Megnyitotta kapuit a Bánffy-palota, elkezdődött a 14. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét. A következő napokban számos szerzővel és irodalmi művel ismerkedhetnek meg az érdeklődők, miközben minden pillanat megerősítés arra, hogy a könyv nincs eltűnőben, az olvasás pedig nem magányos műfaj, sokkal inkább közösségépítő tevékenység.

Június 26-án 14 órakor hivatalosan is megnyitotta kapuit a 14. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét. A minden évben sokakat megmozgató rendezvényen idén is a kortárs magyar irodalom legjava képviselteti magát.

„Egy olyan alkalom, ahol ismét a kortárs magyar irodalomé a főszerep. Kicsik és nagyok egyaránt találkozhatnak kedvenc szerzőikkel. Együtt szórakozhatunk a kísérő programokon, koncerteken, és ami talán mindennél fontosabb, hogy vasárnap úgy térjünk majd haza, hogy a szó valódi értelmében vett közösségi élményben részesültünk, aminek emléke kitart jövő évig” – hangzott el az ünnepélyes megnyitón, amelyen kiemelték: idén 14 éves a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét, erre az életkorra pedig azt szokták mondani, hogy a felnőttkor előszobája. Ebben a szellemben igyekszik a rendezvény is felnőni a feladathoz, a szervezők pedig remélik, hogy mindez sikerül is.

A megnyitón Oláh Emese, Kolozsvár alpolgármestere is köszöntötte az egybegyűlteket. Mint fogalmazott, ez az esemény évről évre bebizonyítja, hogy a könyveknek nem csupán múltjuk van, hanem eleven jelenük és jövőjük is.

„Egy város, amely könyveket ünnepel, egyben önmagát is ünnepli. Történelmét, gondolkodását, nyitottságát és sokszínűségét. Kolozsvár mindig is a kultúra városa volt. Itt nem csupán az épületek, a terek vagy az emléktáblák mesélnek, hanem a könyvek is. Azok a könyvek, amelyek a polcainkon porosodnak, a táskáinkban utaznak velünk, vagy épp az éjjeliszekrényen várják, hogy hazatérjünk. De azok is, amelyek most születnek tollból, billentyűzetből, szívből. Ebben a városban otthon van az irodalom, otthon vannak a történetek, amelyek nap mint nap formálnak bennünket” – fogalmazott Oláh Emese, hozzátéve, hogy az Ünnepi Könyvhét számára mindig emlékeztető arra, hogy az olvasás nem magányos tevékenység, hiszen közösséget teremt. Egy könyv lehet személyes élmény, de a róla való beszélgetés már kapcsolat. Egy dedikálás pillanatnyi találkozás, de sokszor életre szóló energia is.

Kapcsolódó

Premierek is várnak a tizennégy éves Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten

Régi adósságokat igyekszik törleszteni a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét 14-ik rendezvényével:  eljön végre Szabó T. Anna és Dragomán György, Rakovszky Zsuzsa, Földes László Hobó, sőt lesz színház is, és román díszvendég.

könyvhét kolozsvári Bánffy-palota Kolozsvári Ünnepi Könyvhét erdélyi irodalom fiatal írók írók E-MIL Helikon Iskola Alapítvány

„Ebben a fesztiválban benne van minden, amiért érdemes tevékenykedni. Nemcsak a közéletben, hanem oktatásban és kultúrában egyaránt. Mert, ahol könyvet olvasnak, ott kérdeznek. Ahol kérdeznek, ott gondolkodnak. Ahol gondolkodnak, ott fejlődés van. Ezért a könyvhét nem csupán irodalmi esemény, hanem városi közösségépítő és jövőépítő esemény is. Legyen ez a néhány nap az elmélyülésé, a párbeszédé és az új felfedezéseké” – zárta gondolatait Kolozsvár alpolgármestere.

A rendezvény ünnepélyes megnyitóján Markó Béla költő, a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét támogatója és résztvevője is köszöntötte a jelenlévőket. „Azt tanították nekem hajdanában, hogy a kenyeret nem szabad eldobni, a fecskét nem szabad bántani, édesanyánkat szeretni kell, és a könyvet nem szabad eltépni. Ezek szerint ezek a legfontosabbak az életünkben: a kenyér, a fecske, édesanyánk és a könyv. Azóta valamelyest változott a véleményem. Természetesen tudom például, hogy nem a fecske az egyetlen hasznos madár, nem csak a kenyeret kell megbecsülni, nem csak édesanyánkat kell szeretni és nem minden könyv szent. Vannak jó és rossz könyvek. Mégsem hajítanék a szemétre könyvet ma sem. Ez számomra legalább annyira elképzelhetetlen, mint egyetérteni a halálbüntetéssel. Egy vagy több szerző, egy vagy több ember teremtménye minden könyv. Mások élete fölött nem rendelkezhetünk” – nyitotta beszédét Markó Béla, hozzátéve, hogy bár a könyvet sokféleképp lehet használni – nehezéknek, támasztéknak, dísznek, vagy Isten ments, robbanóeszköznek –, mégis a legjobb, ha olvassuk. Olvassuk, mert a könyv mi magunk vagyunk. Ez a mi identitásunk.

De mit csináljon az értelmiség?

