A marosvásárhelyi származású, de Magyarországon élő Kerekes István világbajnok fotóművész lett, avagy a legjobbak legjobbja (Best of the Best) 2023-ban, adta hírül hétfőn a Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetsége. Ő a magyar fotográfia történetében az első, az európai fotográfia történetében a harmadik, míg a világ fotográfia történetében a kilencedik fotóművész, aki ezt a díjat elnyerte, ráadásul az eddigi díjazottak között a legfiatalabb.

A Nemzetközi Fotóművész Szövetség (FIAP) 2010 óta évente kihirdeti az előző év legeredményesebb fotóművészeit világszinten. Az eredményt a különböző nemzetközi fotópályázatokon legtöbbször elnyert fődíj (Best Author of Salon) alapján ítélik oda. István 2023-ban a világ tizennyolc országában 42-szer nyerte el különféle fotópályázatokon a legjobb szerzőnek járó fődíjat, ezzel a világranglista első helyén zárta a 2023-as évet, elnyerve a FIAP Best of the Best in the World 2023, a világ legjobb fotóművésze címet.

A fotóversenyekre benevezett képek túlnyomó többsége – a fotóművész erdélyi kötődései révén – Erdélyben és Máramarosban készültek, és kiemelendő, hogy ahhoz, hogy ezt az eredményt elérhesse, több kategóriában is részt kellett vennie, sőt nyernie is szükséges volt. A fotópályázatok kategóriái sok esetben jelentősen különböznek, ezért a fotóművész sokoldalúságáról tesz tanúbizonyságot az egyidejűleg több kategóriában is elért eredménnyel.

A világbajnok fotóművész a Maszol megkeresésére elmondta: az, hogy egy alkotó egyszerre több, egymástól stílusában, technikai megvalósításban vagy gondolkodásmódban eltérő kategóriában is eredményeket ér el, ahhoz hasonlítható, mint amikor a sportban a kétszáz vagy négyszáz méteres vegyes úszás során a sportolónak egyszerre több úszásnemben is a legjobbnak kell lennie ahhoz, hogy jó eredményt érjen el.

Megtudtuk, éppen születésnapján hívták fel és értesítették, hogy 2023-as eredményei alapján ő lett „a legjobbak legjobbja” a világon. Az eredményt egyébként csak később, hétfőn hozták nyilvánosságra. Mint mondta, „hihetetlen nagy öröm” volt ez a számára, hiszen ez egy olyan megmérettetés-sorozat eredménye, amire nem lehet tudatosan készülni, illetve a készülés az a „folyamatos munka”, a versenyzés. A végeredményhez vezető út azonban rendkívül összetett – versenyek százain elért ezernyi eredmény összesítése után dől el, hogy ki kapja ezt az elismerést. Mindemellett a FIAP azt vizsgálja, hogy a pályázatokon részvevő fotográfus hányszor lett a szalonok legjobb, legeredményesebb (a legtöbb elfogadott és díjazott képpel rendelkező) alkotója. A díjat a Nemzetközi Fotóművész Szövetség éves kongresszusán, novemberben fogják átadni, ezúttal Indiában.

„Ez a világbajnoki cím a fotóművészetben, mert több százan, ezren versenyzünk ezért, és nagyon-nagyon örvendek azért, hogy ezt sikerült elérnem” – árulta el a Maszolnak Kerekes István. A fotográfus ezzel tulajdonképpen mindent elért, amit a fotóművészetben el lehet érni. A díjat a 2010-es alapítása óta a világon eddig összesen kilencen kapták meg, közülük hárman kétszer is.

