyedül Csongrád-Csanád megyében többen élnek, mint ott, mégis számolatlanul sok a világhírű izlandi író és művész. Valamit kétségkívül tudnak az északiak, és erre a valamire a nyitott gondolkodású magyar olvasók nagyon is fogékonyak.