Mile Balázs első beosztott konzul Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa részéről köszöntötte a megnyitó résztvevőit. „A könyvet elolvassuk, és az formálni kezd bennünket, vagy van egy egyéniségünk, és ennek az egyéniségnek van egy kiválasztó ereje, ami kiválasztja a hozzá illő könyveket?” – tette fel a kérdést.

Mint fogalmazott, napjainkban, az írott szóval szemben, a vizuális kultúra előtérbe kerüléséről, az újfajta médiumok és a mesterséges intelligencia térhódításáról lehet a legtöbbet hallani. Az információ ugyanakkor, bár sokkal gyorsabban, a művészeti alkotásokhoz és irodalmi szövegekhez hasonlóan, folyamatosan kanonizálódik.

„Egyének és közösségeik napról napra, vagy talán túlzás nélkül mondhatjuk, hogy percről percre a döntések sorozatát hozzák meg arról, hogy mit tekintenek hitelesnek. Ebben a tekintetben, elemi érdekünk, hogy az információ feldolgozásához hasonlóan, az olvasás, a szövegek befogadásának és elbírálásának folyamata ne egymástól elszigetelten, divatos kifejezéssel élve, zárt vélemény buborékokban történjen” – fogalmazott. Mint Mile Balázs kiemelte, a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét évről évre, az írott szó tiszteletén keresztül teremt lehetőséget a találkozásra és a párbeszédre, ez pedig egy nemes város tanúságtétele.

Az Erdélyi Magyar Írók Ligája részéről annak elnöke, Szántai János is köszöntötte az egybegyűlteket. Mint fogalmazott, szomorú hírt kell közölnie, ami nem is hír, hiszen nem újdonág, és nem is kell közölni minden áron, de azért jól esik: a helyzet, hogy az értelmiség értelmetlenné vált. „Mondhatunk bármit, bármilyen veretesen, szellemesen, alantasan, magasztosan, ironikusan, pátosszal, mindegy. Ugyanis az esetek elsöprő többségében a kutya se érteti a dumát. Mert például adott esetben ugyanazért a gondolatmenetért lenáciznak és leliberóznak” – fogalmazott, feltéve a kérdést, hogy ebben az esetben mégis mit csináljon az értelmiség? Mit csináljon, amikor épp nincs könyvhét vagy egyéb könyves rendezvény? Legyenek árufeltöltők? – az állítólag jól fizet. Vagy influenszerek? – kevés tartalom, több pénz. Esetleg politikusok? – akkor csak négyévente figyelnének rájuk. Nem. A legjobb, ha az értelmiség, amikor épp nincs könyvhét, járja a vidéket, és beszélget az emberekkel. „Irodalomról, paradicsomról, etikáról, őszi vetésről, közösségről, vérre hulló fecskefűről, még egy kis etikáról, pálinkáról, méghozzá úgy, hogy mi is beszélünk kicsit, meg ők is. Mint annak idején Kányádi Sándor, aki igen büszke volt arra, hogy ő Erdély minden szegletét bejárta. És ha ezt elég ideig csináljuk, akkor talán egy szép nap tényleg kibújik belőlük a súlytalanság ördöge” – zárta gondolatait az E-MIL elnöke.

H. Szabó Gyula, az Erdélyi Magyar Könyves Céh elnöke a megnyitón úgy fogalmazott, hogy „az idei esemény nem jubileumi szám, nem kerek évforduló, csak amolyan hagyományos, minden évben kiszámítható, sok erőfeszítéssel megrendezett művelődési esemény. Az olvasás, a szív és az okos szó ünnepe, a meghitt beszélgetések helyszíne. „Nem vagyok feltétlen híve a mindenáron fogyasztás szent jelszavának, nem hiszem, hogy a túlfogyasztás és a vele együtt járó pazarlás az egyetlen üdvözítő útja a gazdasági fejlődésnek. Azt viszont hiszem, hogy a kultúrában, így az olvasásban, ismeretszerzésben, emberhez méltó gondolkodásban nem kell korlátoznunk magunkat. Annyi mindent túlnőttünk, talán a tudatlanság hatalmát is túl leszünk majd” – fogalmazott.

A Kolozsvári Ünnepi Könyvhét megnyitóján egy különleges tárlat is megnyitotta kapuit. A Petőfi Kulturális Ügynökség képviseletében Juhász Anna osztotta meg gondolatait a Radnóti Miklósról szóló kiállításról, amely vasárnapig lesz látogatható a Bánffy-palotában. A Mint fogalmazott, egy különleges életmű tárul az érdeklődők szeme elé, amelyet bár nehéz nem a tragikus vég felölről nézni, ebben az esetben a kezdet is nehéz volt. Az édesanya nélkül felnőtt költő életének kulcsfogalma az áldozat volt. Az áldozat, amelyről úgy gondolta: születésének és életének az értelmére mutat rá.

A hagyományokhoz híven idén is a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét megnyitóján adta át a Kolozsvár Társaság a Kolozsvár büszkesége díjakat. Ebben az évben Cseke Péter irodalomtörténész, valamint dr. Széman Péter tüdőgyógyász főorvos kapta az elismerést. Mindketten nagyban hozzájárultak a kincses város nevének öregbítéséhez, a helyi kulturális élethez, a fiatal generáció neveléséhez, valamint a közösség megerősítéséhez.