Felvetésünkre, miszerint ezt már csak egyféleképpen tudja túlszárnyalni, mégpedig ha sikerül három alkalommal is megkapnia, Kerekes István nevetve azt felelte: „Számomra ez a csúcs, ennél feljebb már nincs. De régebben is megkérdezték tőlem: »István, miért szeretsz te folyton nyerni?« Nos, én 6 éves koromtól 22 éves koromig élsportoló voltam, már akkor belém nevelték, hogy ha elmegyek egy országos bajnokságra, akkor ott nyerni kell, és ez az emberben benne marad. Egy 1902-ben született amerikai úszónő, Ethelda Marguerite Bleibtrey amikor 1920-ban Antwerpenben háromszoros olimpiai bajnok lett, ugyanerre a kérdésre azt felelte: »A győzelem öröme nem abban rejlik, hogy legyőzöl másokat, hanem abban, hogy legyőzöd magad és javítasz azon, amit már elértél.« Ezt vallom én is. Ez lenne nekem a következő célom, hogy hátha nekem is sikerülne egyszer újra megnyerni ezt a Best of the Best-et. Ez nagyon kemény munka, és úgy érzem – mert nagyon szeretem, amit csinálok –, hogy ez egy nagyon erős hajtóerő, ami továbbvisz” – mondta.

Arról, hogy mai digitális világban miképpen változik a fotográfia nyelvezete, Kerekes István azt mondta: saját magán tapasztalta meg azt, miképpen finomult a látásmódja, hogy immár sokkal tudatosabban készíti el képeit. Míg korábban egy fotós alkalmon 6-700 képet és készített, amiből kiválasztott egyet, tíz év múltán már 60-70 képből ötöt is talál, amelyekkel versenyeken is indulhat és nemzetközi szinten is díjazottá válik. Meglátása szerint nem is annyira a fotográfia, mint az ember szemlélete, hozzáállása változik meg az évek, évtizedek folyamán. „Most nem utca- vagy eseményfotóról beszélek, amikor a pillanat a döntő, hanem egy olyan esetről, amiben én otthonosan mozgok, amikor portrét keresek. Ha nem látok egy olyan portrét, amiről úgy érzem, hogy az én mércémet üti, akkor el sem készítem a képet” – magyarázta a fotográfus.

Kerekes István szerint a mai kezdő fotográfusoknak, akik abban gondolkodnak, hogy részt vennének fotópályázatokon, elsősorban arra kell figyelniük, hogy ne essenek bele ugyanabba a hibába, mert „életveszélyes a dolog”: ha látnak egy többszörösen díjnyertes képet, akkor rengetegen elkezdik másolni azt, de ez egy óriási buktató. „A képeiket – amik persze, hogy nem lesznek olyanok, mint az eredeti – képesek elküldeni ugyanarra a pályázatra, és akkor csodálkoznak, hogy a kép még be sem jut, és azt mondják, hogy »hát persze, a másiknak sikerült«, de a helyzet nem ilyen egyszerű… Tanulni kell egy nyertes képből, de másolni soha – ez a legfontosabb. Arra kell törekedni, hogy a mintaképnél egyedibbet, ütősebbet, kompozíció szempontjából kreatívabbat készítsen, és akkor már egyenes az út” – magyarázta a világbajnok fotográfus, aki maga is számtalan nemzetközi fotópályázat zsűritagja.

Hozzátette: a kép üzenetének fontosságát „abszolút nem írja felül” a technikai adottság. A kép üzenetéhez, a portré esetében az ember érzéseinek megörökítéséhez, vagyis az emberábrázoláshoz „semmilyen ördöngös technikára nincsen szükség”, tehát aki fotózáson töri a fejét, azt ne tántorítsa el az, hogy a mai modern gépek egy kisebb vagyonba kerülnek, mert egy régebbi, alacsonyabb áron beszerezhető fényképezőgéppel is tökéletes fényképek készíthetők. „2006-ig analóg géppel dolgoztam diafilmre, akkor vásároltam egy Nikon fényképezőt, majd 2009-ben vásároltam meg a Nikon D3-as gépemet, és a mai napig azzal fotózok, tehát el lehet mondani, hogy a teljes munkásságom a D3-assal és két objektívvel készült – egyébként abszolút a zoom optikák híve vagyok” – árulta el a fotóművész.